Definíciók

Az idős népesség eltartottsági rátája: a 65 éves és annál idősebb népesség a 15–64 éves népesség százalékában.

Eltartottsági ráta: a 14 éves és annál fiatalabb és a 65 éves és annál idősebb népesség a 15–64 éves népesség százalékában.

Öregedési index: a 65 éves és annál idősebb népesség a 14 éves és annál fiatalabb gyermeknépesség százalékában.

Relevancia

Az élettartam hosszabbodásával a modern társadalmakban, így Magyarországon is egyre több az idős ember. Számuk és népességen belüli arányuk növekedése általános jelenség, ennek következtében folyamatosan egyre nagyobb teher nehezedik a társadalmi ellátórendszerekre. A jóléti állam bevételeit és kiadásait hosszú távon a jóléti programok szabályai mellett alapvetően a demográfiai és a munkaerőpiaci folyamatok határozzák meg. Azok a kormányzati intézkedések, amelyek hosszú távon a gazdaságilag aktívak arányát növelik a népességben – pl. a termékenység növekedése, az aktív korú bevándorlási egyenleg javítása vagy az egészségben leélt életévek emelése révén –, javítják az életpálya-finanszírozás egyensúlyát. A munkaerőpiacon a foglalkoztatást és a munkavégzés termelékenységét hosszú távon növelő intézkedések szintén hozzájárulnak a fenntarthatósághoz. Az időskori eltartottsági ráta a gyermekkorúak számát és arányát nem veszi figyelembe, az öregedés aktuális állapotát jelzi.

Elemzés

Magyarországon az időskori eltartottsági ráta az 1990. évi 20,0-ról 31 év alatt 31,2%-ra nőtt, azaz ezer aktív (15–64 éves) korúra 312 fő 65 éves és annál idősebb korú jutott 2021. január 1-jén. Ennél rosszabb az arány, ha csak a tényleges aktív korúakra, a 20 és 64 év közötti népességre vetítjük. 2021-ben 326 fő időskorú jutott ezer 20–64 éves emberre. Az időskorú eltartottsági ráta a korábbi időszak növekedését követően várhatóan egy ideig stagnálni fog, majd a 2030-as évek végétől gyorsuló ütemben folyamatosan újra emelkedik, és értéke 2070-ben 61,2% lesz a népesség-előrejelzés jelenlegi közepes változata szerint, azaz ezer 15–64 évesre 612 fő 65 éves és annál idősebb jut majd.

A népesség tartós és folyamatos fogyása önmagában is nyugtalanító jelenség, mindez azonban a népesség öregedésével párhuzamosan zajlik, ami a korösszetétel torzulásával, a gyermek/fiatal, felnőtt és időskorú népesség korosztályainak kedvezőtlen arányváltozásával jár együtt. A népesség öregedésének egyik alapvető, de pozitív értelemben vett oka, hogy a megszületett nemzedékek közül egyre többen érik el, illetve élik meg hosszabban az időskort. Ennek eredményeként a népesség korösszetétele egyre inkább az időskorúak felé tolódik el, ez emeli az adott népesség átlagos életkorát.

Az időskorúak népességen belüli aránya 1990 óta folyamatosan, 13,2-ról 20,3%-ra emelkedett. A népesség öregedési folyamatát mutatja, hogy 2006 óta már több az időskorú, mint a gyermekkorú. Mindeközben az aktív korú népesség aránya 1990-ről 2007-re 66,2-ről 68,9%-ra emelkedett, azóta viszont folyamatosan csökkent: 2021. január 1-jén 65,1% volt. Ha kevesebb aktív korú jut egy időskorúra, akkor nő az időskorúak eltartási terhe a mindenkori 15–64 éves lakosság számához viszonyítva.

A hosszú távú demográfiai kilátásokat leginkább kifejező mutató az öregedési index, amely az időskorúak gyermekkorúakhoz viszonyított arányát méri. Értéke 1990 óta folyamatosan és dinamikusan emelkedik: 1990. január 1-jén száz gyermekkorúra még csak 64 időskorú lakos jutott, 2021. január 1-jén már 139 fő. A mutató értéke töretlenül növekedett az elmúlt évtizedekben, és a jelenlegi korösszetételt tekintve az irány a közeljövőben sem változik. Az öregedési index a következő időszakban egy átmeneti stagnálást követően lendületesen tovább emelkedik majd, 2035-re várhatóan eléri a 150-et, és 2070-re meghaladhatja a 250-et is. Utóbbi azt jelenti, hogy az idősek létszáma közel két és félszerese lesz a gyermekekének. Az öregedési indexben jelentősek a különbségek a férfiak és a nők között. 2021. január 1-jén száz leánygyermekre 177 időskorú nő jutott. Már a fiúgyermekek sincsenek többségben az időskorú férfiakhoz képest, de az arány még jóval alacsonyabb: száz fiúgyermekre 104 időskorú férfi jutott. Ennek oka a férfiak kedvezőtlenebb halandósága, a nőkéhez képest alacsonyabb várható élettartama.

Nemzetközi kitekintés

2020-ban az Európai Unióban a 65 évesek és annál idősebbek függőségi arányát kifejező időskori eltartottsági ráta 32% volt. Az unió egyes országaiban a népesség elöregedettsége jelentősen különbözik, bár – a fejlett országokra jellemző módon – rendre magas. Az időskorúak eltartottsági rátája 2020-ban Olaszországban, Finnországban és Görögországban volt a legmagasabb (35% felett), míg Luxemburgban, Írországban, Cipruson és Szlovákiában a legalacsonyabb (25% alatt). Magyarország a 30,3%-os értékkel az unió középmezőnyébe tartozott 2020-ban. Az Eurostat előreszámítása szerint az unióban az időskori eltartottsági ráta 2070-ig folyamatosan és egyenletesen emelkedni fog, értéke 2070-ben eléri az 54%-ot, ami azt jelenti, hogy egy időskorúra kevesebb mint két 15–64 éves jut majd. A 27 tagállamban ez az arány várhatóan 45–63% közötti értékeket fog felvenni. A legkedvezőtlenebb helyzetben a becslések szerint 2070-ben Lengyelország, Portugália, Olaszország és Litvánia lesz 60% feletti értékkel, míg a legkedvezőbben Svédország, Ciprus és Írország 48% alatti rátával.