A tartós és fenntartható gazdasági növekedés azáltal ösztönzi a fejlődést, hogy több forrást biztosít az oktatás, az egészségügy, a fogyasztás, a közlekedés, a víz- és energiainfrastruktúra számára. A gazdasági növekedés új és jobb foglalkoztatási lehetőségeket is eredményezhet. A gazdasági növekedés nem feltétlenül fenntartható, ha az országok annak érdekében kimerítik természeti erőforrásaikat, és ezáltal a környezeti ártalmak és károsodás terheit a jövő generációira hárítják.
Jelentősen emelkedett az egy főre jutó GDP növekedési üteme
Általánosságban elmondható, hogy hazánkban a folyamatos népességcsökkenés következtében az egy főre jutó GDP növekedési üteme minden évben néhány tized százalékponttal meghaladta a GDP növekedési ütemét 2010–2018 között. A gazdasági válság miatti előző évi, alacsony bázisnak köszönhetően 2010-ben nőtt az egy főre jutó GDP (0,9%), amit 2011-ben 2,1%-os emelkedés követett. 2012-ben 1,0%-kal mérséklődött az egy főre jutó GDP, elsősorban a mezőgazdaság és az ipar teljesítménycsökkenése következtében. 2013–2018 között minden évben 2%-ot meghaladó mértékben nőtt az egy főre jutó GDP. Ebben az időszakban a növekedéshez legnagyobb részben a szolgáltatások járultak hozzá. 2010–2018 között 2018-ban volt a legjelentősebb a növekedés, abban az évben 5,2%-kal bővült az egy főre jutó GDP volumene, és minden ágazatban (mezőgazdaság, ipar, építőipar, szolgáltatások) növekedést tapasztaltunk.
Nőtt az egy foglalkoztatottra jutó GDP éves növekedési üteme
A 2010–2018 közötti időszakban az egy foglalkoztatottra jutó GDP nőtt, köszönhetően annak, hogy a 2017. és a 2018. évi GDP bővülése jelentősen meghaladta a foglalkoztatottak növekedési ütemét. 2010–2011-ben 1–2% közötti bővülést mértünk, míg 2012-ben a vizsgált időszak legnagyobb mértékű visszaesése volt megfigyelhető (–2,4%), ebben az évben a GDP is csökkent, 1,5%-kal az előző évhez viszonyítva. Ezután egymást váltották a növekedés (2013, 2015) és a csökkenés évei (2014, 2016), amit 2 év növekedés követett (2017, 2018).
Csökkenő, de még mindig jelentős egyenlőtlenségek a férfiak és nők keresetei között
Az ezen mutató által bemutatott tendencia lényeges az 5. célnál is, de egyúttal a „tisztességes munka megteremtése mindenki számára” célkitűzésnek is egy fontos aspektusa. A nemek közötti kereseti rés összességében csökkent 2010 és 2018 között. Míg 2010-ben a férfiak keresete 18%-kal volt magasabb a nőkénél, addig 2018-ban 11%-kal. Korcsoportonként vizsgálva, az átlagosnál nagyobb egyenlőtlenségeket figyelhetünk meg a 35–44, valamint a 45–54 éves korosztályoknál, esetükben a mutató értéke 16%, illetve 12%. A legalacsonyabb eltérés az 55–64 éves korcsoportnál figyelhető meg (4,4%). Jelentős keresetalakító tényező továbbá az is, hogy az érintettek mely nemzetgazdasági ágban dolgoznak. A szállítás, raktározás (–12%), az építőipar (–12%) és a vízellátás (–5,0%) ágakban a nők keresete meghaladja a férfiakét, ami az adott ágakban a férfiak által betöltött fizikai foglalkozások túlsúlyával magyarázható. Ezzel szemben 2018-ban is jelentős, 20% feletti többletet mutat a férfiak keresete a művészet, szórakoztatás, szabadidő (26%), a szakmai, tudományos műszaki tevékenység (22%), az információ, kommunikáció (20%), valamint a feldolgozóipar (20%) ágakban.
2010 és 2019 között jelentősen csökkent a munkanélküliség
A munkanélküliségi ráta 2010–2013 között tartósan magas, 10% feletti volt, a legmagasabb értéket, 11%-ot 2010-ben érte el. Az elmúlt években a munkaerőpiaci folyamatok kedvezően alakultak: nőtt a foglalkoztatási arány és csökkent a munkanélküliségi ráta. 2019-ben a 3,4%-os munkanélküliség nemcsak a válságot közvetlenül megelőző időszakinál volt érdemben kevesebb, hanem ez a valaha mért legalacsonyabb érték volt.
