Definíciók

A teljes termékenységi arányszám azt fejezi ki, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett. Egy hipotetikus generáció befejezett termékenységét jelzi, amelyet az adott évi női korspecifikus termékenységi arányszámok összegzésével számítunk ki.

Relevancia

Egy ország népességszáma fenntartható, ha teljes termékenységi arányszáma eléri a 2,1-et. Ezt nevezzük reprodukciós szintnek. Amennyiben a termékenység tartósan a reprodukciós szint alá kerül, az össznépesség csökken és öregszik. A reprodukciós szinthez közeli tartós termékenység kiegyensúlyozott korösszetételű népességet eredményez, ami nélkülözhetetlen feltétele a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer hosszú távú fenntarthatóságának. A magas termékenység túlnépesedéshez is vezethet, ami olyan nehézségekkel jár együtt, mint például az élhető környezet és az erőforrások megterhelése. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia középtávon kívánatosnak és elérhetőnek tartja a születésszám növelését, a halandóság csökkentését, ezek eredményeképpen a népességfogyás lelassítását, hosszú távon pedig a népességszám stabilizálását.

Elemzés

Az 1990-es években a hazai termékenység erőteljesen csökkent, a 2000-es években alacsony szinten ingadozott. 2011-ben elérte az addigi mélypontot (1,23), majd 2012-től 2016-ig 1,49-ra nőtt. 2017 és 2019 között ezen a szinten stagnált, 2020-ban pedig 1,56-ra emelkedett. Míg 1990-ben a termékenység mintegy 11%-kal maradt el a reprodukció szintjétől, addig 2020-ban már 26%-kal. A termékenység alacsony szintje a későbbre halasztott születésekkel és a kevesebb gyermek vállalásával magyarázható. A későbbi gyermekvállalás nem feltétlenül jár együtt a nők befejezett termékenységének csökkenésével, mivel életük során pótolhatják elhalasztott szüléseiket. Ezzel együtt megnő az esélye annak, hogy akaratuk ellenére az eredetileg tervezettnél kevesebb gyermeket vállalnak. A társadalomban kialakult termékenységi minta a felnövekvő fiatal generációk gyermekvállalási magatartására is hatással van.

A termékenységi mutató 1990-ben Közép-Magyarországon (1,60), azon belül az azóta különvált Budapesten (1,47) volt a legalacsonyabb, Észak-Alföldön pedig – a reprodukciós szintet elérve – a legmagasabb (2,10). 2020-ban Észak-Magyarország mutatója volt a legkiemelkedőbb (1,85), Budapesté a legalacsonyabb (1,15). Az ország területi egységei közötti különbségek nem változtak számottevően az elmúlt évtizedben. Az egyszerű reprodukció szintjéhez képest a legalacsonyabb termékenységű régió 45, a legmagasabb termékenységi értékkel rendelkező 12%-kal maradt el.

Nemzetközi kitekintés

Az EU28 országaiban 2002 és 2010 között jelentősen emelkedett a teljes termékenységi arányszám, 1,46-ról 1,62-ra. Ezt egy stagnáló, majd egy ingadozásokkal jellemezhető időszak követte, 2019-ben 1,53 volt a mutató értéke, a termékenységi szint 27%-kal elmaradt a reprodukciós szinttől. 2019-ben Máltán (1,14) és Spanyolországban (1,23) volt a legalacsonyabb a termékenység. Magyarország a tagállamok sorában a középmezőnyben, kicsivel az uniós átlag (1,53) felett helyezkedett el. A legmagasabb termékenységi arányszám Franciaországot (1,86), Romániát (1,77) és Svédországot (1,71) jellemezte. Az egyes országok közötti különbségeket egyebek mellett a munkaerőpiaci sajátosságok, az eltérő szociális ellátórendszerek és a kulturális tényezők is befolyásolják.