Családtámogatás
Amagyar családtámogatási rendszer – amely magában foglal egyrészt egy kiterjedt kisgyermek-ellátási hálózatot, másrészt pénzbeli támogatások rendszerét – kezdetei a múlt század elejére nyúlnak vissza. Fejlesztését népesedéspolitikai szempontok és a női munkavállalás, illetve a gyermekvállalás harmonizálásának az igénye egyaránt motiválták. A legátfogóbb családvédelmi juttatás, a családi pótlék 1912-ben jelent meg először a közalkalmazottak körében, de ekkor mindössze 7 ezer gyermeket érintett. A jogosultságok többszöri (1938, 1945) kiterjesztése után 1979-ben vált széleskörűvé (2 millió gyermek), 1990-ben pedig minden megfelelő korú gyermekre kiterjesztették.
A gyermeknevelést segítő támogatások reálérték-változása (1990 = 100),
és az igénybevevők száma
Az anyasági és gyermekgondozási segély fogalma 1927-ban jelent meg, de komoly változást az 1953-as év hozott, amikor először kaptak a nők 12 hetes szülési szabadságot. A gyermek 2 és fél éves koráig járó gyest 1967-ben vezették be, ami akkor a világ leghosszabb időtartamú gyermekgondozási segélyének számított. A családi pótlék és gyes 1973-as emelése után még két évig nőtt a termékenység, az utána következő visszaesés azonban a törvényhozókat arra ösztönözte, hogy a gyermekvállalást további juttatásokkal tegyék vonzóbbá. Így vezették be 1985-ben a gyedet, amelynek időtartama a kezdeti egy év után a következő két évben a gyermek két éves koráig bővült. Bár a Bokros-csomag 1996-ban eltörölte, 2000-től újra bevezették, egy emelt összegű családi adókedvezménnyel együtt. A gyermekgondozási ellátás a gyermeknevelési támogatás (gyet) bevezetésével nyerte el jelenlegi formáját: 1993-tól a nagycsaládosok életét könnyítendő, a három vagy több gyereket nevelő szülők vehetik ezt igénybe, és a legkisebb gyermek 8 éves koráig jár.
A nők részmunkaidős foglalkoztatása, 2005
A gyermekvédelmi juttatások közül csak a gyed reálértéke haladja meg jelenleg a rendszerváltás idejének szintjét, a gyesé csak megközelíti, de mindkettőé emelkedett az utóbbi öt évben. A legátfogóbb családvédelmi juttatás, a családi pótlék azonban egyre kevesebbet ér: míg 1990-ben a családi pótlék egy családra jutó átlagos összege 26%-a volt a bruttó átlagbérnek, 2005-ben csak 8%-a.
Jelenleg Magyarországon a valamilyen gyermekgondozási ellátást igénybevevők 8%-a dolgozik rendszeresen vagy alkalmanként. Közel 70%-uk azért nem dolgozik, mert idejét gyermekére kívánja fordítani, 14%-uk viszont dolgozna, de nem tudja a gyermeket kire hagyni.
A bölcsőde- és óvodahálózat nagyobb arányú fejlesztése az ötvenes években kezdődött, amikor mindössze 189 bölcsőde és 1773 óvoda volt az országban. Ma az 530 bölcsődében 30 ezer, a 4526 óvodában pedig 327 ezer gyermeket gondoznak.
A fejlett ipari társadalmakban a női munkavállalás és a technológiai fejlődés vetette fel a munkaidő csökkentésének kérdését. A család ellátásához jobban illeszkedő részmunkaidős foglalkoztatás itthon lassan bővül, annak ellenére, hogy 2003-tól támogatást is kapnak a munkaadók.
2006. október