Jekelfalussy József

Jekelfalussy Józsefet számottevő szervező és adminisztratív tehetsége emelte Keleti Károly után az igazgatói székbe. Nevéhez fűződik a hivatalos magyar statisztika bizonyos mértékű megreformálása és pozícióinak megszilárdítása.

1849. október 6-án született Rimaszombaton régi felvidéki nemesi családból. Tanulmányait a lőcsei német nyelvű gimnáziumban, később Eperjesen majd Nagyszombaton folytatta, ahol érettségit tett.

Ezután a budapesti egyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Fenntartásáról magának kellett gondokodnia: nevelősködött, majd 1869-ban belépett a Földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztályába díjnokként és elvégezte az ekkor indított statisztikai szaktanfolyamot. A statisztikai osztály hivatallá történt átalakulásakor gyakornokká nevezték ki a Hivatalhoz. Az 1871-es helységnévtár szerkesztésében már részt vett. Közben befejezte jogi tanulmányait, sőt 1879-ben ügyvédi diplomát is szerzett.

1883-ban a Hivatalban titkári címet kapott. Ettől kezdve az elnöki osztályt vezette, így Keleti Károly közvetlen közelében dolgozott, aki felismerve tehetségét egyre komolyabb feladatokkal bízta meg.

Az 1880-as népszámlálás 14 millió számlálólapjának feldolgozásában, a közlési táblák szerkesztésében nagy része volt Jekelfalussynak is. Ezenkívül az iparstatisztika és a malomipar statisztikájának kidolgozásában is vezető szerepet játszott. Tevékenysége elismeréseképpen 1888-ban aligazgatónak nevezték ki.

Irodalmi munkássága az 1880-as népszámlásással kapcsolatos publikációkkal kezdődött. Első nagyobb dolgozata, a „Magyarország műveltségi állapotai” című tanulmány Keleti ajánlására a Budapesti Szemlében, 1882-ben jelent meg. Később több hivatalos kiadvány tudományos bevezetését készítette el. Nagy elismerést aratott a „Községi pénzügy főbb eredményei...” című munkájával. Ezt követte a Láng Lajossal és Keleti Károllyal közösen szerkesztett, összefoglaló igényű „Magyarország statisztikája” című mű, melynek az álló népességről szóló fejezeteit Jekelfalussy írta.

Komoly sikere volt az MTA Nemzetgazdasági Bizottságának megbízásából Vargha Gyulával közösen szerkesztett „Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv” című sorozatnak (1887-1894), melynek közismertsége, elterjedtsége nagyban hozzájárult a statisztika népszerűségének növeléséhez.

A Magyar Tudományos Akadémia munkásságának elismeréseként 1888-ban levelező, majd 1892-ben rendes tagjai közé választja. A Nemzetgazdasági Szemle szerkesztőjeként az elméleti közgazdasági folyóiratban nagyobb szerepet juttatott az aktuális eseményeknek, majd később a közigazgatás kérdéseinek is.

Az 1890-es népszámlálás adatainak feldolgozása Keleti betegsége, később halála miatt szinte teljesen Jekelfalussy vállára nehezedett.

1892. július 14-én kinevezték a Hivatal igazgatójának. Vezetésével a hivatali munka és kiadványok megújultak. A „Hivatalos Statisztikai Közlemények”-et felváltja a „Magyar Statisztikai Közlemények” című új, témáiban gazdagabb, rendszeresebben megjelenő sorozat, első köteteiben a népszámlálás eredményeivel.

A füzetes, terjengős, rendszertelenül megjelenő évkönyv helyét az egy kötetből álló, jól szerkesztett, tömör „Statisztikai Évkönyv” foglalta el.

Adatgyűjtés terén a Keleti megkezdte utat folytatva Jekelfalussy arra törekedett, hogy a közbeeső hatóságokat kihagyva, maga az alapanyag kerüljön a Hivatalba feldolgozásra. Az adatgyűjtés színvonalának ellenőrzését az áruforgalmi statisztika kapcsán még alelnöksége idején létrehozott statisztikai kirendeltségek segítették.

Modernizáló törekvéseire az 1897. évi XXXV.tc. tette fel a koronát, hosszú időre szabályozva a hivatalos statisztikát. E törvény rendelte el az ország közállapotainak adatait közlő, évente megjelenő kiadvány, az úgynevezett kormányjelentés szerkesztését, melyet a Statisztikai Hivatal igazgatójának elnöklete alatt a minisztériumok képviselőiből alakított vegyes bizottság állított össze. A törvény az adatszolgáltatás kötelezettségét a magánszemélyekre is kiterjesztette, ugyanakkor gondoskodott „az egyéni természetű statisztikai adatok” védelméről (adatvédelem) is. (15.,17..§.) Elrendelte, hogy a Hivatal tisztviselői statisztikai szakképzettséget szerezzenek.

Ebben az időszakban születik meg egy másik nagy jelentőségű rendelkezés, a község-, és egyéb helynevekről szóló 1898. évi IV. tc., amely törvényes alapot teremt a Vízaknai Antal és Jekelfalussy József elképzelései alapján létrehozott Országos Községi Törzskönyvbizottság (OKTB) működéséhez. A bizottság elnöke hivatalból a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal igazgatója, feladata a helynevek hivatalos formájának megállapítása és nyilvántartása volt. Jekelfalussy, aki hosszú éveken át a helységnévtárak szerkesztője volt, az OKTB és annak végrehajtó bizottsága élén élete végéig részt vett a munkálatokban.

Tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek és számos más hazai és külföldi tudományos társaságnak.

Jekelfalussy elnöksége alatt épült fel a Hivatal végleges (jelenlegi központi) épülete is.

Életének utolsó éveiben visszatérő betegséggel küzdött. Egyre többet tartózkodott felesége birtokán. 1901. február 12-én hunyt el, Lontón.