Definíciók
A háztartások eladósodottsági rátája azt mutatja meg, hogy a háztartások adott időszakban rendelkezésre álló jövedelmének – kiegészítve a magánnyugdíjpénztárak nettó vagyonváltozása miatti korrekcióval – hány százaléka az adott időszak átlagos bruttó hitelállománya.
Relevancia
A tapasztalatok és a felmérések azt mutatják, hogy a háztartások nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi jártassággal: nem tudják megítélni saját kockázatviselő képességüket, illetve azt, hogy egyes pénzügyi szolgáltatások milyen előnyökkel és hátrányokkal járhatnak. A felelős fogyasztási és megtakarítási döntések elősegítése a lakosság, a bankok és a kormányzat közös felelőssége. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia felhívja a figyelmet arra, hogy a takarékos és előretekintő gazdálkodás a magántulajdonhoz kapcsolódó elveknek megfelelően egyéni mérlegelés kérdése. Emellett azonban a pénzügyi tudatosság fontos és közvetítendő érték is egyben, hiszen széles körű hiánya a lakosság eladósodásához és általános gazdasági egyensúlytalansághoz, válsághoz is vezethet. Ennek elkerülésében a polgároknak és a kormányzatnak is szerepet kell vállalnia.
Elemzés
A háztartások eladósodottsági rátája Magyarországon 1995-öt követően 1998-ban volt a legalacsonyabb (7,2%). Ezután a ráta folyamatosan emelkedett, azaz a háztartások jövedelmükhöz viszonyítva egyre nagyobb hitelállománnyal rendelkeztek. 2010-ben a mutató közel 67,8%-on tetőzött. 2010 után az eladósodottság mértéke csökkenni kezdett a jövedelmek folyamatos növekedése és a hitelállomány mérséklődése folytán. Súlyos problémát jelentett a devizaalapú hitelek miatti eladósodottság 2000 és 2011 között, a trendet a kormányzati beavatkozás hatására sikerült megfordítani 2012 és 2018 között. A háztartások hiteleinek nagysága 2018-ra megközelítőleg a 2004-es értékre (31,6%) csökkent.
Nemzetközi kitekintés
A 19 euróövezeti tagországban a háztartások eladósodottsági rátájának átlaga 2020-ban 96,1%-ot ért el. A korábbi évek csökkenő tendenciája megállt, az érték a 2010-es tetőzés óta kismértékben, de folyamatosan mérséklődött. 2019-ben a legmagasabb rátát Dániában (213,5%), a legalacsonyabbat Romániában (24%) mérték.