Foglalkoztatottság
Atársadalmi és gazdasági átalakulásokat a kilencvenes évek utolsó harmadáig a foglalkoztatottság jelentős csökkenése kísérte, amelyet 1997-től emelkedés, illetve stagnálás váltott fel. A foglalkoztatottak száma az 1996. évi 3,6 millióról 2005-re 3,9 millióra, mintegy 300 ezerrel nőtt. A foglalkoztatási arány nemzetközi összehasonlításra alkalmas jelzőszáma szerint – amely a 15–64 éves munkavállalókat méri a megfelelő korú népességhez – ezidő alatt 52,4%-ról 56,9%-ra emelkedett.
A foglalkoztatottak száma
Az uniós országokhoz és a környezethez képest alacsony foglalkoztatási ráta összefügg a korai, tömeges nyugdíjba vonulással, a meghosszabbodott tanulási idővel, a különböző gyermekellátási formák igénybevételével, továbbá a kevéssé elterjedt részmunkaidős és távfoglalkoztatással is. Az időszak alatt az elő- és kényszer-nyugdíjazások, a tanulók létszámnövekedése, a gyermekgondozási ellátások csökkenő gyermekszám melletti lényegében változatlan mértékű igénybe vétele egyfajta „leeresztő szelep szerepet” töltöttek be a munkanélküliség elkerülésére, és a gazdaságilag nem aktívak táborát jelentősen növelték.
A foglalkoztatottak megoszlása iskolai végzettség
és nemek szerint
A gazdaság szerkezeti és tulajdonosi átrendeződésével a kialakuló új struktúrában egyre hangsúlyosabb a szolgáltatások szerepe, miközben az ipari szektor és a mezőgazdaság lét-számmegtartó képessége gyengül. Bár egyes szakmák iránt csökkent, mások iránt látványosan nő a kereslet, és a munkavállalók ma lényegesen iskolázottabbak, mint a kilencvenes évek elején, illetve végén. Az általános iskolát vagy annál kevesebbet végzett foglalkoztatottak aránya az 1992. évi 29%-ról 2005-ig 14%-ra csökkent, a szakiskolai vagy szakmunkás képezettséggel rendelkezőké 27%-ról 31%-ra nőtt. Az érettségizettek rétege 30%-ról 33%-ra szélesedett, ezen belül a gimnáziumban végzetteké folyamatosan szűkült. A legkvalifikáltabbak, a főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezők aránya az időszak alatt 15%-ról 21%-ra emelkedett, ezen belül is legszámottevőbben a főiskolát végzettek köre bővült. A foglalkoztatott nők 2005-ben iskolázottabbak voltak, mint a férfiak. Árnyalja a képet, hogy míg az érettségi és a főiskolai diploma a nők körében gyakoribb, addig közöttük magasabb az általános iskolát vagy kevesebbet végzettek aránya is. A férfi foglalkoztatottaknál az egyetemi végzettség és a szak-, illetve a szakmunkásképző iskolai végzettség elterjedtebb, mint a gyengébbik nemnél.
Az átalakulások jelentős hozadéka a korábbi évtizedek oktatási létszámkorlátozásainak feloldása. Az oktatás, és különösen a felsőoktatás expanziójával a fiatal korosztályok tanulási ideje meghosszabbodott, és így egyre később vállalnak munkát. A nyugdíjkorhatár kitolódásával az idősebb korosztályból ugyanakkor többen vannak jelen a munkaerőpiacon. Ennek lenyomata az egyes korosztályok foglalkoztatási arányait leíró 1998-as és 2005-ös grafikon.
A foglalkoztatási arány korcsoportonként
A betöltött munkakör alapján a foglalkoztatottak közül a szellemi foglalkozásúak aránya folyamatosan emelkedett, és ma az alkalmazásban állók 43%-át teszi ki, szakmunkásként 31%-uk dolgozik, betanított és segédmunkát egyre csökkenő hányaduk végez. A fizikai foglalkozásúak között ma is legtöbben ipari vagy építőipari tevékenységet folytatnak, de egyre növekvő a szolgáltatási jellegű foglalkozást végzők száma. A kilencvenes évtizedben leginkább az alkalmazásban állók rétege szélesedett, és arányuk jelenleg 86%, a vállalkozóké az 1992. évi 7%-ról 10%-ra emelkedett 2005-re, miközben a szövetkezeti tagoké 5,6%-ról 1% alá csökkent, és jóval kisebb a segítő családtagok száma és aránya is.
2006. május