Az utóbbi években stagnált a nem tanuló és nem dolgozó fiatalok népességen belüli aránya
A NEET-rátával (Not in Education and Employment) azokat a nem foglalkoztatott 15–24 éves fiatalokat jellemezzük, akik nem aktív résztvevői a közoktatási rendszernek, illetve egyéb felnőttképzésben sem vesznek részt. A 15–24 éves NEET-fiatalok népességen belüli aránya 2010 és 2013 között 2,9 százalékponttal, 15,5%-ra nőtt. Ezt követően a munkaerőpiaci helyzet általános javulásával a fiatalok körében is bővült a foglalkoztatottság, illetve csökkent a munkanélküliség, aminek eredményeként a 15–24 évesek NEET-rátája 2016-ban 11%-ra esett vissza. Az utóbbi években a mutató nem javult tovább, stagnálás volt tapasztalható. A férfiak és a nők mutatóinak értékei 2015-ig hasonló tendenciát mutattak, majd a két nem mutatóértékének különbsége jelentősen megnőtt, és a 2017 és 2018. évi 6,4 százalékpontos különbséget követően 2019-ben 4,3 százalékpontra csökkent. 2019-ben a férfiakat jellemző NEET-ráta 8,9, a nőket jellemző 13,2% volt.
Turizmus: növekvő részesedés a GDP-ből és a foglalkoztatottságban
A turizmus a 8. számú célnál alcél szinten megjelenik. A turisztikai ágazat kibocsátása alapáron 2008 után csökkent, 2010-ben azonban megfordult a trend, és a következő években növekedett. A turisztikai ágazatok kibocsátási aránya az alapáron számított hazai termeléshez viszonyítva a 2010-es 5,4%-ról 2017-re 6,5%-ra nőtt. E mutató nagysága a nemzetgazdaság összes és az egyes turisztikai ágazatok különböző teljesítményétől is függ. 2017-ben a turisztikai ágazatok kibocsátása 4 959 milliárd forint volt alapáron számítva, 11%-kal magasabb, mint 2016-ban.
A turisztikai ágazatok foglalkoztatottsági adatai között a betöltött állások és a ledolgozott órák száma, valamint az egyenértékesített létszámmutatók jelennek meg. A turisztikai ágazat foglalkoztatottsága 2008 és 2010 között csökkenő tendenciát mutatott, 2010-ben megfordult a trend, és a foglalkoztatottság 2016-ban érte el tetőpontját. A turisztikai ágazatokban betöltött turisztikai állások aránya a nemzetgazdaságéhoz mérten 8,6 és 10% között mozgott, a mutató értéke a nemzetgazdaság összes és az egyes turisztikai ágazatok foglalkoztatottsági adataitól is függ.
2017-ben a turisztikai ágazatokban betöltött állások száma 418 ezer volt, 2,3%-kal kevesebb, mint az előző évi. Az ágazati bontás szerint a legtöbben a vendéglátásban dolgoztak (35%). A foglalkoztatottak 90%-a alkalmazotti volt, 54%-uk férfi. Az egyéb foglalkoztatottak esetén a férfiak aránya magasabb, 64% volt, így összességében a férfiak aránya 54%-ot tett ki a turisztikai szektorban.
Nominálisan nőttek, de a GDP arányában csökkentek a szociális védelmi célú társadalmi juttatások
A szociális védelmi célú társadalmi juttatások a megélhetési kockázatok kivédését, emberi krízishelyzetek terheinek csökkentését célzó, jellemzően kormányzati és nonprofit forrásokból finanszírozott kiadások. A krízishelyzet több okból alakulhat ki: egészségügy/betegség, fogyatékosság, öregség, családok/gyermekek helyzetét érintő, munkanélküliségi, lakhatási gondok. A szociális védelmi célú társadalmi juttatások összege a 2010–2018 közötti időszakban változó éves ütemben, de folyamatosan, évente átlagosan 3%-kal nőtt, a mutató értéke 2018-ra elérte a 7430 milliárd forintot. Az ilyen célú kiadások aránya a bruttó hazai termék (GDP) százalékában mérve csökkent. Ez annak tudható be, hogy a GDP folyó áras összege a szociális védelmi juttatások növekedésénél nagyobb ütemben nőtt ugyanezen időszakban. A társadalmi juttatások döntő hányada alanyi jogosultságon alapult, 2/3-át pénzben nyújtották és a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó összege 3800–4000 euró között alakult ezekben az években. A szociális védelmi kiadások nagy részét az öregségi, betegség/egészség, család/gyermek célú szociális ellátások és szolgáltatások finanszírozása teszi ki. Közel felére csökkent a munkanélküliség funkcióra fordított passzív jellegű juttatások összege a vizsgált időszakban. 2010–2018 között az egészségügy/betegség, öregség és lakhatási funkciókra fordított társadalmi juttatások több mint 30%-kal emelkedtek.