Definíciók

Korai iskolaelhagyóknak (leszakadóknak) azok a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű 18–24 évesek minősülnek, akik a kikérdezést megelőző négy hét folyamán semmiféle (sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli) oktatásban, képzésben nem vettek részt. A mutató a korai iskolaelhagyóknak a megfelelő korcsoportba tartozó (18–24 éves) népességen belüli arányát jelzi.

Relevancia

Az Európai Unió Európa, 2020 Stratégiája legfontosabb célkitűzései között nevezi meg a korai iskolaelhagyók arányának 10% alá csökkentését. Az oktatásból idő előtt kikerülő személyek képezhetősége, foglalkoztathatósága komoly problémát jelent. Emiatt a mutató a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia kiemelt indikátora is.

Elemzés

A hazai adatok tekintetében 2000 és 2020 között 1,8 százalékponttal csökkent a 18–24 éves, alapfokú végzettségű, tanulmányokat nem folytató fiatalok, az úgynevezett korai iskolaelhagyók aránya. 2010-ig arányuk kisebb ingadozásokkal mérséklődött: 2000 és 2010 között 13,9-ről 10,8%-ra javult a mutató értéke. Ezt követően – az uniós folyamatokkal ellentétesen – a tendencia megfordult, a korai iskolaelhagyók aránya 2017-re 12,5%-ra nőtt, ekkor érte el a csúcsát. 2020-ra ez az érték ugyan 12,1%-ra csökkent, de továbbra is jelentősen meghaladta az unió által kitűzött célértéket. Arányukat alapvetően két tényező befolyásolja: az iskolarendszerből alacsony iskolai végzettséggel kikerülők aránya és a felnőttoktatásban való részvételi arány. 2010 után hazánkban mindkét mutató kedvezőtlenül alakult, ebből adódóan nőtt a korai iskolaelhagyók aránya. Ezek a folyamatok összefüggésbe hozhatók azzal, hogy 2012-ben a tanköteles kor 18 évről 16 évre változott. A foglalkoztatásba való integráció megkönnyítése a közfoglalkoztatási programok révén szintén erősítette a fiatalok végzettség nélküli kiáramlását az oktatásból.

2010 és 2020 között mindkét nem esetében emelkedett a leszakadók aránya, a férfiaknál 1,4 százalékponttal 12,9, a nők körében pedig 1,2 százalékponttal 11,3 százalékra. A lemorzsolódás a férfiak között erőteljesebb. A területi különbségek rendkívül nagyok, és az utóbbi néhány évben egyre inkább nyílik az olló. 2020-ban a korai iskolaelhagyók aránya Budapesten volt a legalacsonyabb (2,7%); a fővároson kívül csak Nyugat-Dunántúlon volt alacsonyabb a mutató értéke az uniós célértéknél. A korai iskolaelhagyók aránya – a többi régiótól jelentősen leszakadva – Észak-Magyarországon volt a legmagasabb, itt a fiatalok több mint egyötöde (20,8%) hagyta abba tanulmányait, mielőtt középfokú végzettséget szerzett volna. Jelentős és tartós romlás tapasztalható Dél-Dunántúlon is, ahol a ráta értéke 10 év alatt 4,4 százalékponttal 17,5%-ra emelkedett.

Nemzetközi kitekintés

A korai iskolaelhagyók aránya az EU 27 tagállamát tekintve 2020-ra a kitűzött célérték alá, 9,9%-ra csökkent. A mutató Horvátországban, Görögországban és Szlovéniában alakult a legkedvezőbben, a vizsgált csoport aránya 5% alá esett. Az elmúlt tíz évben a legdinamikusabb csökkenés a mediterrán országokban mutatkozott, ami az országok közötti különbségeket is mérsékelte. A rangsor végén ennek ellenére Málta állt 16,7%-kal, és hasonlóan magas, 16%-os értéket mértek Spanyolországban is. Míg 2010-ben Magyarországon az uniós átlagnál (EU-27) 3 százalékponttal kedvezőbben alakult azon fiatalok aránya, akik legfeljebb alapfokú végzettséggel hagyták el az oktatást, addig 2020-ban az EU-átlagot 2,2 százalékponttal meghaladó értékkel az uniós tagországok rangsorában hazánk a 22. helyre került.