Definíciók

Az indikátor a megújuló energiaforrásokból (víz, szél, nap, geotermikus energia, biomassza, biogáz, bioüzemanyagok, megújuló kommunális hulladék) termelt energia arányát határozza meg a teljes végső energiafelhasználáson belül. A víz- és szélenergia csak villamos energiaként hasznosul, a napenergiából viszont villamos és hőenergia egyaránt előállítható, előbbihez napelem, utóbbihoz napkollektor szükséges. A biogáz kategória tartalmazza a szennyvíztelepi gázt, a depóniagázt és az egyéb biogázokat. A biomassza és a kommunális hulladék megújuló része magában foglalja a tűzifát és egyéb szilárd bioenergia-hordozókat.

A primer energia (elsődleges vagy alapenergia) olyan, megújuló és nem megújuló energiaforrásból származó energia, amely nem esett át semminemű átalakításon vagy feldolgozási eljáráson. A szekunder (másodlagos) energia a primer energiából átalakított energia (pl. folyékony üzemanyagok, villamos energia).

Relevancia

Európában az energiaigény fokozatosan növekszik, eközben az energiaárak és az ellátásbiztonság folyamatosan ingadoznak. Az uniós energiapolitika három fő szempontot vesz figyelembe: az ellátásbiztonságot, a versenyképességet és a fenntarthatóságot. Célja a fosszilis energiahordozóktól való függés, valamint az emisszió – különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásának – csökkentése. E célok megvalósítását szolgálja a 2009/28/EK uniós irányelv, miszerint 2020-ig a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát 20%-ra kell növelni a közösségi energiafogyasztásban. Az irányelv tagországi szinten is meghatározza az elérendő célértékeket, Magyarország esetében 13%-ot ír elő a teljes végső energiafelhasználáson belül. Hazánk Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervében ennél magasabb, 14,65, míg a villamos energia vonatkozásában 10,9%-os arányt vállalt. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megállapítja, hogy a megújuló erőforrások használata, illetve az azokra való átállás jelenleg többletköltségekkel jár a gazdasági szereplők számára. Mivel a nem megújuló erőforrások kimerülésével ezeket a költségeket a gazdaság szereplőinek mindenképpen vállalniuk kell, indokolt azoknak a befektetéseknek a támogatása, amelyek a fosszilis erőforrások hatékonyabb kiváltására irányulnak. A támogatandó tevékenységek között hangsúlyos a zöldenergia előállítása. Ez a biomassza, a biogáz, a geotermikus, a víz-, a nap- és a szélenergia, valamint a mezőgazdasági melléktermékek energiafelhasználáson belüli arányának növelését jelenti. Ehhez a megújuló energiaforrásokhoz köthető technológiák támogatása, beruházások növelése szükséges.

Elemzés

Hazánkban 2004 és 2013 között a megújuló energia részesedése 4,4-ről 16,2%-ra emelkedett, 2012-ben és 2013-ban már meghaladta a 2020-ra kitűzött 14,65%-os célértéket. Ezt követően a mutató értéke csökkent, 2019-re 12,6%-ra, ami igen kedvezőtlen és az európai uniós trendekkel szembemenő folyamat.

A teljes energiatermelésen belül a megújuló energiaforrásokból és hulladékból termelt energia mennyisége 2005 és 2019 között 71-ről 127 PJ-ra nőtt. A megújuló energiaforrásokat elsősorban a hő- és villamosenergia-termelésben, illetve kisebb részben bioüzemanyagként hasznosítjuk. A megújuló alapú energiatermelésünkben nagyon jelentős, bár az utóbbi években mérséklődött a biomassza dominanciája. A teljes megújuló termelésen belüli részesedése 2005 és 2019 között 91-ről 68%-ra csökkent. A jelzett időszakban a legnagyobb bővülés a bioüzemanyagok termelését jellemezte, amely 0,1 PJ-ról 20 PJ-ra növekedett, részesedése pedig 0,1%-ról 16%-ra. A többi energiaforrás részesedése együttesen 17%-os. 2005 óta a biogázalapú energiatermelés részesedése 0,4-ről 3,0%-ra, a geotermikus energiáé 5,1-ről 5,2%-ra, a napenergiáé 0,1-ről 4,6%-ra, a szélenergiáé 0,0-ről 2,0%-ra emelkedett. Csökkent viszont a vízenergia részesedése (1,0-ről 0,6%-ra), habár a mennyiséget tekintve növekedett a termelése.

