Definíciók
A FAO definíciója alapján az élelmiszer-veszteség az élelmiszer mennyiségének vagy minőségének az élelmiszer-beszállítók döntéseiből és tevékenységéből eredő (azaz az élelmiszer-termelés és -feldolgozás folyamatait megelőzően, vagy ezek során bekövetkező) csökkenése, illetve gyengülése.
Élelmiszer-pazarlás: az élelmiszer mennyiségének vagy minőségének a kiskereskedők, az étkeztetési szolgáltatók és a fogyasztók döntéseiből és cselekvéséből eredő csökkenése, illetve gyengülése. Az élelmiszer-hulladékokon belül megkülönböztethetünk elkerülhető, nem elkerülhető és potenciálisan elkerülhető hulladékokat. Az Európában keletkező élelmiszer-veszteség mérésére létrejött FUSIONS (Food Use for Social Innovation by Optimising Waste Prevention Strategies) projekt definíciója alapján:
Elkerülhető élelmiszer-hulladék: eredendően emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel, amely végül kidobásra kerül. Például: megromlott joghurt, összefonnyadt egész gyümölcs, kidobott készétel. Az élelmiszer-hulladékoknak ezen fajtája általában emberi gondatlanság eredménye. Nevéből is adódóan (miszerint keletkezése elkerülhető lett volna) ez a tulajdonképpeni élelmiszer-pazarlás.
Nem elkerülhető élelmiszer-hulladék: emberi fogyasztásra nem alkalmas állati vagy növényi eredetű élelmiszerrészek. Például: tojáshéj, csontok, banánhéj. Az ilyen hulladékok szükségszerűen keletkeznek az élelmiszerláncban.
Potenciálisan elkerülhető élelmiszerhulladék: emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel, azonban egészségügyi okokból (például rágási képesség romlása) vagy egyéni ízlés miatt kidobásra kerül. Például: csirkebőr, kenyérhéj, almahéj. A rendelkezésre álló adatok az összes élelmiszer-hulladékra vonatkoznak. Nem áll rendelkezésre külön az elkerülhető, a nem elkerülhető, illetve a potenciálisan elkerülhető élelmiszer-hulladék mennyiségére vonatkozóan adat.
Relevancia
Az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás növekvő, globális problémát jelent az egész világon. Növeli az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, ezáltal hozzájárul az éhezés és az alultápláltság növekedéséhez. Emellett a feleslegesen megtermelt élelmiszerek környezeti terhe hozzájárul az éghajlatváltozáshoz is, fokozza a túlzott vízfelhasználással kapcsolatos kockázatokat. Az élelmiszer előállításához értékes erőforrások felhasználására van szükség, így magas az ökológiai lábnyoma. A termesztés, a betakarítás, a szállítás, az előállítás, a csomagolás, a tárolás, a kereskedelem, és az előkészítés mind energiaigényes folyamatok. Ezt az energiát pazaroljuk el a feleslegesen előállított, majd kidobásra kerülő élelmiszerek esetében. Ennek kiküszöbölésére sokféle megoldás létezik, amelyek közül a leghatékonyabb és a legegyszerűbb a pazarlás megelőzése.
Elemzés
Élelmiszer-hulladék az élelmiszerlánc minden pontján keletkezik, az elsődleges termelésnél, a feldolgozás és a gyártás során, az élelmiszer-kereskedelem és egyéb forgalmazás területén, az éttermek és étkezési szolgáltatások működése kapcsán, végül pedig a háztartásokban. Arányaiban a háztartásokban keletkezik a legnagyobb része. Az Európai Unióban ez az arány a 2020 és a 2022 közötti időszakban 55% körüli volt, amely egy főre vetítve, mintegy 70–75 kg élelmiszert jelentett évente. Magyarországon ennél is nagyobb, 70%-ot meghaladó a háztartások részaránya a teljes élelmiszer-hulladék képződéséből. 2022-ben a feldolgozás és a gyártás során keletkezett a teljes élelmiszer-hulladék 17%-a, míg az elsődleges termelésnél képződött a legkevesebb, 2% alatti veszteség.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unió országaiban 2022-ben egy főre vetítve átlagosan 132 kg élelmiszer veszett kárba, amely az előző évinél 2 kilogrammal kevesebb. Az egyes országok között jelentős különbségek vannak. A legtöbb, fejenként 200 kg-ot meghaladó élelmiszer-hulladék Cipruson és Dániában keletkezett. A legkevesebb, 70 kg körüli élelmiszerhulladék-értéket Szlovéniában és Horvátországban mérték. Magyarországon az egy főre jutó élelmiszerhulladék mennyisége az uniós átlagnál alacsonyabb, 84 kg volt 2022-ben.