Agrárcenzusok - 2010. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ 2010) -
Nemzetközi kitekintés

A gazdaságszerkezeti összeírások helye az Európai Unió agrárstatisztikai rendszerében

Az Európai Unió információs rendszere

Az agrárgazdaság harmonizációjára a Római szerződéssel 1957-ben létrehozott közös agrárpolitika (KAP) az Európai Unió sajátos, a többi közösségi tevékenységtől elkülönült része.

A Római szerződésben megfogalmazott legfontosabb célkitűzések: a mezőgazdaság termelékenységének növelése, a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának, illetve a lakosság folyamatos ellátásának biztosítása, a piacok stabilizálása, és a kínálat árszínvonalának a fogyasztók számára elfogadható szinten tartása voltak. A KAP 1962-ben kezdte meg működését. Bevezetését követően létrehozták a mezőgazdasági közös piacot, közösségi szintre emelték az agrártámogatási rendszereket. 1992-ben elfogadott reformja az agrárszféra szerepét kiterjesztette a tájjelleget, és kulturarculatot megőrző feladatokra. Az 1999-es módosítás a vidékfejlesztést a KAP második pillérévé tette. Az azóta történt változtatások mindinkább áthelyezték a hangsúlyt a fenntartható mezőgazdasági termelésre és annak környezeti, valamint "vidékies" kapcsolódásaira.

Ma már mindenki előtt ismeretes, hogy az Európai Unió költségvetésének közel 45%-át a széles értelemben vett mezőgazdasági kiadások teszik ki. Ez is oka annak, hogy az Unió gyakori és igen részletes adatszolgáltatást vár el a tagországoktól az agrárinformációs rendszer egészére és benne az agrárstatisztikára vonatkozóan.

Mint az Európai Unió meghatározó pillére, a KAP kölcsönös viszonyban áll az Unió agrárinformációs rendszerével: támaszkodik az információs rendszerre (pl. a mezőgazdasági háztartások statisztikája alapján számított felhasználható nettó jövedelem egyik fontos eszköze a KAP életszínvonal politikájának), ugyanakkor folyamatosan alakítja is azt.

Az Európai Unió információs rendszerei lényegüket tekintve két markáns csoportba sorolhatók:

• primer, vagy elsődleges információs rendszerek
• másodlagos, vagy szekunder információs rendszerek

Az elsődleges (primer) információs rendszerekhez tartoznak a nagy adatgyűjtő rendszerek. Elemei:

• az agrárstatisztika – amely az EUROSTAT által koordinálva nyújt statisztikai információkat
• a FADN (Farm Accountancy Data Network), vagy Tesztüzemi rendszer, amelynek feladata a gazdaságok pénzügyi folyamatainak, jövedelemhelyzetének nyomon követése
• a Piaci Információs Rendszer, amely egyrészt kielégíti a brüsszeli apparátus információs igényeit, másrészt tájékoztatja a termelőket a piaci folyamatokról
• az Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer, amely a támogatások elnyerését, a kifizetések elszámolást, ellenőrzését végzi.

A másodlagos (szekunder) információs rendszerek információikat főleg a primer rendszerek adatbázisaiból nyerik, azokat feldolgozzák. (Ilyen például a mezőgazdasági számlák rendszere.) Céljuk egy-egy "szűkebb" terület speciális információigényének kielégítése.

Az Európai Unió agrárstatisztikai rendszere

A mezőgazdasági támogatások rendszerének működtetése az agrárinformációs rendszerrel szemben megkülönböztetett igényeket és követelményeket támaszt. Az információk döntő többségét az agrárstatisztika szolgáltatja, amely az Európai Unió statisztikai rendszerének egyik legfejlettebb alrendszerét képezi.

Az agrárstatisztikai információkat az Európai Parlament , az Európai Tanács és az Európai Bizottság Rendeletei, Irányelvei, Határozatai és az un. "gentlemen’s agreement"-ek szerint kell előállítaniuk és szolgáltatniuk a tagországoknak. Az adatáramlás két információs csatornán keresztül történik. Az általános, agrárpolitikai, közgazdasági elemzések adatigényeit az EUROSTAT (az Unió statisztikai hivatala) szervezi a tagállamok hivatalos statisztikai szervezetével történő együttműködés keretében. A tagországoktól közvetlenül érkező adatok főleg operatív irányítási célokat szolgálnak, elsődlegesen a piac helyzetéről adnak pontos, naprakész tájékoztatást a Brüsszeli Mezőgazdasági Igazgatóságnak (Unió "Mezőgazdasági minisztériuma").

A gazdaságszerkezeti összeírások rendszere

A közösségi gazdaságszerkezeti felvételek rendszere a 10 évenkénti teljes körű mezőgazdasági összeírásokra (alapösszeírásokra, amelyek egyben a FAO világcenzusaihoz is kapcsolódnak) és a 2-3 éves intervallumokban végrehajtott reprezentatív szerkezeti felvételekre épül. A szerkezeti összeírásoknak le kell fedni az ország mezőgazdasági teljesítményértékének 99 százalékát, illetve 2010-től a használt mezőgazdasági földterület és a haszonállat-állomány 98-98 százalékát. Rendeletben szabályozott, hogy az alábbi témakörökben milyen kérdéseket kell feltenni

• a gazdaság földrajzi elhelyezkedése
• a gazdaság irányítása és jogi státusza
• a földhasználat jogcíme
• a szántóföld és növényenkénti használata (vetésterület)
• konyhakert (házikert), gyepgazdálkodás
• ültetvények,
• köztes és másodvetések, gombatermelés, agrotechnika, üvegház, nem hasznosított és támogatott parlagon hagyott terület,
• állatállomány
• mezőgazdasági gépek, berendezések
• gazdaság munkaerő felhasználása, jellemzői
• a gazdaság egyéb tevékenysége (pl. erdészet, halászat, falusi turizmus, élelmiszer-feldolgozás), illetve
• a mezőgazdasági termelési módszerek (agrotechnika, stb.)

vonatkozásában.

A rendelet meghatározza továbbá az adatok feldolgozását, illetve a végrehajtás szabadságfokát, lehetőséget adva arra, hogy a tagországok sajátos mezőgazdasági követelményei, jellemzői is érvényesülhessenek az összeírásokban.

Az összeírást elrendelő rendelet minden tagállam számára célul tűzte ki a korábban megkezdett harmonizációs tevékenység folytatását, a korábbi szerkezeti megfigyelések jellemzőinek, meghatározásainak, földrajzi egységeinek megőrzését, a gazdaság szerkezetében bekövetkezett változások megfigyelésének szabályos időszakonkénti ismétlését.

A gazdaságszerkezeti felvételek meghatározó alapot jelentenek a földhasználat, az állattartás, és a gazdaságok méret és tevékenység típus szerinti vizsgálatához.

A gazdaságszerkezeti összeírások kapcsolata a gazdaságok méret és tevékenység típus szerinti osztályozásával

A gazdaságszerkezeti összeírások adatai alapján megfigyelt gazdaságok osztályozására az EU-ban egységes közösségi osztályozási rendszer van érvényben. A Közösségi Tipológia egy olyan egységes osztályozási rendet jelent, amely a gazdaságok mérete és tevékenység-szerkezete alapján a gazdaságokat homogén csoportba sorolja. Lehetővé teszi a gazdaságok helyzetének közgazdasági elemzését, és a gazdaságok összehasonlíthatóságát (különféle tipológiai osztályok között, tagállamok, vagy a tagállamok régiói között, a különböző időszakok között).

A gazdaságok besorolásának meghatározására az EU a pénzértékben megadható mérőszámot, az un. standard fedezeti hozzájárulást (SFH), vezette be. A mérőszámok a termelés egységnyi méretére (1 hektár, 1 állategyed) vonatkozó egyfajta hozzáadott érték: a bruttó termelési érték és a közvetlen változó költségek különbözete. A fedezeti hozzájárulás felhasználásával a gazdaságtípusoknak négy szintjét különböztetik meg, melyeket további szintekre bontanak:

• általános gazdálkodási típus (pl. szántóföldi növénytermelő, abrakfogyasztó állatokat tenyésztő)
• fő gazdálkodási típus (pl. tejtermelő, kertészeti termelő)
• különleges gazdálkodási típus (pl. rizstermelő, baromfitenyésztő)
• különleges gazdálkodási típusok alcsoportjai (pl. tojástermelő, dohánytermelő)

2010-től a tipológiai rendszer átalakításra került. A standard fedezeti hozzájárulás helyett standard termelési érték (STÉ) segítségével történik az osztályozás, míg a gazdaságtípusok szintekre tagolása egyszerűsödött, csak három szintet különböztetünk meg:

• általános gazdálkodási típus (pl. szántóföldi növénytermelő, abrakfogyasztó állatokat tenyésztő)
• fő gazdálkodási típus (pl. tejtermelő, kertészeti termelő)
• altípus (pl. rizstermelő, baromfitenyésztő).

A gazdaságszerkezeti összeírások kapcsolata a gazdaságok termelés statisztikájával

A termelési statisztikák a gazdaságszerkezeti összeírások és a két gazdaságszerkezeti összeírás közötti időintervallumban éves földterületre és növénytermesztésre, illetve évente többszöri állatállomány megfigyelésekre alapozva készülnek el.

Az EU termelési statisztikája kiterjed a termelés két fő erőforrására: a földterületre és az állatállományra, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés legfőbb jellemzőire. A termelési adatok jelentik az alapinformációt az un. kínálati mérlegek összeállításához, amelyet a legfontosabb termékekre (mintegy 130 termékre) vonatkozóan a tagországoknak kötelezően el kell készíteniük.

A gyümölcs- és szőlőösszeírásokat 5-10 évente hajtják végre, Két összeírás között, évente követik az ültetvény területek változásait, a rajtuk folyó termelés alakulását.

A gazdaságszerkezeti összeírások kapcsolata a gazdaságok monetáris statisztikájával

Az EU monetáris statisztikája magában foglalja a mezőgazdasági árstatisztikát, a mezőgazdasági háztartások jövedelemstatisztikáját és a mezőgazdasági munkaerő és keresetek statisztikáját. Az árstatisztikában a mezőgazdasági termékek termelői árainak és a mezőgazdasági termeléshez felhasznált ipari eredetű anyagok árainak megfigyelése alapján történő árindexszámítások történnek. A mezőgazdasági háztartások jövedelemstatisztikája lehetővé teszi a felhasználható nettó jövedelem kiszámítását. A mezőgazdasági munkaerő statisztika alapján számítják a munkaerőráfordítás-egységét, amely az összehasonlíthatóság eszközét biztosítja. A monetáris statisztikák alapadatait a gazdaságszerkezeti összeírások és a két gazdaságszerkezeti összeírás közötti időintervallumban éves és havi megfigyelések biztosítják.

A gazdaságszerkezeti összeírások és az EUROFARM adatbank kapcsolata

Az Európai Unió Statisztikai Hivatala (EUROSTAT) az EUROFARM adatbázisa tartalmazza a közösségi és a nemzeti agrárpolitika igényeinek megfelelően a mezőgazdasági szerkezeti összeírások eredményeit. Az EUROFARM adatbázisnak több elkülönülő adatbankja van: az Elemi Adatbank (BDI) és a Táblázatos Adatbank (BDT), az adatok feldolgozásához szükséges ellenőrző, táblázó programokat, nomenklatúrákat és a nyilvános tájékoztatási adattáblákat tartalmazó adatbankok.

Az Elemi Adatbank (BDI) a mindenkori igényeknek megfelelően részletes adatokat tartalmaz az összes gazdaságról vagy a megfigyelt gazdaságok reprezentatív köréről, azonosításra alkalmatlan módon, az adatvédelmi előírásokkal összhangban. A Táblázatos Adatbank (BDT) statisztikai tábla formájában tartalmazza a megfigyelés eredményeit, illetve az ellenőrzéshez szükséges adatállományokat. A Táblázatos Adatbank állandó tábláit időszakosan előforduló ad-hoc táblák egészítenek ki.