Definíciók

A foglalkoztatási arány a foglalkoztatottaknak a népességhez viszonyított aránya. Foglalkoztatott, aki a kérdezés hetét megelőző héten (az ún. vonatkozási héten) legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott.

2021. január 1-jétől a gyed, gyes mellett dolgozókon túl azok a – korábban inaktívnak vagy munkanélkülinek számító – személyek is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, és az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre. Vagyis a munkájuktól gyermekgondozási ellátás igénybevétele miatt tartósan távol lévők. A módszertani változás eredményeként a nők foglalkoztatási mutatói jelentős mértékben módosultak.

Relevancia

A humán erőforrások értékét alapvetően meghatározza a munkavégzésre való képesség. A szegénység elleni küzdelem és az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének fontos eszköze a foglalkoztatottság növelése és a hátrányokkal induló csoportok munkaerőpiaci pozícióinak javítása. A társadalmi kirekesztettség mérséklését célzó programok segítségével a munkába bevonhatók körét szükséges bővíteni, a foglalkoztatottságot pedig javítani. A foglalkoztatás azonban nemcsak a jövedelmi biztonságot növeli, de a társadalmi tőke megalapozásán és fejlesztésén keresztül a társadalmi integrációt is erősíti. Az Európa, 2020 stratégiában meghatározott foglalkoztatási célok alakulásának megfigyelési köre a 20–64 éves korcsoport, amelyre vonatkozólag az Európai Unió 2020-ra a foglalkoztatási rátájuk 75%-ra emelését tűzte ki. Ezt a célértéket Magyarország már 2017-ben elérte, majd a 2019-es csúcsot (77,6%) követően 2020-ban a foglalkoztatási ráta – a Covid19-járvány következtében – 77,5%-ra mérséklődött. A foglalkoztatás mértéke a járvány által leginkább érintett hónapokban sem csökkent 75% alá, a legalacsonyabb rátaérték 2020. áprilisában volt mérhető (76,2%). Mivel hazánk eleget tett az EU-s célkitűzésnek, így elemzésünkben a mutató alakulását a foglalkoztatás szempontjából kiemelt 15–64 éves korcsoportban vizsgáljuk.

Elemzés

A vizsgált közel három évtizedben a munkaerőpiaci részvételt és így a foglalkoztatottságot¹ a gazdasági változások mellett a társadalmi ellátórendszerek átalakulása, az oktatási és a demográfiai folyamatok együttesen befolyásolták. Az 1990-es években a korábban foglalkoztatott népesség nagy tömegei váltak munkanélkülivé, vagy kihasználva a korai nyugdíjba vonulás kínálta lehetőségeket, kivonultak a munkaerőpiacról. A fiatalabbak munkaerőpiaci részvételét az oktatás vertikális és horizontális expanziója – vagyis a tanulási ciklus hosszabbodása és az oktatásba belépők körének szélesedése –, valamint a szűkülő munkakínálat alapjaiban formálta át, ami különösen a 25 év alattiak foglalkoztatási rátájának jelentős csökkenésében érhető tetten. Az 1990-es évek végétől kezdődően a nyugdíjkorhatár lassú, ám folyamatos emelkedése az idősebb népességet egyre tovább tartotta aktív státuszban. 2012-ben a korkedvezményes nyugdíjjogosultságok korlátozása, és a rokkantsági ellátások felülvizsgálata felerősítette ezt a folyamatot, jelentős inaktív tömeget terelve vissza a munkaerőpiacra.

A rendszerváltást követő gazdasági sokk hatására 1997-ig drámaian csökkent a foglalkoztatás, ezt követően mértéke lassú ütemben emelkedett, majd a 2000-es évek elejétől 2007-ig számottevően nem változott. A gazdasági válság hatására jelentősen csökkent a foglalkoztatás, a mélypontját 2010-ben érte el, ekkor a 15–64 éves népesség foglalkoztatási aránya 57,0% volt. Ezután 2019-ig töretlenül (72,2%-ra) nőtt a foglalkoztatási ráta értéke. 2020-ban a Covid19-járvány gazdasági következményeként a foglalkoztatás korábbi növekvő trendje ugyan megtört, azonban éves szinten mindössze 0,3 százalékponttal, 71,9%-ra csökkent a korosztály foglalkoztatottsága. A 2020 tavaszán és őszén bevezetett járványügyi intézkedések (pl.: határzár, kijárási korlátozás, vendéglátó-ipari egységek bezárása) jelentősen hatottak a foglalkoztatásra, azonban a foglalkoztatási ráta csökkenésének a hátterében a demográfiai folyamatok mellett elsősorban a közfoglalkoztatásban részt vevők, valamint a külföldön dolgozók számának 19 ezer, illetve 17 ezer fős csökkenése állt.

