Definíciók

A szilárdanyag-kibocsátás (PM₁₀) mutatója az emberi tevékenységből származó, 10 mikrométernél kisebb átmérőjű szilárdanyag-kibocsátás éves mennyiségét jelzi a memo itemek (a nemzeti összesen értékeken felül számolt kibocsátások) értékei nélkül számolva. A közlekedés során kibocsátott szilárd részecskék indikátora a közlekedésből származó összes szilárdanyag-kibocsátás éves mennyiségét mutatja a memo itemek értékei nélkül számolva. A lakosság kitettsége a levegő szilárdanyag-szennyezettségének mutató az ott élők lélekszámával súlyozva az egyes agglomerációkban felállított mérőhelyek által mért szilárdanyag-szennyezés éves átlagos koncentrációját adja meg.

Relevancia

A szilárdanyag-kibocsátás fő forrásai a városokban a dízelüzemű járművek, az ipari, a háztartási és az egyéb tüzelés. A gumiabroncs és a fékek kopása ugyancsak növelik a szilárdanyag-kibocsátást. Az Európai Unió határozott célja, hogy olyan szintre csökkenjen a közlekedésből származó szennyezőanyag-kibocsátás, ami az emberi egészségre és a környezetre csak minimális hatással bír. A szilárdanyag-kibocsátás természetes forrásai a por, a homok és az erdőtüzekből származó füst. A szilárd anyagok a kén-dioxid magas koncentrációja mellett lassú légmozgás és alacsony hőmérséklet esetén az úgynevezett téli füstköd (téli szmog) előidézői. A PM₁₀ egészségkárosító hatása miatt a figyelem középpontjába került. Ezen anyagok belélegzése számos szív- és légzőszervi betegség kialakulásáért felelős.

Elemzés

Az unióban jelenleg 40 µg/m³ a PM₁₀ éves átlagos koncentrációjának a határértéke, ez alatt volt a lakosság átlagos kitettsége az unióban és Magyarországon is 2003 és 2019 között. Ebben az időszakban előfordultak a határértéket meghaladó értékek is egyes mérőállomásokon Magyarországon és az unióban egyaránt. A levegő legfeljebb 10 µg/m3 átmérőjű szálló porral való éves átlagimmissziója 2020-ban Magyarországon az éves határértéket egyik állomáson sem haladta meg, azonban a miskolci Alföldi utcai és Búza téri, valamint a sajószentpéteri Sport utcai mérőállomásokon a 24 órás határértéket (50 µg/m³) a mért esetek több mint 10%-ában meghaladta.

A teljes PM₁₀-kibocsátás Magyarországon 2000-től 2019-ig 17%-kal, 74 ezer tonnáról 62 ezer tonnára csökkent. 2019-ben Magyarországon a kereskedelmi, az intézményi és a háztartási szektor volt a legnagyobb szilárdanyag-kibocsátó, 51%-os részaránnyal.

Nemzetközi kitekintés

A magyarországi PM₁₀-kitettség (24µg/m³) meghaladta az EU27-átlagot (21 µg/m³). A lakosság a V4-ek közül 2019-ben leginkább Lengyelországban (27 µg/m³), legkevésbé Szlovákiában (21 µg/m³) és Csehországban (20 µg/m³) volt kitéve a levegő szilárdanyag-szennyezettségének. Horvátország (31 µg/m³) rendelkezett a legmagasabb szállópor-kitettséggel az unióban. Ausztria pedig a szomszédos országok közül a legalacsonyabbal (17 µg/m³). Románia és Szlovénia vonatkozó adata 26, illetve 20 µg/m3 volt. A szálló por felhalmozódását az intenzív nyári hőhullámok, a forró, száraz időjárás (pl. 2003-ban és 2006-ban) és az erdőtüzek (2003-ban) is okozzák. 2000-ről 2019-re Romániában 10%-kal nőtt a PM10-kibocsátás, amely az EU28 második legrosszabb mutatója. A V4-országok közül Magyarország adatának változása a legrosszabb (17%-os csökkenés), Lengyelországban és Csehországban a 24, illetve 30%-os csökkenés az EU28-átlagnál (32%) rosszabb. A szomszédos, illetve V4-országok közül Szlovákia mutatóértékének változása (56%-os csökkenés) a legkedvezőbb, míg Horvátország 8, Szlovénia 25, Ausztria 30%-os csökkenést ért el.