Definíciók

Az ózonképző vegyületek kibocsátása indikátor a nitrogén-oxidok, a nem metán illékony vegyületek, a szén-monoxid és a metán NMVOC-egyenértékben kifejezett kibocsátásának trendjét mutatja be, a memo item értékei nélkül számolva. A memo itemek a nemzetközi jelentésekben szereplő különálló tételek, a nemzeti összesen értékeken felül számolt kibocsátások, mint pl. a repüléshez és a hajózáshoz használt üzemanyagok használatából és a biomasszából származó CO₂-kibocsátás vagy a hulladéklerakókon hosszú távon tárolt széntartalom.

A közlekedés során keletkezett ózonképző vegyületek mutató a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid, a metán és a nem metán illékony szerves vegyületek NMVOC-egyenértékben kifejezett közlekedési kibocsátásának trendjét jelzi, a memo item értékei nélkül számolva.

A különböző légszennyező anyagoknak eltérő a környezetre és a klímára gyakorolt hatása. Azért, hogy e hatásukat össze tudjuk hasonlítani, egyenértékben (ekvivalensben) fejezzük ki kibocsátásukat.

Relevancia

Az ózonelőanyagok (prekurzorok) hozzájárulnak a talajközeli ózon kialakulásához. A troposzférikus ózon a szmog egyik összetevője, leginkább a nagy forgalmú városokat sújtja. Rendkívül reaktív gáz, jelentős egészségügyi problémákat okoz, valamint károsítja az ökoszisztémát és a mezőgazdasági terményeket. A megemelkedett ózonkoncentráció légzési problémákat és a tüdő működési zavarait eredményezheti. A troposzférikus ózon a közlekedés, az ipar és a háztartások energiafelhasználása során keletkezik. A nitrogén-oxidokkal együtt a nem metán illékony szerves vegyületeket fotooxidánsoknak nevezzük. A nitrogén-oxidok savasodást okozó gázok és ózonelőanyagok is egyben. A nitrogén-oxidoknak leginkább a közlekedési és a mezőgazdasági kibocsátása jelentős, az NMVOC esetében a háztartások mögött a mezőgazdaság és a feldolgozóipar emissziója számottevő. Ezek a szennyezők a fotokémiai szmog kialakulásának előidézői, különösen a nyári időszakban. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, íztelen és erősen mérgező gáz. Fő forrásai a háztartási eredetű tüzelés és a belső égésű motorokkal ellátott gépjárművek kibocsátása. A metán amellett, hogy üvegházhatású gáz, ózonelőanyag is. A modern technológiák segítségével a terhelések egy része csökkenthető, például katalizátorokkal és kisebb fogyasztású motorokkal.

Bár a tisztább járművek és alternatív üzemanyagok önmagukban nem oldják meg a közlekedés alapvető fenntarthatósági problémáit, használatuk elengedhetetlen a közlekedés környezetterhelésének csökkentéséhez. A közlekedési rendszerek racionalizálása mellett szükséges, hogy az igények kielégítésének mind nagyobb hányada környezetbarát, alternatív közlekedési módok és üzemanyagok felhasználásával történjen.

Elemzés

Az ózonprekurzorok kibocsátása Magyarországon 1990 és 2019 között stabilan csökkent. Az emisszió az 1990-re kimutatott 776 ezer tonna NMVOC-egyenértékről 2018-ra 303 ezer tonnára csökkent. A legjelentősebb ózon-prekurzorok 2019-ben a nitrogén-oxidok voltak (46%), a nem metán illékony szerves vegyületek 39, a szén-monoxid 13, a metán 1,5%-kal részesedett az ózonképző vegyületek kibocsátásából. 1990 és 2019 között a nitrogén-oxidok kibocsátásának 54%-os visszaeséséhez a leginkább az ipar (73%), az energiaipar (73%) és a szállítás, közlekedés (47%) kibocsátáscsökkenése járult hozzá. 1990-től 2019-ig a nem metán illékony szerves vegyületek kibocsátása 61%-kal csökkent, amit elsősorban a szállítás, közlekedés kibocsátásának jelentős mértékű, 89%-os visszaesése okozott. A közlekedés ózonprekurzor-kibocsátása hazánkban 1990-hez képest 73%-kal lett kevesebb. Részaránya a teljes ózonprekurzor-kibocsátáson belül 1990 és 2019 között 40%-ról 25%-ra csökkent. A lakosság kitettsége a levegő ózonszennyezettségének részben a klíma és a vegetáció különbözőségeinek függvényében országonként változik. Általánosságban elmondható, hogy a magasabb átlaghőmérsékletű, déli országok lakosait nagyobb mértékben veszélyezteti az ózonszennyezettség (pl. Olaszország), mint a hűvösebb, északi országokét (pl. Norvégia, Írország). 2020-ban Magyarországon az ózonkoncentráció összes mért adatának több mint 7%-a csak a Budapest budatétényi és a tököli mérőállomásokon haladta meg a hosszú távú célkitűzést, amely 120 µg/m³, az egy naptári év alatt mért napi 8 órás mozgóátlag-koncentráció maximuma.

Nemzetközi kitekintés

Magyarország 2019-ben 61%-kal kevesebb ózonprekurzort bocsátott ki, mint 1990-ben, ez az EU28 átlagos (60%-os) csökkenésénél valamelyest kedvezőbb érték. Szlovákiában és Csehországban a kibocsátás 61, illetve 70%-kal mérséklődött, Lengyelországban azonban csupán harmadával, ami a második legenyhébb változást jelenti az unióban. A Magyarországgal szomszédos többi országban kevésbé csökkent a kibocsátott ózonprekurzor mennyisége a bázisévhez képest, mint hazánkban vagy az unióban: Romániában 38%-kal, Ausztriában 54%-kal, Szlovéniában 58%-kal, Horvátországban 55%-kal. A közlekedés során kibocsátott ózonképző vegyületek emissziója 2019-ben az 1990-es bázisértékhez viszonyítva az unión belül egyedül Romániában emelkedett (0,74%-kal), a többi országban csökkent. Románia után a második legkedvezőtlenebb értékkel (14%-os csökkenéssel) Lengyelország rendelkezik. A szomszédos és a V4-országok közül Magyarország 73%-os csökkenési értéke a legkedvezőbb, amely az EU28-átlagnál (62%) is számottevően jobb. A mérséklődés Horvátországban (6%), Szlovéniában (50%) és Ausztriában (59%) annál kicsit kisebb, Csehországban (64%) és Szlovákiában (68%) jelentősebb.