Definíciók

Alacsony iskolai végzettségűeknek azokat tekintjük, akik legfeljebb az általános iskola 8 osztályát végezték el a 15–74 éves korcsoporton belül.

Relevancia

A hátrányos helyzet egyik meghatározó tényezője az alacsony iskolai végzettség, amelynek szintje szorosan összefügg a munkavállalási esélyekkel, hiszen a képzettebbek lehetőségei sokkal jobbak iskolázatlan társaikénál. Ezzel összefüggésben, az alacsony végzettségűek körében nagyobb a szegénységi kockázat, ez pedig hatással van a következő generációra is, mivel a hátrányos helyzet az esetek döntő részében tovább öröklődik. Az alacsony iskolai végzettségű szülők gyermekei általában már az alapfokú oktatás alsó évfolyamai során hátrányba kerülnek a kortársaikhoz képest, amely visszahat későbbi iskolai teljesítményükre. Az iskolázottság növelése segíti a társadalmi kohézió megteremtését és az életesélyek javulását, ezért erősíteni kell az iskola esélykiegyenlítő szerepét, iskolarendszerünk erősen szelektáló jellegét pedig oldani. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia is célként jelöli meg az oktatásban eltöltött idő növelését, valamint az oktatási rendszer szelektivitásának csökkentését.

Elemzés

Az oktatási expanziónak és a generációcserének köszönhetően az elmúlt 20–30 évben az alacsony iskolai végzettségűek száma gyorsabb ütemben csökkent, mint a 15–74 éves népességé, ami a legfeljebb 8 osztályt végzettek népességen belüli arányának erőteljes csökkenését eredményezte. 1992-ben a 15–74 évesek közel fele tartozott az alacsony iskolai végzettségűek közé, a 2000-es évek közepén mintegy egyharmaduk, 2020-ban pedig a vizsgált korcsoport egyötöde (20,2%) rendelkezett legfeljebb alapfokú végzettséggel.

A vizsgált három évtizedben a fiatal és a középső korosztály iskolai végzettségének szintje – az oktatási expanzió eredményeként – fokozatosan emelkedett, így a demográfiai csere révén elsősorban a középkorúaknál és az idősebb korcsoportoknál volt erőteljes az alapfokú végzettségűek számának csökkenése. A 65–74 évesek esetében közel 60 százalékpontos csökkenés eredményeként jelenleg 22,9% az alacsony iskolai végzettségűek aránya. A legjobb mutatóval a 25–34 és a 35–44 éves korosztály rendelkezik, 12,4, illetve 12,2%-os értékkel. A fiatalabb korcsoportokban a javulás mértéke is alacsonyabb, a 25–34 évesek körében az elmúlt 10 évben csupán 1,2 százalékpontos csökkenés mutatkozott, a 20–24 éveseknél pedig 2,2 százalékponttal 14,3%-ra mérséklődött a mutató értéke, A legfeljebb 8 évfolyamot végzettek esetében a nők vannak többségben: 2020-ban 55,4%-uk volt nő. Ennek oka, hogy az idős korcsoportokban jóval magasabb az alacsony iskolai végzettségűek aránya a nők között, és ezt a fiatal (35 év alatti) korcsoportok férfi többsége nem tudja ellensúlyozni. A nők a 45 év alatti alacsony iskolai végzettségűek körében már alulreprezentáltak, ami hosszabb távon a nemi arány megfordulásához vezethet. Az alacsony iskolai végzettségűek aránya az oktatási intézmények és így a magasabb szintű tanulmányokat folytatók, valamint a magasabb végzettséget igénylő foglalkozásokban dolgozók koncentrációja miatt Budapesten lényegesen kisebb (10,6%), mint a többi régióban. A legrosszabb értékkel rendelkező Észak-Magyarországon a mutató 27,4%. A 15–74 éves népességnek több mint negyede rendelkezik csupán általános iskolai végzettséggel Dél-Dunántúlon (26,3%) és Észak-Alföldön (25,9%) is.

Nemzetközi kitekintés

Az alacsony iskolai végzettségűek arányát tekintve Magyarország az uniós átlagnál (EU-27) (27,1%) kedvezőbb helyzetben van, és az ilyen végzettséggel rendelkezők aránya az elmúlt években nagyobb mértékben csökkent hazánkban, mint az Európai Unió átlagában. 2020-ban az országok rangsorában – 20% alatti értékkel – 7 olyan tagállam állt az élen, amely 2004-ben csatlakozott az unióhoz (Litvánia, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Lettország, Észtország és Szlovénia). A legkedvezőtlenebb mutatóval Portugália és Málta rendelkezett, ahol a 15–74 éves korosztály 49,9, illetve 45,7%-ának volt csak legfeljebb alapfokú végzettsége.