Definíciók

Az ILO- (International Labour Organization – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) ajánlásokkal összhangban azokat a 15–74 éves személyeket tekintjük önkénteseknek, akik a) közvetlenül, vagy valamilyen szervezeten keresztül, b) önszántukból, ingyen, ellenszolgáltatás, fizetség nélkül, c) háztartásukon kívül élő személyek javára, vagy a társadalom (csoport, tágabb közösség, állatok vagy a környezet stb.) hasznára végeztek a kikérdezést megelőző 12 hónap során – rendszeresen, alkalmanként, vagy akár csak egyetlen alkalommal – valamilyen tevékenységet. A három feltételnek együttesen kell érvényesülnie. A háztartáson kívül élő szülőnek, gyermeknek, rokonnak nyújtott segítség is beletartozik az önkéntes munkák körébe. A Nemzeti önkéntes stratégia, 2011–2020 a hazai önkéntesség feltérképezésére, illetve változásainak nyomon követésére a KSH – lakosság körében végzett – kutatását jelölte meg. Ennek keretében az ILO ajánlásaival összhangban kétévenként történik adatfelvétel a témakörben. A korábbiaktól eltérően az önkéntes munkához kapcsolódó információkat ezen felvétel eredményei alapján tesszük közzé.

Relevancia

Az önkéntes tevékenység az egész társadalmi, gazdasági életet behálózza. A társadalmi beilleszkedés egyik eszközeként különösen fontos, hogy az egyének és a társadalom számára értékké váljon, valamint olyan önkéntességi kultúra valósuljon meg, amely minden korosztály számára közvetíti a társadalmi felelősségvállalás, a közösségi szerepvállalás, a kompetenciakészségek elsajátításának jelentőségét. Az önkéntes tevékenység egy lehetőség arra, hogy bárki, nemtől, kortól, iskolai végzettségtől, társadalmi-gazdasági háttértől, nemzetiségtől, vallástól függetlenül közreműködjön a pozitív változás elérése érdekében. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia arra hívja fel a figyelmet, hogy a polgárok egyéni felelősségvállalásukkal, így az önkéntességgel is hozzájárulhatnak a társadalmi összetartozás erősítéséhez, valamint Magyarország intézményeinek fenntarthatóságához. A keretstratégia szerint a hátrányos helyzetű csoportok segítése (önkéntesség) az újraelosztás növekedése nélkül járul hozzá e csoportok helyzetének javításához, emellett pedig kapcsolatot teremt az eltérő környezetben élő emberek között, erősítve a társadalmi szolidaritást. Az egyéb jellegű társadalmi intézményekben (pl. klubok, egyletek) vállalt önkéntes tevékenység növekedése szintén a társadalom tagjai közötti kapcsolatokat, a közösségi összetartozást erősíti, amely közvetett módon hozzájárul a demokratikus döntéshozatalban rejlő értékek szélesebb körű felismeréséhez is.

Elemzés

Az önkéntes munka feltérképezésére irányuló felvételek arról tanúskodnak, hogy a felnőtt magyar lakosság jelentős hányada – 2020-ban 31%-a – végzett önkéntes tevékenységet a kikérdezést megelőző 12 hónap során. Voltak, akik rendszeresen vagy alkalmanként segítettek anyagi haszonszerzés szándéka nélkül, és voltak olyanok is, akik csak egy alkalommal. Munkájukat azonban valamennyien azzal a céllal végezték, hogy másokat, egy közösséget támogassanak, vagy egy fontos cél megvalósulását segítsék.

Az önkéntes munkát végzők száma 2020-ban 2 millió 230 ezer fő volt, 156 ezer fővel kevesebb, mint 2019-ben. A csökkenésben szerepet játszott a Covid19-járvány, mert amellett, hogy az önkéntesség több területen felértékelődött (például az időseknek és a karanténba került embereknek nyújtott ügyintézés, vásárlás tekintetében), az iskolai intézmények online oktatásra való átállásával a diákok kötelező önkéntes munkavégzése a járvány alatt nem, vagy csak korlátozott keretek között valósulhatott meg. Az önkéntes közösségi szolgálatot végzők száma 2020-ban az előző évhez képest a felére, az általuk ledolgozott óráké pedig a 40%-ára esett vissza.

