Definíciók
A kutatás-fejlesztés olyan módszeresen folytatott alkotómunkát jelent, amely a meglévő ismeretanyag bővítésére szolgál – beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról szerzett ismereteket egyaránt –, valamint arra, hogy ezt az ismeretanyagot új alkalmazások kidolgozására használják fel. A kutatás-fejlesztési ráfordítások, valamint a K+F-tevékenység mérésére, nemzetközi összehasonlítására használt legelterjedtebb mutatószám a GDP százalékában fejezi ki a falakon belüli K+F-ráfordítások összegét. A (falakon belüli) K+F-ráfordítás, a K+F-költség és a K+F-beruházás áfa nélküli együttes összege, bármilyen hazai vagy külföldi forrásból is származik, függetlenül attól, hogy a pénzforrás eredetileg kutatásra, fejlesztésre vagy más célra állt rendelkezésre.
Relevancia
Európában a K+F-kiadások aránya elmarad a legjelentősebb globális versenytársak, mindenekelőtt Dél-Korea, Japán és az Amerikai Egyesült Államok értékeitől, ez elsősorban a vállalkozások alacsony beruházási szintjének tulajdonítható. Az európai országoknak javítaniuk kell az üzleti szféra K+F-be történő beruházásaira vonatkozó feltételein, amely lehetővé teszi, hogy az innovatív megoldások eljussanak a piacra. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szükségesnek tartja az innovációs ráfordítások növelését, és a kormány számára ajánlást fogalmaz meg, miszerint a vállalati K+F+I (kutatás+fejlesztés+innováció) támogatásával a kormány nemcsak a környezeti fenntarthatósághoz, hanem a hazai kis- és középvállalkozások fejlődéséhez is hozzájárulhat. Mindez erősítheti a hazai vállalkozások versenyelőnyét, ami a többi nemzeti tőke tekintetében is kedvező hatásokkal járhat.
Elemzés
Magyarországon a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 2009-től meghaladta az 1,0%-ot, és az azt követő több mint tíz évben is alapvetően növekvő tendencia jellemezte, majd 2022-ben csökkent a megelőző évihez képest. 2023-ban pedig a 2022-es aránnyal azonosan alakult, 1,39%-ot tett ki. A vállalkozási szektor ebből 1,0 százalékpontnyit, míg a fennmaradó hányadot az állami és a felsőoktatási szektor biztosította. E stratégiailag fontos mutató tekintetében – ahogy az unió tagállamainak döntő többségében –, hazánkban sem teljesült a 2030-ra kitűzött 3%-os cél.
Nemzetközi kitekintés
2022-ben a K+F-ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya az Európai Unióban átlagosan 2,27%-ot tett ki. A GDP-arányos ráfordítás meghaladta a 3%-ot a kutatásokra hagyományosan sokat áldozó tagállamokban: Svédországban, Belgiumban, Ausztriában és Németországban. Ezen felül még Finnország és Dánia GDP-arányos kutatás-fejlesztési ráfordítása volt magasabb az Európai Uniós átlagértéknél. Ezzel szemben a tagországok több mint ötödében nem haladta meg az 1,0%-ot, és az évek óta legalacsonyabb értéket felmutató Romániában nem érte el a fél százalékot (0,46%) sem. Magyarország GDP-arányos K+F-ráfordítása a 18. helyet foglalta el az uniós tagállamok rangsorában.