Definíciók
Nonprofit szervezetek: alapítványok (magán-, illetve köz- és vagyonkezelő alapítványok) és társas nonprofit szervezetek (egyesületek, egyesülések, szövetségek, szakmai, munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek, köztestületek, nonprofit gazdasági társaságok, nonprofit intézmények).
Relevancia
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szerint a fenntarthatóságot biztosító felelősségi és döntési rendszernek a szubszidiaritás elvén kell alapulnia, e rendszer egyik szereplője a civil szféra. A keretstratégia számos ajánlást tesz a civil szerveződéseknek, amelyek már működésükkel is hozzájárulnak a társadalmi összetartozás, az emberek és a csoportok közötti bizalom erősítéséhez. A civil szervezetek, az egyházak és a vallási közösségek egyre erősödő szerepet játszanak a leszakadó csoportok integrációjában, amely a fenntarthatóság felé való átmenet egyik kulcsterülete.
A vizsgált időszakban, a 2009-es tetőzés után a nonprofit szervezetek száma napjainkig minden évben kb. 60 ezer szervezet körül mozog, s ezeknek több mint 87%-át változatlanul a klasszikus civil szervezetek teszik ki.
Elemzés
A rendszerváltás óta egyre több civil szervezet alakult meg, eközben a társadalmi és gazdasági szerepük is fokozatosan erősödött. Az egyre ideálisabb körülmények lehetővé tették a populáció intenzív gyarapodását, majd a 2005 és 2020 közötti vizsgált időszakban a 2009-ig megfigyelhető dinamikus növekedés természetes okokból – a kapacitások és a rendelkezésre álló tér – lelassult, és a szektor telítődött, elérve csúcspontját a közel 65 ezer szervezettel. 2010 óta már egy csökkenő tendencia tapasztalható, de ez csupán a gyakorlatilag nem működő szervezetek bírósági felderítésének és törlésének köszönhető, s mindeközben évente átlagosan 2–3 ezer szervezet is „kicserélődik”. Jelenleg a nonprofit szektor egyharmada alapítványi formában működik, a többi pedig társas nonprofit szervezetként. Szervezeti jelleg szerint az összes nonprofit szervezet döntő többsége, közel 87%-a, a klasszikus civil szektorba (magánalapítványok, egyesületek, szövetségek) tartozik, a maradék pedig a nonprofit vállalkozások (nonprofit gazdasági társaságok, köz- és vagyonkezelő alapítványok) és az érdekképviseletek (köztestületek, munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezetek) közé sorolható.
A vizsgált időszakban a nonprofit szervezetek között, 2020-ra a kulturális (16,3%), a sport (15,9%) és szabadidős tevékenységek (14,7%) aránya lett a legnagyobb a szektorban. Az utóbbi két tevékenységi kategória között sok az átfedés, ezért ezeket együttvéve, a harmadik legnagyobb tevékenységi területnek az oktatás tekinthető (12,9%).
A szektor teljes bevétele 2020-ban 2576 milliárd forint volt, – reálértékben a 2005-ös árszinthez igazítva, 1575 millió forintnak felelt meg –, a klasszikus civil szervezeteké pedig 895 milliárd, ami azt jelenti, hogy a szektor forrásainak egyharmadát klasszikus civil szervezetek adták. A nonprofit szféra összes bevételének GDP-hez viszonyított aránya az utóbbi két évben meghaladta az 5%-ot, 2020-ban már közel 5,4%-ot tett ki. A vizsgált időszakban tehát a bevételek folyamatos növekedése volt jellemző, mind az egész szektorra, mind a klasszikus szervezetekre nézve, és a jövőben is ez a tendencia várható.
A kultúrával, valamint a sport- és szabadidős tevékenységekkel összefüggő szervezetek jelentős számát bevételük nagysága is tükrözi. A településfejlesztés, a gazdaságfejlesztés, a szociális ellátás és a környezetvédelem kategóriái a szervezeteik számának tekintetében nem magaslanak ki, viszont összbevételük alapján kiemelkednek a többi tevékenységcsoport közül. Utóbbi területek mindegyike kulcsfontosságú a civil szektor szereplőinek a fenntarthatóságban betöltendő szerepében.
A nonprofit szervezetek 2020-ban együttesen 156 ezer főnek biztosítottak munkát, 106 ezernek teljes munkaidőben. Mindez a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak közel 3,4%-át jelentette.
A klasszikus civil szervezetek humánerőforrása jelentősen eltér a nonprofit gazdasági társaságokétól és az érdekképviseletekétől. Míg utóbbiaknál a humánerőforrás 90% feletti arányát a fizetett munkaerő teszi ki, és az önkéntesség csekély mértékben jellemző, addig a civil szervezetek munkaerőigényének 30%-át az önkéntes tevékenység biztosítja. Mindez azt is jelenti, hogy az alapítványok és egyesületek működéséhez és fenntarthatóságához elengedhetetlen – az amúgy szintén fontos pénzügyi támogatások mellett – ez a döntően ideirányuló „időadomány”.