Az önkéntesség struktúrájában 9 év alatt markáns változások nem történtek. Az önkéntesek túlnyomó többsége, 2020-ban 92%-a továbbra is kizárólag közvetlenül segít ingyenes munkájával, a szervezett keretek között végzett önkéntes munka (5,7%) még nem igazán elterjedt. Azok aránya, akik az önkéntesség mindkét formájában – közvetlenül és szervezeten keresztül – egyaránt támogattak rászoruló személyeket, különböző szervezeteket, intézményeket vagy valamiféle közös ügyet, meglehetősen alacsony (2,5%). A nők továbbra is valamivel nagyobb számban és arányban (52%) kapcsolódtak be az önkéntes tevékenységekbe, mint a férfiak. A magyarországi önkéntesség továbbra is kissé öregedő korstruktúrát tükröz. Önkéntes munkát 2020-ban legmagasabb arányban az 50–54 éves korosztály (36%), illetve a 40–44 és az 55–59 évesek végeztek (egyaránt 34%). Az iskolázottsági szint a jótékonysági magatartás kiemelkedően fontos meghatározója, az önkéntes munkát végzők több mint negyede felsőfokú végzettséggel rendelkezett.

Az önkéntesség leggyakoribb megjelenési formái továbbra is az ügyintézés és a vásárlás, a házi- és ház körüli munka, a gyermekfelügyelet, gyermekgondozás, illetve a betegápolás, idősgondozás voltak. Az önkéntesek által – rendszeresen vagy alkalmanként – végzett összes tevékenység több, mint háromnegyedét (80%-át) 2020-ban is ezek a tevékenységek jelentették. Részben ezáltal meghatározottan a közvetlen önkéntes tevékenységek kedvezményezettjei körében sem történtek lényeges változások. A 2 millió 103 ezer közvetlen önkéntes munkát végző tevékenységének 3 millió 246 ezer kedvezményezettje volt 2020-ban, és ezek többsége – a korábbiakkal szinte megegyező arányban – a háztartáson kívül élő családi, rokoni (51%), illetve a baráti (20%) körhöz tartozott.

Az önkéntesek motivációja leginkább a másokon való segítségnyújtás öröme volt, azzal az általánosnak tekinthető meggyőződéssel, hogy a gyerekeken, az öregeken, a súlyosan betegeken segíteni erkölcsi kötelesség. A hagyományos önkéntesség mellett főként a fiatalokat jellemzi az új típusú önkéntesség irányába való elmozdulás, ahol a szaktudás, a gyakorlati tapasztalat megszerzése, a kapcsolati háló bővítése és hasonló, a tudásalapú, információs társadalomra jellemző társadalmi érték áll a középpontban.

Az önkéntesek elkötelezettsége, szerepvállalása leginkább az általuk teljesített órákban tükröződik; mely 2020-ban összesen több mint 196 millió órát jelentett. Az önkéntesek 71%-a éves szinten legfeljebb 60 órát dolgozott, az általuk teljesített órák száma az összes önkéntes óra 19%-át tette ki. A skála másik végén az önkéntesek azon 4,4%-a állt, akik éves szinten 400 órát meghaladó óraszámban végeztek ilyen jellegű munkát. Az ő teljesítményük az összes ledolgozott óra 41%-át tette jelentette. Az egy fő önkéntes munkát végző által teremtett érték átlagosan 183 ezer forintra becsülhető. A becslés elsősorban annak érdekében készült, hogy képet kapjunk arról, milyen mértékben járult hozzá a magyarországi önkéntes munka az ország gazdasági és társadalmi teljesítményéhez.

A járvány az önkéntesség terén is éreztette hatását, az önkéntesek 32%-a érezte úgy, hogy valamilyen módon befolyásolta ilyen típusú munkavégzését a pandémia. Közülük a fiatalok és a középkorúak nagy része több önkéntes munkát végzett 2020-ban, mint korábban, azonban a 60 év feletti önkéntesek pedig kevesebb ilyen jellegű feladatot vállaltak. Mivel az idősebb korosztály a koronavírus okozta megbetegedések szempontjából veszélyeztetett csoport, így ők inkább az önkéntes munkavégzés kedvezményezetti oldalán jelentek meg.