A fenntartható fejlődés koncepciójának egyik legalapvetőbb célja, hogy minden ember számára lehetőséget teremtsen a szegénységből való kilábalásra. A fenntartható fejlődési célok 1. célkitűzése a szegénység felszámolására irányul különféle intézményi stratégiákon – pl. a szociális védőháló kiterjesztésén, a társadalmi ellátórendszerek és a megfelelő munkalehetőségek biztosításán – keresztül. További erőfeszítésekre van szükség a jövedelmek növelése, a szegénység enyhítése érdekében, kiváltképp a szegénység által leginkább sújtott régiókban. A szociális védőháló kiterjesztése mellett megfelelő kockázatcsökkentő intézkedések is szükségesek a természeti katasztrófáknak kitett országokban, amelyek legtöbbje a világ legszegényebb országai közé tartozik. Az 1. célkitűzés ezen említett prioritások köré épül, indikátorai ezek megvalósulását méri.
Csökkent a szegénység mértéke Magyarországon
Az elmúlt évtizedekben a szegénységnek számos értelmezése terjedt el, napjainkra a definíció az Európai Unióban és számos nemzetközi szervezetben is kitér mind az anyagi helyzet, mind a társadalmi kirekesztődés témakörére. A szegénység elleni küzdelem fontos uniós mérföldköve volt az EU2020-stratégia kidolgozása, ennek keretében hozták létre a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya (AROPE) mérőszámot. A mutató hasonló az ENSZ által javasolt indikátorokhoz.
Az elmúlt kilenc évben hazánkban az indikátor kezdeti növekedését 2012-től (35%) kezdve számottevő csökkenés követte, 2018-ban az előzetes adatok szerint már csak a népesség kevesebb mint ötöde (19%) volt kitéve a szegénységi kockázatnak. A férfiak és a nők közötti eltérés mértéke elenyészőnek mutatkozott az évek során. A gyermekek körében az országos átlagnál 3,6 százalékponttal magasabb a mutató, de 2012 óta felére csökkent az érintettek aránya. 2010-hez viszonyítva jelentősen, 12 százalékponttal mérséklődött a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya.
A szociális védelmi rendszer által nem lefedettek aránya csökkent
A KSH munkaerő-felmérése alapján megállapítható, hogy azok aránya, akik semmilyen, a szociális védelmi rendszerhez tartozó ellátásban nem részesülnek, 2012-től 2019-ig számottevően, 3,5 százalékponttal, 11,1%-ről 7,6%-ra csökkent. 2012 és 2019 között a férfiak és a nők vizsgált mutatójának aránya közötti különbség jelentősen mérséklődött. 2012-ben 1,5 százalékponttal nagyobb volt a szociális védelmi rendszer által nem lefedett férfiak aránya a nők hasonló mutatójánál, azonban 2017-re a nemek közötti különbség megfordult, azóta kis arányban (0,1, illetve 0,2 százalékponttal) már a nők vizsgált indikátorának az értéke nagyobb.
Megjegyzés: A szociális védelmi rendszer által nem lefedettek közé tartoznak, akik
- sem gyermekgondozási ellátásban,
- sem saját jogú öregségi nyugdíjban vagy korhatár előtti ellátásban,
- sem rokkantsági ellátásban
- sem álláskeresési járadékban, foglalkoztatást helyettesítő támogatásban,
- sem egyéb járadékban, pótlékban
nem részesülnek, továbbá akik
- hozzátartozó révén sem jogosultak ellátásra, valamint
- egyéb, 18 éves vagy annál idősebb, nappali tagozaton nem tanuló, a fenti ellátásokban nem részesülő nem-foglalkoztatott személyek
Az alábbi grafikon a magánháztartásokban élőkre vonatkozó adatokat ábrázolja, az intézetekben élők adatait nem tartalmazza.
A saját jogú öregségi nyugdíjban vagy korhatár előtti ellátásban részesülők az egyéb foglalkoztatottak társadalombiztosítási jogosultsággal kategória felét teszik ki
Az alábbi, a KSH munkaerő-felmérése alapján készült ábrán látható, hogy 2019-ben a saját jogú öregségi nyugdíjban vagy korhatár előtti ellátásban részesülők (25%) az egyéb foglalkoztatottak társadalombiztosítási jogosultsággal kategória (48%) felét adták, így e két csoport a teljes szociális védelmi rendszer közel háromnegyede.
