Ellenállóképes infrastruktúra kiépítése, az inkluzív és fenntartható iparosítás támogatása és az innováció ösztönzése
Definíciók
Az erőforrás-termelékenység a GDP és a hazai anyagfelhasználás (Domestic Material Consumption – DMC) hányadosa. A hazai anyagfelhasználás a nemzetgazdaságban közvetlenül felhasznált anyagok teljes mennyiségét foglalja magába. A definíció szerint a hazai anyagfelhasználás (DMC) a nemzetgazdaságba bekerülő összes anyag (felhasznált hazai kitermelés és import) és az exportált anyagok különbségével egyenlő. Közgazdasági értelemben a hazai anyagfelhasználás a nemzetgazdaság rezidenseinek anyagfelhasználását mutatja. Az export tehát nem számít bele a mutatóba, meg kell különböztetni a hazai igények szerinti fogyasztást az exportpiac igényei által támasztott kereslettől. Környezeti értelemben a mutató az anyagok nemzetgazdaságon belüli felhasználása okozta környezetterhelés mérésére szolgál, amely során az anyagokat a teljes életciklusuk alatt vizsgáljuk, függetlenül attól, hogy a környezet terhelése az országon belül vagy abban az országban történik, ahonnan a terméket importálták.
Relevancia
Az erőforrás-termelékenység segítségével meghatározható, hogy a gazdasági növekedéssel egyidejűleg milyen mértékű a természeti erőforrások igénybevétele. A mutató emelkedése a rendelkezésre álló erőforrások termelékenységének bővülését jelzi, ami lehetővé teszi a kevesebb környezeti kárral együtt járó gazdasági növekedést. A szétválás (decoupling) az egymással ok-okozati összefüggésben lévő, egy-egy környezetileg és gazdaságilag fontos változó egymáshoz viszonyított változási üteme. Makro- vagy országos szinten a környezetterhelést jellemző változó növekedési üteme általában a GDP növekedési ütemével kerül összevetésre. A környezetterhelésnek a gazdasági növekedéstől való szétválásáról akkor beszélünk, amikor egy adott időszakban a környezetileg fontos változó növekedési üteme kisebb, mint a GDP-é, esetünkben, ha az erőforrás-termelékenység nő. Erős (vagy abszolút) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó nem változik, vagy csökken, míg a gazdasági mutató nő. Gyenge (vagy relatív) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó növekszik, de növekedési üteme nem éri el a gazdasági mutatóét. Az erőforrás-termelékenység az Európai Unió Európa, 2020 stratégiájából levezetett, fenntarthatóságot elősegítő erőforrás-hatékonysági céljainak kulcsindikátora.
Elemzés
Magyarországon 2000-ben 1 kilogramm erőforrás-felhasználás 0,69 euróval járult hozzá a bruttó hazai termékhez. A 2000 és 2012 közötti időszak végére a mutató értéke (2012-ben 1,16 euró/kilogramm) jelentősen emelkedett az időszak elejéhez képest, ami főként az anyagfelhasználás csökkenésével függ össze. Ezt követően az anyagfelhasználás növekedésével párhuzamosan az erőforrás-termelékenység jelentős visszaesése figyelhető meg. Az ásványolaj-nyersanyagok és a fémércek bányászata csökken, a nem fémes ásványi nyersanyagok és a biomassza kitermelt mennyisége évről évre ingadozik. A fémércek és a nem fémes ásványi nyersanyagok együttesen adják az ásványkincseket. 2004 és 2006 között, amikor az ásványi nyersanyagok bányászata az élénkülő keresletet (autópálya-építés) követve jelentősen nőtt, illetve a kedvező időjárás az átlagosnál nagyobb mennyiségű biomassza képződését tette lehetővé, a hazai nyersanyag-kitermelés összértéke 136–164 millió tonna között alakult. 2013–2014-ben jelentős részben az ásványi nyersanyagok intenzívebb bányászata miatt ismét növekedni kezdett a hazai nyersanyag-kitermelés, majd egy átmeneti 2016. évi csökkenés után 2019-ig ismét nőtt, 2020-ban pedig 135 millió tonnára csökkent.
Nemzetközi kitekintés
2020-ban az erőforrás-termelékenység értéke alacsony volt az EU-hoz 2004-ben és azután csatlakozó országokban. A nyugat-európai országokban az újonnan csatlakozóknál jobban gazdálkodnak a rendelkezésre álló (természeti) erőforrásokkal. A hazai mutató 2020-as értéke (0,89 euró/kilogramm) jelentős mértékben elmaradt az uniós átlagtól (2,09 euró/kilogramm), a V4-országok közül Lengyelország (0,75 euró/kilogramm) után a második legalacsonyabb volt. Csehországban és Szlovákiában jelentősen magasabban állt az indikátor értéke (1,19, illetve 1,34 euró/kilogramm). Románia mutatója volt a legalacsonyabb az unióban (0,33 euró/kilogramm). Horvátországé 1,02, Szlovéniáé 1,54 euró/kilogramm volt. Ausztria mutatója (2,09 euró/kilogramm) lényegében megegyezik az Egyesült Királyság nélküli uniós átlaggal (2,09 euró/kilogramm).
STADAT-táblák
8.1.1.5. AnyagáramlásokA mutatóknál alkalmazott módszertan szerinti (2021 előtti) STADAT táblák itt érhetők el: https://www.ksh.hu/stadat_archive