Definíciók

Az ammónia, a nitrogén-oxidok és a kén-dioxid kibocsátása mutató nem tartalmazza a trágyakezelés és mezőgazdasági talajok kategóriákban a meghatározott tevékenységekből eredő nitrogén-oxidok kibocsátását, valamint a repülőgépek le- és felszállási ciklusán kívüli emissziót. A savasodást okozó légszennyező anyagok kibocsátása mutató az emberi tevékenységből származó nitrogén-oxidok, a kén-dioxid, valamint az ammónia éves összes kibocsátását követi nyomon, amely a hivatalos nemzeti kibocsátási leltárban szereplő nemzeti összesen értékeket, vagyis az ún. memo itemeken kívüli összes kibocsátást tartalmazza. A memo itemek a nemzetközi jelentésekben szereplő különálló tételek, mint pl. a repüléshez és a hajózáshoz használt üzemanyagok használatából származó, a biomasszából eredő CO₂-kibocsátás vagy a hulladéklerakókon hosszú távon tárolt széntartalom. SO₂-egyenérték: a különböző légszennyező anyagoknak eltérő a környezetre és a klímára gyakorolt hatása. Azért, hogy e hatásukat össze tudjuk hasonlítani, egyenértékben (ekvivalensben) fejezzük ki kibocsátásukat, jelen esetben a kén-dioxidot használva bázisul.

Relevancia

A savasodást okozó anyagok kibocsátása károsítja az ökoszisztémát, különösen a talajt, az erdőket és a vízkészleteket. A légkörbe került nitrogén-oxidok a kibocsátó forrástól nagy távolságra eljutva leülepednek, így szerepet játszanak a savasodásban, az eutrofizációban (vizek túlzott tápanyagtartalma miatti algásodásban), valamint megnövekedett koncentrációjuk révén a fotokémiai füstköd (szmog) kialakulásában. A kibocsátott kén-dioxid a téli szmog kialakulásáért, az ammóniakibocsátás során bemosódó nitrát a foszfátvegyületekkel együtt pedig főként a fokozott algásodásért felelős. A savasodást okozó gázok szabályozása érdekében számos jogszabály született, ideértve a nagy kiterjedésű, országhatárokon átterjedő légszennyeződésekről szóló 1979. évi genfi egyezményhez (CLRTAP) tartozó göteborgi jegyzőkönyvet is. Magyarországon a technológiai fejlődés révén a folytatódó termelésbővülés az elmúlt évtizedben nem járt együtt a savasodást okozó anyagok kibocsátásnövekedésével. A folyamatos monitoring révén lehet meggyőződni ennek érvényesüléséről.

Elemzés

A 2019. évi adatok alapján a kén-dioxid esetében 76, a nitrogén-oxidok esetében 45, az ammónia esetében 7,6%-os kibocsátáscsökkentés valósult meg uniós szinten 2005-höz képest. Hazánkban 2019-re a kén-dioxidnál 60, a nitrogén-oxidoknál 44%-kal visszaesett, az ammónia esetében 0,7%-kal csökkent a kibocsátás 2005-höz viszonyítva. A hosszabb időtávú – 1990-hez viszonyított – vizsgálatból megállapítható, hogy hazánkban 2019-re a kén-dioxidnál 98, a nitrogén-oxidoknál 54, az ammónia esetében 41%-kal visszaesett a kibocsátás. A Magyarország által kibocsátott savasodást okozó gázok együttes SO₂-egyenértéke az 1990. évi 1 millió 260 ezer tonnáról 2019-re jelentősen, 249 ezer tonnára csökkent. Emögött nagyrészt az energiaiparban bekövetkezett technológiai jellegű változások (pl. kéntelenítő berendezések széles körű használata), illetve a széntüzelés visszaszorulása állnak. Az energiaipari kibocsátás jelentős csökkenésével a savasodást okozó gázok kibocsátásáért a mezőgazdaság lett a leginkább felelős, amely 2019-ben 65%-os részesedéssel bírt. A kén-dioxid-emisszió 1990-től 2019-ig történt 98%-os csökkenésével a gazdaság ammónia és nitrogén-oxidok kibocsátásai jelentősebb tényezőkké váltak a környezet savasodása tekintetében. Az ammónia és a nitrogén-oxidok kibocsátása közvetlenül a rendszerváltás utáni néhány évben csökkent, ezután 1999-ig lényegében stagnált. Ezután utóbbi kibocsátása csökkenő trendet mutatott. Az ammónia emissziója 1999-et követően kisebb-nagyobb ingadozások mellett 2019-re lényegében az 1996. évi szintnek megfelelő kibocsátási volument érte el. Az ammóniakibocsátás fő forrásai a trágyakezelés és a műtrágyázás. Az ammónia kibocsátása 2019-ben 151 ezer tonna SO₂-egyenérték volt, a savasodást okozó légszennyező anyagok teljes kibocsátásának 61%-a.

Légszennyezőanyagkibocsátás-csökkentési kötelezettségek*

(2005=100%)

Nemzetközi kitekintés

2019-ben az Európai Unióban a nitrogén-oxidok kibocsátása a 2005-ös bázisérték 55%-a volt, amelyhez képest a magyarországi kibocsátás változása kissé kedvezőtlenebbül alakult (56%). A V4-országok közül Szlovákia mutatója az uniós értékkel lényegében megegyezik és ezzel a legkedvezőbb a felsorolt országok közül, Csehországé 1 százalékponttal kedvezőtlenebb (56%). Lengyelország a bázisévhez képest a második legkedvezőtlenebb adattal rendelkezik az unióban (75%). A környező országok közül Románia a magyarországinál 5 százalékponttal rosszabb (62%), Ausztria lényegében azzal azonos értékkel bír. Horvátországban a magyarországinál kissé kedvezőtlenebb a mutató értéke (58%). Az uniós kibocsátás mérséklődése leginkább a csökkenést elősegítő uniós jogszabályokkal magyarázható, ezek főleg a gépjárművek kibocsátását (európai kibocsátási sztenderdek), valamint az ipari tüzelőanyagok elégetését és az erőművek termelését szabályozták. A gépjárművek jelentős része azonban változatlanul hagyományos (európai kibocsátási sztenderdeket el nem érő) technológiával működik, ami jelzi, hogy még mindig további jelentős potenciál van a nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkentésében. A tüzelésmódosító technológiák és a tüzelőanyag szénről gázra való átállása tovább segítették a nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkentését.