A GÉS 2001/1. számának tartalma

A fontosabb cikkek rövid összefoglalóival hívjuk fel a figyelmet a témák aktualitására.

1.) A külföldi működőtőke-befektetések hatásai Magyarországon

A cikk a közvetlen külföldi beruházások magyarországi hatásainak bemutatása előtt összefoglalja az alapvető tudnivalókat: a működőtőke-befektetések fő formáit, jelentőségét, valamint fontosabb adatait.

Az invesztíciók vizsgálata a következő csoportosításban történik: hatások a foglalkoztatásra, struktúra-átalakulásra, régiókra, fizetési mérlegre, költségvetésre, beruházásokra, technológiákra, beszállítókra (multiplikátor), privatizált vállalkozásokra.

A foglalkoztatás tekintetében az állapítható meg, hogy a külföldi tőke hatása kettős volt. A pozitív, illetve negatív következmények nagyrészt a beruházások típusától (zöldmezős vagy magánosított cég megvásárlása) függtek. Összességében az alkalmazottak kb. negyede dolgozott külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál, ami a teljesítményükhöz képest igen alacsony arány.

A működőtőke-befektetések fontos szerepet játszottak a struktúra átalakulásban, amely folyamat egyértelműen sikeresnek minősíthető. Megvalósult a piacváltás - a magyar export túlnyomó része az EU és OECD tagországokba áramlik - és olyan versenyképes ágazatok váltak húzóerővé, mint pl. a számítógép-, autó- vagy elektronikai alkatrészgyártás.

A régiók terén a külföldi tőke nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az országrészek fejlettségi különbségei nem csökkentek, hanem kifejezetten erősödtek. A működőtőke nagyfokú területi koncentrációt mutat, és ez az egy főre jutó GDP-n, valamint a munkanélküliségi rátákon is lemérhető. A beruházások kedvezően befolyásolták a folyó fizetési mérleget, ám egyes újabb tendenciákra érdemes odafigyelni (pl. profitrepatriálás, tulajdonosi hitelek). A külkereskedelmi forgalom mintegy háromnegyedét külföldi cégek bonyolították, egyenlegük azonban negatív (bár javuló). Ennek okai és értékelése a cikkben megtalálható.

A költségvetési hatások szintén ellentmondásosak, fennáll egy természetes ütemcsúszás. Vagyis a központi és helyi kormányzatnak érdeke a befektetőket különböző adókedvezményekkel is csábítani, így eleinte bevételkiesés majd - növekmény keletkezik.

A beruházások volumenének emelkedéséhez a külföldi érdekeltségű vállalkozások hozzájárultak, de e tekintetben a nem számszerűsíthető hatások (demonstráció) is lényegesek.

A technológiák korszerűsödéséhez elengedhetetlen volt a külföldi működőtőke vonzása, bár nyilvánvalóan nem mindenhol történt egyformán pozitív előrehaladás.

Az invesztíciók multiplikátorhatása az egyik legérdekesebb kérdés, ugyanis a gazdaságpolitika célja éppen az, hogy az idetelepülő multik ne szigetelődjenek el, hanem az egész gazdaságra továbbgyűrűző hatást gyakoroljanak. E körben mindenekelőtt a hazai beszállítók kerültek megemlítésre, melyek száma egyelőre nem elégséges.

Az egyéb mikrogazdasági következmények pontja egy rövid leírást tartalmaz arról, milyen események realizálódtak, miután egy-egy magyar vállalat külföldi kézbe került.

Végül a működőtőke-befektetések ösztönzéséről esik néhány mondat, leszögezve, hogy a gazdaságpolitika ebben meglehetősen pozitív eredményeket ért el.

2.) A magyar élelmiszer-marketing társadalmi-gazdasági környezete című cikk szerzői tanulmányukban két kérdésre keresik a választ: egyrészt arra, hogy a magyar társadalmi-gazdasági fejlődés mennyiben képes előmozdítani a korszerű marketingmódszerek alkalmazását, másrészt, hogy a hazai élelmiszer-gazdasági vertikum és belföldi piacának fejlődése milyen mértékben mutat konvergenciát, illetve eltéréseket a fejlett országokban jelentkező folyamatokkal.

3.) A cserearányok mérése és makrogazdasági hatásai című cikk rövid összefoglalása: A cserearány-változás (terms of trade) fogalma és a mérésével kapcsolatos statisztikai problémák régóta ismertek, de az ezzel kapcsolatos viták a hetvenes évekig akadémikus jellegűek maradtak, mert a cserearányok változásának gazdasági hatása jelentéktelen volt. A hetvenes évtized végétől - az olajárrobbanásokkal összefüggésben - felélénkültek a fogalmi és módszertani viták és szükségszerűvé vált, hogy a gazdasági elemzések is foglalkozzanak a jelenség makrogazdasági hatásaival.

