Definíciók

Nemzeti park: az ország olyan, jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, nagyobb kiterjedésű területe, amelynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről).

Tájvédelmi körzet: az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és a természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése.

Természetvédelmi terület: az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. A természetvédelmi törvény alapján a védett láp, a szikes tó természetvédelmi területnek minősül.

Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. A természetvédelmi törvény alapján a védett forrás, a víznyelő, a kunhalom, a földvár természeti emléknek minősül.

A Natura 2000 hálózat az Európai Unió két természetvédelmi irányelve alapján kijelölendő területeket – az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (79/409/EGK) végrehajtásaként kijelölendő különleges madárvédelmi területeket és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelv (43/92/EGK) alapján kijelölendő különleges természetmegőrzési területeket – foglalja magában.

Relevancia

Az élővilág sokszínűségének megőrzése a földi élet alapvető feltétele. Az ENSZ Fenntartható fejlődési céljai között szerepel a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozása, a veszélyeztetett fajok oltalma, az ökoszisztémák védelmén, fenntartható használatán keresztül. Ezzel összhangban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia is megfogalmazza, szükséges az Európában egyedülálló fajgazdagság fenntartása, a táj és a természeti értékek megőrzése, az ökoszisztéma-szolgáltatások kimerítésének megakadályozása.

Elemzés

Az ország területének 22%-át védi hazai vagy európai uniós jogszabály. Az országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területek aránya 9,1%. Ezt a mintegy 849 ezer hektárt legnagyobb arányban nemzeti parkok (57%), kisebb részben tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek, és (2014 óta) a természeti emlékek alkotják. A nemzeti parkok száma (10) és kiterjedése a legfiatalabb Őrségi Nemzeti Park 2002. évi létesítése óta lényegében változatlan. Területük 480 ezer hektár, melynek legnagyobb része, mintegy ötöde az Alföld déli részén fekszik. A védett természeti területeken belül a tájvédelmi körzetek száma 39, arányuk közel 40%. Lényegesen kisebb arányt képvisel a 174 természetvédelmi terület (3,7%) és a 100 természeti emlék (0,01%). A védett természeti területek mintegy 15%-a fokozottan védett. 2000 óta a védelem alá helyezett országos jelentőségű területek nagysága mintegy 4%-kal bővült. Ezen belül legnagyobb arányban a természetvédelmi területeké, közel 23%-kal. Az utolsó nagy, tájléptékű védetté nyilvánítás 2012-ben történt a Körös-éri Tájvédelmi Körzet kijelölésével. Ma már a nagy kiterjedésű, táji léptékű térségek helyett inkább a kisebb, speciális természeti értékeket magukban foglaló, különleges kezelést igénylő területek védelme került előtérbe. Ennek alapján 2017 óta 4 természetvédelmi terület került kijelölésre összesen mintegy 530 hektáron. A Bajai földikutya-rezervátum, a délvidéki földikutya világszinten is legjelentősebb populációjának élőhelyét védi, a Madarasi Marhajárás természeti értékét a természetközeli állapotú gyepi életközösségek botanikai és zoológiai különlegességei adják. A Jáki kardvirágos erdő a kékperjés-cseres-tölgyes erdők táji és természeti értékeit óvja, míg a védett Táti és süttői Duna-szigetek az ártéri élőhelymaradványok (mocsárrétek, ligeterdők) hosszú távú fenntartását szolgálják. A természeti emlékek számában 2014 után számottevő ugrás tapasztalható, a földtani alapszelvények és földtani képződmények (miniszteri) rendeletben kihirdetett védetté nyilvánításának következtében (28 földtani képződmény, 21 mesterséges üreg, 41 kaptárkő). 2020-ban védett természeti értékként 733 növény- és 1178 állatfajt tartottak nyilván az országban. Számuk 2012 óta alig változott. A védett állatfajok 59%-a gerinctelen, 41%-a gerinces. A védett gerinces állatfajok több mint negyede a fokozottan védett kategóriába tartozik. A veszélyeztetett fajok természetvédelmi célú megőrzésére, illetve állományainak növelésére fajmegőrzési tervek (cselekvési dokumentáció) készülnek a fajmegőrzési programok keretében: 2020-ig 27 állatfajra és 20 növényfajra készült ilyen terv (Forrás: Agrárminisztérium). A Natura 2000 európai ökológiai hálózat az ország területének 21%-át fedi le, melynek célja a biológiai sokféleség megóvása, az érintett területek természetes állapotának helyreállítása, illetve védelmének fenntartása. A hazánkban élő és európai jelentőségű, illetve a nagy tömegben az országon átvonuló madárfajok védelmét 1 millió 375 ezer hektáron 56 különleges madárvédelmi terület biztosítja. A különleges természetmegőrzési területek száma 479, területnagysága 1 millió 444 ezer hektár, ami jelentős (közel 42%-os) átfedésben van a különleges madárvédelmi hálózattal. Az említett területek együttes nagysága mintegy 1 millió 995 ezer hektár, 39%-uk már meglévő védett területeket foglal magába. A hálózat hazai területeinek 2004-ben történő kijelölésével a védelem alatt álló területek nagysága 1,2 millió hektárral bővült. A Natura 2000 területekre természetességi állapotuk hosszú távú megőrzése érdekében fenntartási tervek készülnek, melyek magukban foglalják a szükséges intézkedéseket. A fenntartási tervvel rendelkező Natura 2000 területek száma 2013 óta folyamatosan nő, 40-ről 471-re bővült (Forrás: Agrárminisztérium).

Nemzetközi kitekintés

2019-ben a Natura 2000 területek az Európai Unió szárazföldi területeinek 18%-át fedték le. A tagállamok rangsorában Szlovéniában (38%), Horvátországban (37%) és Bulgáriában (35%) volt a legmagasabb, míg Dániában a legalacsonyabb (8%) az arányszám. A lefedettség általában magas az újonnan csatlakozott országok esetében, és alacsonyabb a gazdaságilag fejlettebb tagállamokban. Hazánkban a Natura 2000 területek aránya viszonylag magas, az uniós átlagot 3 százalékponttal haladja meg.