Definíciók

A kutatás-fejlesztési ráfordítások, valamint a K+F-tevékenység mérésére, nemzetközi összehasonlítására használt legelterjedtebb mutatószám a GDP százalékában fejezi ki a K+F-ráfordítások összegét. A K+F-ráfordítás a K+F-költség és a K+F-beruházás áfa nélküli együttes összege, bármilyen hazai vagy külföldi forrásból is származik, függetlenül attól, hogy a pénzforrás eredetileg kutatásra, fejlesztésre vagy más célra állt rendelkezésre. A kutatás- fejlesztés olyan, módszeresen folytatott alkotómunkát jelent, amely a meglévő ismeretanyag bővítésére szolgál – beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról szerzett ismereteket egyaránt –, valamint arra, hogy ezt az ismeretanyagot új alkalmazások kidolgozására használják fel.

Innováció az olyan új vagy továbbfejlesztett termék vagy üzleti folyamat, vagy ezek kombinációja, amely jelentősen különbözik a vállalkozás korábbi termékeitől vagy üzleti folyamataitól, és termék esetén annak piacra vezetése megtörtént, üzleti folyamat esetén a folyamat bevezetésre került a vállalkozáson belül.

Az innovációval összefüggő árbevétel azt fejezi ki, hogy a vállalkozások árbevételéből mekkora összeg származik a vállalkozás vagy a piac számára is új termékek értékesítéséből.

Relevancia

Európában a K+F-kiadások aránya elmarad a legjelentősebb globális versenytársak, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok és Japán értékétől, ez elsősorban a vállalkozások alacsony beruházási szintjének tulajdonítható. Az európai országoknak javítaniuk kell az üzleti szféra K+F-be történő beruházásaira vonatkozó feltételein. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szükségesnek tartja az innovációs ráfordítások növelését, és a kormány számára ajánlást fogalmaz meg, miszerint a vállalati K+F+I (kutatás+fejlesztés+innováció) támogatásával a kormány nemcsak a környezeti fenntarthatósághoz, hanem a hazai kis- és középvállalkozások fejlődéséhez is hozzájárulhat. Mindez erősítheti a hazai vállalkozások versenyelőnyét, ami a többi nemzeti tőke tekintetében is kedvező hatásokkal járhat.

Elemzés

Magyarországon a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 2009-től meghaladta az 1%-ot. A GDP-arányos K+F-ráfordítás 2020-ban elérte az 1,61%-ot, ami az ezredforduló értékének a dupláját tette ki. A hazai kutatás-fejlesztés húzó szegmense nagyjából a 2000-es évek közepe óta a vállalkozási szektor, a nemzetgazdasági szintű ráfordítások több mint háromnegyedét itt használták fel 2020-ban, a 15 évvel korábbi 45%-kal szemben. A felsőoktatási és államháztartási kutatóhelyek részesedése ezzel párhuzamosan felére, harmadára csökkent.

Nemzetközi kitekintés

A K+F-ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 2020-ban az EU27 átlagában 2,32%-ot ért el az előzetes adatok szerint. A GDP-arányos ráfordítás 3% felett állt a kutatásokra hagyományosan sokat áldozó államokban: Belgiumban, Svédországban, Ausztriában, Németországban és Dániában, ezzel szemben a legalacsonyabb Romániában volt, ahol nem érte el a fél százalékot (0,47%).