Jól kiforrott módszerek alakultak ki a cserearányok változásából eredő nyerség-, illetve veszteség meghatározására, továbbá egyértelművé vált, hogy tisztázni kell a cserearány-változás kapcsolatát a gazdasági növekedéssel. A felülvizsgált (1993-as) SNA is foglalkozik a kérdéssel és a számlarendszer szerves részeként egy olyan növekedési mutatóra is megfogalmaz ajánlást, amely a cserearány-veszteség (nyereség) hatását is tartalmazza (reál GDI). Ezt a mutatót azonban a statisztikai hivatalok nem számítják ki rendszeresen, csak amikor szükségesnek látszik, vagyis a cserearány-változások felerősödnek. A hetvenes évtizedre jellemző drasztikus cserearány-változások lecsengése után hosszú időre periférikussá vált a kérdés a statisztikában és a gazdasági elemzésekben egyaránt.

Tavaly - a nyersolaj világpiaci árának gyors emelkedésével összefüggésben - ismét számottevő mértékben változtak az egyes országok cserearányai. Most távolról sincs akkora jelentősége e folyamatnak, mint a hetvenes évtizedben volt, de nem is olyan jelentéktelen, hogy ne kellene foglalkozni vele. Szerző a cserearányok mérésének módszerét és változásának jelentőségét mutatja be a kilencvenes évtized végén. Áttekintést ad a következő témákról: a cserearány-romlás hatása a külkereskedelmi mérleg egyensúlyi helyzetére; hogyan alakul a cserearány-változások hatásával korrigált növekedési mutató, a reál GDI; a cserearány-romlás néhány összefüggése az inflációval.

4.) Új adatgyűjtések: Telepi statisztika

A gazdaságstatisztika egyik legnagyobb 2001. évi feladata a telepi statisztikai adatgyűjtés beindítása.

A cikk a 2001-ben induló "Telepi statisztika" adatgyűjtés célját, vonatkozási körét, formáját, tartalmát, más adatgyűjtésekkel való összefüggéseit, eredményeinek hasznosítását mutatja be. Az adatgyűjtés megkezdése előtt ad tájékoztatást az adatszolgáltatók, a statisztika művelői és az eredmények iránt érdeklődők számára a telepi statisztikának a statisztikai rendszeren belüli helyéről, főbb kapcsolódási pontjairól. A cikk mellékletében megtalálhatók a közös borítóban szereplő kérdőívek, valamint az Eurostat módszertani ajánlásainak fontosabb részei a telep fogalmának az egyes nemzetgazdasági ágakra vonatkozó speciális értelmézéséről.

Az adatgyűjtés elsődleges célja az Európai Uniós harmonizálási munkák keretében a vállalkozási regiszter telepi szintjének kialakítása, valamint az uniós előírásoknak megfelelő telepi szintű adatok gyűjtése. Emellett a beérkező adatok alkalmasak a KSH Kiskereskedelmi üzlethálózati regisztere (KISREG) adattartalmának ellenőrzésére, ezzel egy újabb teljes körű összeírás (cenzus) kiváltására.

A 2001. évben lebonyolítandó adatgyűjtés mindazokra a telepekre kiterjed, amelyeket a 20 fő feletti ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató gazdasági szervezetek a 2000. év végén működtettek.

Az adatszolgáltató egy "Telepi statisztika" c. borítóban kapja meg a kérdőívcsomagot a kitöltési utasításokkal és mellékletekkel, valamint az adatszolgáltatásra felkérő levéllel együtt. A kérdőívcsomag két típusú kérdőívet tartalmaz: az "1852. Kiskereskedelmi és vendéglátó hálózati adatok" c. kérdőívet, amelyen előnyomtatva szerepelnek a KSH-nál nyilvántartott adatok az adott vállalkozás üzleti működési engedéllyel rendelkező telepeiről; míg az "1846. Telepi adatok" c. kérdőív az egyéb, a KSH-nál eddig nem nyilvántartott telepekről gyűjt információkat.

A telepi statisztikán valamennyi telepről begyűjtjük az ún. regiszter adatokat (a telep megnevezése, címe, tevékenységének kezdete, vége, főtevékenysége), valamint a működési állapotra, a működés jellegére, a tulajdoni állapotra, a létszámra és a munkajövedelemre vonatkozó adatokat. A kiskereskedelmi üzletek, vendéglátóhelyek, szálláshelyek esetében ezeken kívül az alapterület és az éves forgalom adatai is szerepelnek a kérdőíven.