Definíciók
A keletkezett hulladék alatt egy adott állam területén képződő bármely anyag vagy tárgyak összességét értjük, amely(ek)től birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles (2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról). Az egy főre jutó települési hulladék indikátora a háztartási és a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék (többnyire irodákban, szolgáltatóknál, intézményekben keletkező, összetételében vegyes vagy elkülönítetten gyűjtött, de nem termelésinek minősülő hulladék) egy főre jutó mennyiségét mutatja. A háztartási hulladék a háztartásokban képződő vegyes, elkülönítetten gyűjtött, valamint lomhulladék, ideértve a lakásokban, lakóingatlanokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben, a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein képződő hulladékot. A háztartási hulladékhoz jellegében és összetételében hasonló hulladék az a vegyes, illetve elkülönítetten gyűjtött hulladék, amely a háztartásokon kívül képződik.
Relevancia
A hulladékgazdálkodás területén cél a hulladékok keletkezésének minimalizálása. Ez hatékonyabb alapanyag-felhasználással és az újrafeldolgozás magasabb arányával érhető el. A hulladékok keletkezését úgy is lehet csökkenteni, hogy az anyag- és energiaáramlások mentén elősegítjük a gazdasági tevékenységek összehangolását, azaz az egyik termelési folyamatban keletkező anyag- és energiahulladék legyen a következő folyamat inputja. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia rávilágít arra, hogy a zárt anyagciklusok kialakítása, hasznosítás révén a korábban hulladékként jelentkező anyagok a gazdaságban tovább használhatók (így az ártalmatlanítandó hulladék mennyisége csökken). A stratégia jelentős problémaként említi a hulladékkibocsátást mint a természeti erőforrásokra nehezedő terhet, és javasolja az egyebek mellett a hulladékgazdálkodásra, ökológiai termelésre és fogyasztásra irányuló alap- és alkalmazott kutatások támogatását.
Elemzés
2004 és 2009 között jelentősen csökkent, majd évekig stagnált a hazánkban keletkezett hulladék mennyisége, az utóbbi években azonban újra emelkedni kezdett. Az egyes hulladékfajták közül 2004 és 2019 között a mezőgazdasági és az élelmiszeripari, illetve az ipari és az egyéb gazdálkodói hulladékok mennyisége mérséklődött a legnagyobb mértékben. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari hulladék mennyisége módszertani változás miatt 2008-ban jelentősen csökkent, ettől kezdve csak a ténylegesen hulladéknak minősülő trágya, állati és növényi melléktermékek mennyiségét tartalmazza. Az ipari hulladékok mennyisége 2010-ig folyamatosan csökkent, ez annak köszönhető, hogy leépültek a nagy hulladéktermelő ágazatok (például bányászat, kohászat), nőtt a kisebb alapanyag igényű ágazatok aránya a termelésben, és korszerűsítették a gyártási technológiákat. 2010 óta kisebb ingadozások mellett stagnál. Az építési-bontási hulladékok mennyiségének alakulását elsősorban az építőipari beruházások mértékének változása befolyásolja, így mennyisége egyik évről a másikra jelentősen változhat. 2017-ben jelentős növekedést mutatott az ágazat, ennek megfelelően több építési-bontási hulladékra vonatkozó hulladékgazdálkodási engedélyt adtak ki, a korábbi évekhez képest jelentősen nőtt az építési-bontási hulladék mennyisége. 2019-ben tovább folytatódott a növekedés.
Nemzetközi kitekintés
Az unió egészét nézve évente közel 2,5 milliárd tonna hulladék keletkezik. Mennyisége 2009-ben nőni kezdett, és 2016-ra elérte a 2004. évi érték szintjét. A tagországok közül 2019-ben Dániában volt a legmagasabb az egy főre jutó települési hulladék mennyisége, majd Luxemburgban és Máltán. A 2004 óta csatlakozott tagállamokban mért alacsonyabb érték a alacsonyabb fogyasztással magyarázható. Hazánk egy főre jutó települési hulladékának mennyisége (387 kg/fő) 2019-ben az uniós átlagnál 22%-kal kevesebb volt. A mutató értéke Romániában a legalacsonyabb, 28%-kal kisebb, mint Magyarországon.
A mutatóknál alkalmazott módszertan szerinti (2021 előtti) STADAT táblák itt érhetők el: https://www.ksh.hu/stadat_archive