A 25. népesedési világnap alkalmából
A földrészek népességszáma, 2011 (milló fő)
1987. július 11-én a földkerekség lakosságát 5 milliárdnyira becsülték, s az ENSZ – a túlnépesedés veszélyeire figyelmeztetve – jelölte ki ezt a napot a népesedés világnapjának, amit idén 25. alkalommal ünneplünk világszerte. A világ népességszámának folyamatos gyarapodása egyre gyorsuló ütemű volt: a demográfusok az egymilliárd fős határ elérését a 19. század elejére teszik, ez a szám közel 130 év alatt duplázódott meg; a következő milliárdos gyarapodásra már csak 33 esztendőt; az ezt követőre pedig mindössze 14 évet kellett várni. A világszervezet számításai szerint a 20. század legvégére bolygónk lakóinak száma elérte a 6 milliárdot. Aznap pedig, amikor Magyarországon véget ért a 15. népszámlálás, vagyis 2011. október 31-én, az ENSZ számításai szerint a Föld lakóinak száma elérte a 7 milliárd főt. Vajon hol a határa a népességszám növekedésének?
Az ismert, viszonylag rövid múltra visszatekintő trendek számításánál az ENSZ demográfusai egyszerre három (alacsony, közepes és magas) változatban készítették el a világ népességének alakulására vonatkozó, 2100-ig szóló előrejelzésüket. Ennek egyik, általunk használt legvalószínűbb, közepes változata szerint a világ népessége a 21. század közepére kevéssel meghaladja a 9,3 milliárd főt. Az évszázad második felében lassul a népességnövekedés üteme, ám ennek ellenére 2100-ra a Föld lakóinak száma várhatóan túllépi a 10 milliárd fős határt.
A népesség számának változása a világ fejlettebb, illetve fejletlenebb térségeiben
Az európai országok többségében a népességszám csökkenésére számíthatunk 2050-ig. Az előrejelzések alapján a nagyobb területű és népességű országok közül Németország, Oroszország, Ukrajna, továbbá Bulgária, Lengyelország, Portugália és Románia fogja elszenvedni a legnagyobb mértékű visszaesést. Ezzel szemben az Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, Norvégia, Spanyolország, Svédország és Törökország lakóinak száma jelentősen meghaladja majd a 2011. évit. Hazánk azon országok közé tartozik, ahol várhatóan mérséklődni fog a népesség száma, a következő négy évtized alatt több mint 700 ezer fővel. Az ENSZ becslése szerint 2050-ben 719 millió ember otthona lesz Európa, 20 millióval kevesebbnek, mint 2011-ben. Ezt követően további mérséklődésre számítanak a szakértők, 2100-ra 675 millió főre esik vissza a népességszám. Mindezek következtében az öreg kontinens részesedése a világ népességéből a 21. század folyamán több mint harmadával csökken. A 2011. évi 10,6%-os részesedés 2100-ra 6,7%-ra esik vissza, ezzel szemben Afrikáé 15,0%-ról 35,3%-ra emelkedik. (Figyelemre méltó, hogy az élet bölcsőjének számító fekete kontinens lakóinak száma 2050-re megduplázódik, 2,2 milliárd fő lesz, amit a becslések szerint 2100-ra további 1,4 milliárd fős növekedés követ.)
| (%) | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Földrész | 1950 | 1980 | 2011 | 2050 | 2100 |
| Afrika | 9,1 | 10,8 | 15,0 | 23,5 | 35,3 |
| Ázsia | 55,4 | 59,2 | 60,3 | 55,3 | 45,4 |
| Európa | 21,6 | 15,7 | 10,6 | 7,7 | 6,7 |
| Észak-Amerika | 6,8 | 5,7 | 5,0 | 4,8 | 5,2 |
| Közép- és Dél-Amerika | 6,6 | 8,1 | 8,6 | 8,1 | 6,8 |
| Ausztrália és Óceánia | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,6 | 0,6 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
A világszervezet szakértőinek becslései felhívják a figyelmet arra, hogy mindegyik előrejelzés csakis a meglévő trendek meghosszabbításából indulhat ki, és az eddig ismert feltételeken, változókon alapulhat. A Föld lakóinak lélekszámát meghatározó becsléshez több tényezőt kellett figyelembe venni: a természetes szaporodás és fogyás – vagyis a születések és a halálozások – várható alakulásán kívül például a termékenység szintjét, vagy a születéskor várható átlagos élettartamot.
A többmilliárdos embertömeg számát hajszálpontosan nyomon követni lehetetlenség. Az Egyesült Államok Népszámlálási Irodája (US Census Bureau) más számítási eredményeket tett közzé, mint az ENSZ szakértői. Az iroda számításai szerint a 7 milliárdos határt bolygónk nem 2011 októberében, hanem fél évvel később, 2012. március 12-én érte el. A világ népességének számlálója a népesség nagyságának becslésén alapul, és a gyarapodás ütemét jelzi. Számítási módszertana a népességre, a termékenységre, a halandóságra és a nemzetközi vándorlásra vonatkozó, elérhető adatokon és ezek elemzésén alapul.