Hazánkban a megújuló energiaforrásokból és hulladékból termelt villamos energia mennyisége 2000 óta több mint hússzorosára bővült. Ugyanezen idő alatt a megújuló alapú villamos energia aránya a teljes felhasználásból 0,6-ről 10%-ra emelkedett, ami a 2020-ra vállalt 10,9%-os célérték 92%-a. A megújuló alapú villamosenergia-termelés 2003-tól vált intenzívvé, a működési támogatások egyik formája, a kötelező átvételi rendszer (KÁT) ösztönző hatására. Ennek keretében a termelők a piacinál magasabb áron értékesíthették a villamos energiát. 2017. január 1-jétől a Megújuló Energia Támogatási Rendszer (METÁR) van érvényben, amely szintén a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatására szolgál. Az évek során a megújuló alapú termelés (és részarány) ingadozásai szorosan kötődtek a KÁT változásaihoz: a kötelezően átvett mennyiség korlátozása, vagy vegyes tüzelésű erőművek KÁT-ból való kikerülése következtében visszaesés történt. A két komolyabb, 2006-os és 2011-es visszaesés is az előbbi okokkal magyarázható.

A termelésben a biomassza a legjelentősebb, 2000 óta volumene 11-ről 2036 gigawattórára, aránya 4,1-ről 38%-ra nőtt. A napenergia részesedése 32%-kal a második legmagasabb. 2012-től intenzíven nőtt a napelemekkel termelt villamos energia mennyisége. A szélenergia 16%-os részesedése jelentős visszaesés a 2012-es csúcshoz (29%) képest. Magyarországon 2011 óta nem adtak át új szélerőművet, engedélyezésükre jelenleg nincs jogi lehetőség. Ez annak fényében figyelemre méltó, hogy a globálisan telepített szélenergia-kapacitás exponenciális ütemben nőtt az utóbbi két évtizedben. A biogázalapú villamosenergia-termelés 2010 és 2013 között bővült jelentősen, aránya 2019-ben 6,8% volt. A vízenergia termelése nőtt ugyan 2000 óta, részesedése azonban nagyot zuhant, 73-ról 4,7%-ra. A megújuló kommunális hulladékból előállított villamos energia mennyisége számottevően emelkedett, részesedése azonban 23-ról 2,9%-ra csökkent 2000 óta. A geotermikus alapú villamosenergia-termelés 2017-ben indult hazánkban, részesedése 2019-ben 0,4% volt.

Nemzetközi kitekintés

2019-ben a megújuló energiaforrásokból termelt energia az EU28 teljes energiafelhasználásának 19%-át adta, 1 százalékponttal maradt el a 2020-ra kitűzött célértéktől. 2004 óta a mutató értéke egyenletesen, minden évben növekedett, a 2020-as célkitűzés teljesülése elérhetőnek látszik. A tagországok közül Svédországban a legmagasabb a megújuló energiaforrások hasznosításának aránya (56%), majd Finnország (43%) és Lettország (41%) következik. A 2019. évi adatok alapján a 2009/28/EK irányelvben lefektetett, országokra bontott 2020-as célkitűzéseket már 14 tagállam haladta meg, a legnagyobb mértékben Horvátország, Svédország és Dánia, 8,5, 7,4, illetve 7,2 százalékponttal. További 6 ország kevesebb, mint 2 százalékponttal marad el a célértéktől.

A 2020-ra vállalt aránytól leginkább elmaradó értékekkel Franciaország, Hollandia, valamint Írország és Luxemburg rendelkezik, a különbség 5,8, 5,2, illetve utóbbi kettő esetében 4,0 százalékpont. A magyarországi érték 6,3 százalékponttal elmarad az uniós átlagtól, hazánk az egyetlen uniós tagállam, ahol 2010-hez viszonyítva csökkent a megújuló energiaforrások végső energiafelhasználásból való részesedése.