2012-ben az egyéb foglalkoztatott társadalombiztosítási jogosultsággal elnevezésű kategória létszáma 3,6 millió fő volt, 2019-re 4,2 millió főre nőtt. (Megjegyzés: a kettős számbavételt elkerülendő a kettős státuszúak – pl. foglalkoztatott öregségi nyugdíjas, foglalkoztatott rokkantsági ellátásban részesülő, foglalkoztatott gyermekgondozási ellátásban részesülő stb.– a jelölt ellátástípusban jelennek meg, nem pedig a foglalkoztatottak között.) Ugyanezen időszakban a saját jogú öregségi nyugdíjban vagy korhatár előtti ellátásban részesülők száma 2,2 millió fő körül stagnált.
Az alábbi grafikon a magánháztartásokban élőkre vonatkozó adatokat ábrázolja, az intézetekben élők adatait nem tartalmazza.
A fürdőszoba nélküli lakások aránya mérséklődött
A mutató a fürdőszobával ellátott, legalább mosdófülkével rendelkező lakások arányát mutatja meg. Az egyes háztartások tizedekbe sorolása a háztartás összes nettó jövedelme alapján történt.
A fürdőszoba hiánya számos lakásminőségi problémára utal, a lakáskörülmények általános alakulását is tükrözi. A fenntarthatóság érdekében a társadalmi kohézió erősítése, a leszakadó rétegek, csoportok támogatása kiemelt feladat, aminek ez az egyik jelzőszáma. A mutató jövedelmi kategóriák szerinti vizsgálata alkalmas a lakásviszonyokban jelentkező társadalmi különbségek megfigyelésére, a régiónkénti adatok pedig a területi különbségekre is rávilágítanak.
A fürdőszoba nélküli lakások aránya folyamatosan csökken: 2010-ben 4,4, 2018-ban 2,9%-ot tett ki. Bár a mutató hosszú évek óta a háztartások széles rétegeit érintően általánosan kedvező irányban változik, jelentős eltéréseket is jelez, mind jövedelmi tizedek, mind pedig területi egységek szerint. A fürdőszoba nélküli lakások aránya a lakosság legalsó jövedelmi tizedébe tartozóknál (1. jövedelmi decilis) 2010-ben 19,5, 2018-ban 11% volt, ugyanakkor napjainkra a legfelső jövedelmi tizedekbe tartozó háztartások fürdőszobával már teljes körűen ellátottak. A régiók közül 2018-ban Észak-Magyarország volt a leghátrányosabb helyzetben, vagyis itt volt a legmagasabb a mutató értéke (6,4%), amit Dél-Dunántúl követett (5,4%). A legkedvezőbb arány Budapestet (0,5%) és a Közép-Magyarország régiót (0,7%) jellemzi.
Az ingyenes és kedvezményes intézményi gyermekétkeztetésben részesülők aránya intenzíven emelkedett
A szegénység elleni küzdelem egyik indikátora az ingyenes és kedvezményes intézményi gyermekétkeztetésben részesülők aránya. Minél nagyobb ez a mutató, annál kisebb az esélye, hogy nem megfelelő tápláltságú gyermekek éljenek Magyarországon.
2015. szeptember 1-jétől az intézményi gyermekétkeztetés térítési díjának 50%-os kedvezményére jogosult bölcsődés, óvodás gyermekek – a tartósan beteg, fogyatékos gyermekek, valamint a három vagy annál több gyermeket nevelő családok gyermekei – esetében az intézményi gyermekétkeztetés ingyenessé vált. 2015. szeptember 1-jétől ezenkívül újonnan váltak jogosulttá a bölcsődében naponta négyszer, az óvodában naponta háromszor biztosított ingyenes gyermekétkeztetésre a tartósan beteg, fogyatékos gyermekek egészséges testvérei, és a háromnál kevesebb gyermeket nevelő családok gyermekei, abban az esetben, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a kötelező legkisebb munkabér nettó összegének 130%-át.
A 2019/2020-as tanévre az ingyenes és kedvezményes intézményi gyermekétkeztetésben részesülők aránya közel megduplázódott a 2010/2011-es tanévhez viszonyítva. A mutató értéke a 2015/2016-os tanévtől kezdve 40% körül ingadozik.