Definíciók
A háztartások bruttó megtakarítási rátája azt mutatja, hogy a háztartások adott időszakban rendelkezésre álló jövedelmük – kiegészítve a magánnyugdíjpénztárak nettó vagyonváltozása miatti korrekcióval – hány százalékát halmozzák fel későbbi szükségleteik teljesítése céljából pénzügyi eszközökben, illetve tőkejavakban. A rendelkezésre álló jövedelem fennmaradó részét fogyasztásra, azaz az adott időszakban felmerült szükségletekre fordítják.
Relevancia
A mindenkori megtakarítási ráta segítségével meghatározhatóak azok a rendelkezésre álló gazdasági erőforrások, amelyek mozgósításával a termelői, a természeti, az emberi és a társadalmi tőke növelhető, javítva az elkövetkező generációk jólétét. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia a családok számára a pénzügyi tudatosság, a megtakarítások fontosságának értékként való kezelését és közvetítését ajánlja, többek között azért is, hogy a fenntartható módon fejlődő Magyarország a jövőben kevésbé legyen érzékeny a pénzügyi válságokra.
Elemzés
Magyarországon az elmúlt 25 év alatt 1995-ben volt a legmagasabb (18%) a háztartások bruttó megtakarítási rátája. A ráta 1995-től 2003-ig szinte folyamatosan csökkent, azaz a háztartások jövedelmük egyre kisebb hányadát halmozták fel. Ezt követően emelkedett a megtakarítási hajlandóság, amit a 2008. évi pénzügyi válság tört meg, majd újból egy növekvő periódus következett. 2013-ban Magyarországon a bruttó megtakarítási ráta hét év után először haladta meg az EU-átlagot, és csak 2020-ban került újból az alá.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unió 27 tagállamának átlagos megtakarítási rátája meglehetősen stabilnak mutatkozik, az egyes években 10–12% körüli az értéke. Az egyes tagországokban azonban eltérőek az eredmények: 2018-ban Luxemburg (21,4%) és Németország (18,5%) értéke volt a legmagasabb, Lengyelország (1,5%) és Litvánia (–1,2%) ezzel szemben a rangsor végén, jóval az átlag alatti értékkel szerepelt.