A közfoglalkoztatás 2009-ben kezdődő kiterjesztése nagyban hozzájárult a foglalkoztatottság bővüléséhez, és ezzel a mutató jelentős javulásához. Ugrásszerű változás 2012-től volt kimutatható, összhangban ennek a foglalkoztatáspolitikai eszköznek az egyre intenzívebb alkalmazásával, valamint azzal, hogy Magyarországon a szociális segélyezési rendszer a közfoglalkoztatásban való részvételhez köti az ellátás folyósítását. A közfoglalkoztatottak száma a válság előtti évekhez képest többszörösére nőtt, és 2016-ban érte el a legmagasabb szintet, amikor is a 15–64 évesek körében átlagosan 220 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatási programok keretében. A gazdasági helyzet általános javulásának eredményeként, illetve a kormányzat céljával összhangban olyan intézkedések születtek, melyek nagymértékben elősegítették a közfoglalkoztatottak nagyarányú visszaterelését az elsődleges munkaerőpiacra. 2020-ban éves átlagban mindössze 92 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatottként, ami 58%-kal volt kevesebb a 2016. évinél, de az egy évvel korábbihoz képest is 17%-kal csökkent.

A külföldi telephelyen dolgozók száma uniós csatlakozásunkat követően évről évre folyamatosan bővült, majd a 2011. évi ausztriai és németországi munkaerőpiaci nyitást követően – némileg dinamikusabb növekedés eredményeként – 2016-ban 118 ezer főre emelkedett. Számuk – szezonális hatásoktól ugyan nem függetlenül, de – éves átlagban nem igazán változott, 2019-ben a 15–64 éves foglalkoztatottak 2,6%-a jelölt munkavégzése helyéül külföldi telephelyet.

Az elhelyezkedési esélyeket az iskolai végzettség jelentősen befolyásolja. A foglalkoztatás rendszerváltást követő visszaesése az alacsony iskolai végzettségűeket (az általános iskola legfeljebb 8 osztályát végzetteket) érintette a legkedvezőtlenebbül. Az alapfokú és a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatási rátája közötti különbség jelentősen megnőtt. Az 1990-es évek elején a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája kétszerese volt az alapfokú végzettségűekének, amely a 2000-es évek közepéig tovább növekedett. A közfoglalkoztatás felfuttatása javított ezen a helyzeten, a programok ugyanis elsősorban ezt a csoportot, az alacsony iskolai végzettségűeket célozták. Míg 2009-ben az alacsony iskolai végzettségűek 5,3%-a dolgozott közfoglalkoztatottként, addig 2016-ban már mintegy 22,0%-uk számára biztosított jövedelmet, illetve megélhetést a közfoglalkoztatás. A közfoglalkoztatás visszaszorításával párhuzamosan ez az arány csökkent, mely 2019-ben közel 9, 2020-ban pedig majdnem 10 százalékpontot jelentett.

Az alacsony végzettségűek esélyei a munkaerőpiacon továbbra is a legkedvezőtlenebbek, ők azok, akik többnyire csak határozott időre szóló szerződéssel, és leginkább a közmunkaprogramok révén jutnak munkához. Bár foglalkoztatási rátájuk 2020-ban 1,8 százalékponttal csökkent a 2018-as csúcshoz képest, de a program indulása óta megfigyelhető 12,2 százalékpontos növekedés figyelemreméltó. Ennek ellenére a vizsgált 15–64 éves korcsoportban foglalkoztatásuk elmarad az EU27 átlagától, lemaradásuk azonban az elmúlt bő 10 évben közel 13 százalékponttal csökkent. A közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája sokkal kedvezőbb, elhelyezkedési esélyeik a munkaerőpiacon jobbak, így előbbi 2014, míg utóbbi már 2011 óta meghaladja az uniós átlagot, 2020-ban 5,8, illetve 5,5 százalékponttal.

A foglalkoztatásban hagyományosan jelentősek a területi különbségek. A legszembetűnőbb törésvonal Budapest (77,1%), Nyugat-Dunántúl (75,7%), Pest (74,7%) és Közép-Dunántúl (74,0%) régiócsoport mentén húzódik, élesen elválasztja ezt a kedvezőbb adottságú térséget az ország másik, foglalkoztatási szempontból hátrányosabb helyzetű részétől. 2020-ban a leghátrányosabb helyzetű régiók Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, és Észak-Alföld voltak. 2015-ben még Dél-Alföld is ebbe a csoportba tartozott, de 2020-ra egyre inkább felzárkózni látszik (70,8%). A foglalkoztatottság regionális különbségei jelentősek, a legjobb (Budapest) és a legkedvezőtlenebb (Dél-Dunántúl) értékkel rendelkező régiók közti különbség 2020-ban 11,0 százalékpont volt.

Nemzetközi kitekintés

A magyar foglalkoztatási arány a 15–64 évesek korcsoportjában (71,9%) 2020-ban meghaladta az uniós átlagot (67,8%). EU-csatlakozásunk évében, 2004-ben hazánkat az uniós átlagnál alacsonyabb foglalkoztatási szint jellemezte, és ez a különbség a válság éveiben megugrott, 2009-ben 8,9 százalékpont volt. Ezt követően Magyarországon az uniós átlagot meghaladóan nőtt a foglalkoztatási ráta, aminek eredményeként 2014 óta hazánkban a foglalkoztatási arány felülmúlja az unióét.