Definíciók

Az energiaintenzitás a bruttó belföldi energiafelhasználás és a bruttó hazai termék (GDP) hányadosa. Az energiafelhasználás mértékegysége kőolajegyenérték-kilogramm, míg a GDP kiszámítása 2010. évi árfolyamon történik, ezer euróban. A közvetlen (végső) energiafelhasználás indikátora az egyes felhasználói szektorok (lakosság, közlekedés, ipar, kereskedelem és közcélú szolgáltatások, valamint mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat) mint végső felhasználók részesedését mutatja, a nem energetikai, valamint az alapanyagcélú felhasználás nélkül. A közlekedési szektor értéke a belföldi közúti, vasúti és vízi közlekedés energiafelhasználásából tevődik össze.

Relevancia

Az energiaintenzitás megmutatja, hogy egységnyi GDP előállításához mennyi energiát kell felhasználni. Minél kisebb az értéke, annál kevesebb energia felhasználásával lehetséges egységnyi GDP előállítása. Az energiaintenzitás nemzetgazdasági szinten csak korlátozottan alkalmas az energiahatékonyság jellemzésére. A gazdaság belső szerkezete, illetve az ország földrajzi adottságai jelentősen befolyásolhatják a mutató alakulását. Energiaigényes ágazatok (például kohászat, vegyipar) jelenléte vagy a magasabb földrajzi szélességeken való fekvés (hidegebb klíma miatti nagyobb fűtési célú energiaigény) akkor is a mutató növekedését okozzák, ha egyébként az energiahasznosítás a legkorszerűbb technológiákkal történik.

Elemzés

Hazánk energiaintenzitási mutatója 2000 és 2019 között 34%-kal mérséklődött, ebben szerepet játszott a gazdaság szerkezetének jelentős átalakulása, valamint az energiatermelés és -felhasználás hatékonyságának növekedése is. Olyan energiaigényes üzemek fejezték be működésüket ebben az időszakban, mint például az ország utolsó timföldgyárai és alumíniumkohója, miközben a gazdaság egészét egyre inkább a szolgáltató szektor dominanciája jellemezte. A lakossági (fűtési célú) energiafelhasználás hatékonysága jelentős mértékben javult, elsősorban a panelprogram keretében végzett, államilag támogatott felújítások, kisebb részben a főként magánerős családiház-hőszigetelések hatására.

A hazai közvetlen (vagy végső) energiafelhasználás 1995 és 2019 között 13%-kal növekedett, ez az emelkedés azonban nem volt egyenletes, egyes években mérséklődött a felhasználás értéke. 2019-ben a végső energiafelhasználáson belül a lakosság részesedése volt a legnagyobb (32%), ezt követte a közlekedés (28%), az ipar (25%), a kereskedelem és közcélú szolgáltatások (12%), valamint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat (4%). 1995 óta a közlekedés aránya jelentősen, 13 százalékponttal növekedett. Ennek oka főként a lakossági motorizáció javulása, az egyéni közlekedés terjedése, ami azonban a környezeti fenntarthatóság szempontjából kedvezőtlen folyamat. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2019-es éves energiamérlege szerint a végső energiafelhasználás 37, illetve 30%-a származott kőolajból és kőolajtermékekből, valamint földgázból, az éghető megújulók és hulladékok részesedése 9, a villamos energiáé 17, a hőenergiáé 5, a további forrásoké (szén és széntermékek, nem éghető megújulók) pedig 2% volt.

Nemzetközi kitekintés

2019-ben a hazai energiaintenzitás 80%-kal magasabb volt az EU28 átlagánál. Utóbbi 28%-kal csökkent 2000 és 2019 között. A tíz legmagasabb értékkel rendelkező tagállamból kilenc volt szocialista ország, az élen Bulgária, Málta és Észtország álltak, 247, 150, illetve 110%-kal az uniós átlag feletti értékeikkel. A legalacsonyabb energiaintenzitási értékekkel bíró országok Írország, Dánia és az Egyesült Királyság 55, 45, illetve 26%-kal az EU-átlag alatti értékekkel. 2000 óta Málta kivételével valamennyi tagállamban csökkent a mutató értéke, a legerőteljesebben Romániában, Írországban és Szlovákiában, 58, 56, illetve 53%-kal.