Magyarország népesedési viszonyai annyiban kedvezőtlenebbek az Európában megfigyeltektől, hogy nálunk immár több mint három évtizede folyamatosan csökken a népesség. Öregedő és fogyó népességű országunkban, a népesség természetes utánpótlását jelentő termékenység tartósan nem éri el a reprodukciós szintet. Mindez nemzetközi összehasonlításban is magas és csak igen lassan javuló halandósággal társul. A folyamatokat döntően befolyásolja a népesség öregedő korösszetétele, az életmód, valamint az értékváltozás, amelyet súlyosbít a nemzetközi összehasonlításban még mindig magas halandóság. A természetes fogyást a nemzetközi migrációs folyamatok mérséklik. 2011-ben az Európai Unió 27 tagországa közül a népesség száma – a természetes népesedési folyamatok és a nemzetközi vándorlás egyenlegeként – nyolcban fogyott. Közülük hat ország 2004-ben vagy azután csatlakozott a közösséghez, a régi tagországok közül mindössze Görögország és Portugália tartozott ide. Mind a nyolc országot természetes népességfogyás jellemezte, amit Bulgáriában, Görögországban, Lettországban, Litvániában, Romániában és Portugáliában tovább erősített a nemzetközi vándorlási veszteség, míg Magyarországon a vándorlási nyereség fékezte a folyamatot.
A természetes népmozgalmi folyamatok alakulása Magyarországon, 1970–2011
A népesség természetes utánpótlását jelző teljes termékenységi arány 2011-ben 1,24-re süllyedt, elmaradva a népességreprodukcióhoz szükséges, 2,0-t meghaladó értéktől, és az uniós (1,6 körüli) átlagtól is. Bár a felnövekvő generációk lélekszáma szinte Európa-szerte 25–40%-kal kisebb szüleik nemzedékétől, a jelzőszám szűkebb környezetünktől, a visegrádi országoktól is eltérően alakult. A folyamat számos gazdasági és társadalmi probléma eredője, melyet eddig legsikeresebben az ír és a francia társadalompolitika orvosolt. Az unióban e két országon kívül az Egyesült Királyság és a skandináv országok a legmagasabb, Lettország, Magyarország és Portugália a legalacsonyabb termékenységűek. Dél-, Kelet- és Közép-Európát alacsonyabb termékenységi arány jellemzi, mint Észak- és Nyugat-Európát.
A születések és a halálozások számának változása, illetve a várható élettartam folyamatos emelkedése jelentősen átrendezte a magyar népesség korstruktúráját. Az utóbbi évtizedek legfontosabb változása, hogy az idősebb korosztályok aránya tovább nőtt, a gyermekeké csökkent, a 65 évesnél idősebbeké pedig 2005-től rendre meghaladta a gyermekekét. A felbillent demográfiai egyensúlyt jelző mutató, az öregedési index szerint 2012. január 1-jén száz gyermekkorúra közel 117 időskorú, azaz 65 évesnél idősebb jutott, szemben az egy évvel korábbi 115-tel. Az idős népesség eltartottsági jelzőszáma – amely az idősek számát a 15–64 évesek arányában fejezi ki – 24,6%, az Eurostat előrejelzése alapján 2050-re több mint megkétszereződik. Számítások szerint akkorra a magyar és az uniós átlag közel azonos lesz, annak ellenére, hogy jelenleg az unióban a mienknél kedvezőtlenebb.
A lakónépesség száma és változása megyénként, 2001. február 1 és 2011. október 1. között
A magyarországi népszámlálások történetében 2011 októberében immár tizenötödször írták össze az ország lakosságát. Az előzetes eredmények szerint – a részletes feldolgozás előtti információk alapján – Magyarország 93 ezer négyzetkilométernyi területén 9 millió 982 ezren élnek, 216 ezerrel – egy nagyvárosnyival – kevesebben, mint tíz éve. A harmadik évtizede tartó népességfogyás tovább gyorsult, amit a nemzetközi vándorlási nyereség kevesebb mint felerészben ellensúlyozott. A népesség száma 2011-re 10 millió alá, az 1960-as években mért szintre süllyedt. A lakosság száma az előző népszámlálás óta – Pest és Győr-Moson-Sopron megye kivételével – az ország valamennyi területén csökkent. Az említett kivételek közül kiemelkedett Pest megye – a fővárossal való közvetlen határa miatti – népességvonzásának ereje (12,8%), Győr-Moson-Sopron megyéé ennél mérsékeltebb (2,4%). A megyék között Békés megye népességmegtartó képessége a leggyengébb (–9,0%). A népesség 17,4%-a a főváros lakója, 52,1%-a a többi városban és 30,5%-a a községekben élt. A népesség megoszlása a különböző településtípusok között annyiban változott, hogy a községekben lakók aránya csökkent, a városokban élőké enyhén nőtt, míg a főváros népesedési súlya lényegében nem változott.
Források: ENSZ Népesedési Alap (United Nations Population Fund) / World Population Prospects – The 2010 Revision / United Census Bureau, International Data Base / U.S & World Population Clocks / Magyarország, 2011 / Népszámlálás 2011 – Előzetes adatok / Népszámlálás honlapja / KSH honlapja, Nemzetközi adatok / Központi Statisztikai Hivatal – Népességtudományi Kutatóintézet, Népesedési hírlevél, Korfa, XI. évfolyam, 2. szám, 2011. július
További nemzetközi és uniós adatokért forduljon a KSH EU-INFO Szolgálatához.
2012. július