Az inflációról...

Az infláció tulajdonképpen a pénz vásárlóértékének csökkenése, melynek mértékét a fogyasztóiár-index fejezi ki. A fogyasztói árak alakulása a gazdaság és a társadalom valamennyi szereplőjének életében meghatározó jelentőséggel bír. Segítségével a nominálértékekből reálértékeket számolhatunk. Ahogy a következő tábla is mutatja, a fogyasztói árak változása jelentősen befolyásolja a nettó átlagkeresetek reálértékét.

Az átlagkeresetek reálértékének változása

Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat. Miután kiszámítják a részindexeket a termékek és szolgáltatások különböző csoportjaira (élelmiszerek, ruházat, háztartási energia stb.), végeredményként - a részindexek súlyozásával - a fogyasztóiár-index egyetlen számadatba sűríti a javak és szolgáltatások árainak változását.

A fogyasztóiár-indexet - az eltérő fogyasztási szerkezet miatt - különböző fogyasztói csoportokra is kiszámítják, mint például az alacsony és magas jövedelmi szintű társadalmi csoportok, illetve a nyudíjasok.

Ez utóbbi jelentős lakossági réteg eltérő fogyasztási szerkezetének hatása tükröződik a nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóiár-indexben. A nyugdíjasok helyzetét kiadási szerkezetük, rászorultságuk miatt három fogyasztási csoport (élelmiszerek, gyógyszerek, lakhatással kapcsolatos kiadások) alapvetően befolyásolja. Ezen három kitüntetett termék- és szolgáltatáscsoport aránya a nyugdíjas fogyasztói kosárban mintegy 62%, míg a lakosság egészének fogyasztói kosarában ez az arány 47%. 2010-ben a fogyasztóiár-index számításához a 2008. évi fogyasztási szerkezetet használják.

Az Európai Unió tagországaiban a nemzetközi összehasonlítás biztosítása érdekében harmonizált fogyasztóiár-indexet (HICP) számítanak, ami hasonló, de nem teljesen azonos eredményt ad, mint a nemzeti fogyasztóiár-index.

Az Európai Központi Bank az árak stabilitását 2%-ot meg nem haladó fogyasztóiáremelkedésben jelöli meg. A közös pénz bevezetésének egyik feltétele, hogy a fogyasztóiár-szint (infláció) emelkedése a vizsgált évben 1,5 százalékpontnál nagyobb mértékben nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét. 2009-ben az unió 27 tagállamában átlagosan 1%-kal emelkedtek az árak. Három országban, Spanyolországban, Portugáliában és Írországban tavaly csökkentek az árak, Luxemburgban és Belgiumban stagnálás mutatkozott. A legalacsonyabb inflációt Franciaországban, Németországban, Észtországban és Cipruson mérték, a legmagasabbat Romániában (5,6%), Litvániában (4,2%), Lengyelországban (4%) és Magyarországon (4%).