SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

A sport jegyében

Rekordok és rekorderek a fehér sport történetéből

Amodern teniszjáték alapszabályainak megalkotása egy brit katonatiszt, Walter Clopton Wingfield (1833–1912) nevéhez fűződik, aki a játékot a walesi birtokán megrendezett kerti partin játszotta először vendégeivel, 1873 decemberében. 1874-ben szabadalmat jegyeztetett be rá, amely évben az első hivatalos mérkőzést is lejátszották, bár arra nem Nagy-Britanniában, hanem New Yorkban került sor.

A sportág legrangosabb versenyeit napjainkban a négy Grand Slam-torna jelenti, ami a wimbledoni, a francia, az amerikai és az ausztrál nyílt teniszbajnokságnak felel meg. A tenisz történetében fontos mérföldkő volt az 1968. esztendő, amikortól a Grand Slam versenyeken már nemcsak az amatőr, hanem a hivatásos versenyzők is elindulhattak, s a versenyek pénzdíjasakká váltak. Ezzel megkezdődött a tenisz nyílt korszaka, az open-éra.

A legeredményesebb férfi versenyző jelenleg Roger Federer, aki 17 Grand Slam egyéni győzelmet könyvelhetett el. Federer ezenkívül 2011-ben hatodik alkalommal hódította el az aktuális világranglista első nyolc helyezettje számára minden év végén megrendezésre kerülő Világbajnokság bajnoki címét, amellyel immáron egyedüli csúcstartóvá vált. (Korábban Pete Sampras és Ivan Lendl egyaránt ötször nyert.) A férfiak mezőnyében mindössze két teniszező volt, akinek egy szezonban sikerült mind a négy Grand Slam tornát megnyernie, azaz klasszikus Grand Slamet elérnie. Ez elsőként az egyesült államokbeli Don Budge-nak sikerült, 1938-ban. Budge sikersorozatát Rod Laver-nek 1962-ben még amatőrként, 1969-ben pedig profiként is sikerült megismételnie, amellyel ő az egyetlen játékos a világon, aki kétszer is klasszikus Grand Slam-et tudott nyerni.

A fentieken kívül még öt játékosnak sikerült a karrierjük során mind a négy Grand Slam tornát megnyernie. Az angol Fred Perry 1935-ben már elmondhatta magáról, hogy mind a négy Grand Slam tornán diadalmaskodott, Roy Emerson ezt 1964-ben, Andre Agassi 1999-ben, Roger Federer 2009-ben, Rafael Nadal pedig a rákövetkező évben tehette ugyanezt meg. A „karrier Grand Slam” következő nagy esélyese az idén 26 esztendős, szerb Novak Djokovics, akinek már csak a Roland Garros győzelem hiányzik a gyűjteményéből. Fontos tudni, hogy napjainkban a négy nagy tornán diadalmaskodni sokkal nagyobb kihívás, mint fél évszázada volt, mivel ma már mindegyik versenyt eltérő borítású pályán rendezik, s a játékosok „szakosodnak” a számukra leginkább megfelelő játékfelületre. (Korábban az angolszász országok Grand Slam tornái füves pályákon zajlottak.)

A nők mezőnyében hárman értek el klasszikus Grand Slam-et, Maureen Connolly Brinker 1953-ban (aki egy baleset következtében a karrierjét a rákövetkező évben, 19 évesen befejezni kényszerült), majd Margaret Smith Court 1970-ben, illetve Steffi Graf, 1988-ban. Graf ráadásul az azévi olimpia teniszversenyén is diadalmaskodott, így abban az évben „Arany Slam-et” ünnepelhetett.

A fenti versenyzőkön kívül 6 női játékos gyűjtötte be valamennyi címet, valamikor a pályafutása során, akik mindannyian egyesült államokbeliek. (Doris Hart, 1954; Shirley Fry, 1957; Billie Jean King, 1972; Chris Evert-Lloyd, 1982; Martina Navratilova, 1983; Serena Williams, 2003 – a játékos neve utáni szám a karrier Grand Slam elérésének évszámára utal)

Kiemelhetőek a Williams nővérek sikerei, akik nyolcszor találkoztak egymással Grand Slam torna döntőjében, amelyből hat alkalommal a fiatalabb lány, Serena került ki győztesen. Párosban idáig 13 Grand Slam címig jutottak. Négy Grand Slam tornán (Wimbledon 2002, 2008, 2009; Ausztrál bajnokság 2003) ők ketten játszották az egyes döntőt, s nyertek párosban. Ezt az eredménylistát olvasva nem meglepő, hogy a 2013 tavaszáig megnyert pénzdíjuk összege meghaladja a 71 millió dollárt.

A wimbledoni teniszbajnokság

A világ legrégebbi, és sokak szerint legrangosabb teniszversenye a wimbledoni teniszbajnokság. A verseny minden évben június második felében kezdődik és július elején ér véget, helyszíne Wimbledon, London egyik városrésze. A füves pályás bajnokságot első ízben 1877-ben rendezték meg, amikor még csak férfi egyes számot rendeztek, 22 versenyző részvételével. A női egyes versenyeket – a férfi páros versenyszámmal egyidejűleg – 1884-ben vették fel a programba. 1921-ig gyakori volt a címvédés, ugyanis az előző év bajnoka automatikusan döntőt játszott a következő évben, s így pihentebben tudott megmérkőzni a trónkövetelővel. Ezt az ún. kihívásos rendszert 1922-ben megszüntették. A versenyek során a játékosok több évtizeden keresztül hosszú fehér nadrágot viseltek, mígnem 1933-ban egy amerikai versenyző elsőként rövidnadrágot húzott, hatalmas közfelháborodást kiváltva a nézők körében. Az idők azonban gyorsan változtak, s 14 évvel később már mindenki ilyen szerelésben lépett pályára. Sárga labdákat első ízben az 1986-os bajnokságon használtak, mivel azok – a korábban használatos fehér labdákhoz képest – jobban nyomon követhetőek a televízió-képernyőkön. A hagyományoknak megfelelően Wimbledonban tejszínes földiepret szolgálnak fel, amelynek elkészítéséhez a 2010-es bajnokság során 28 ezer kiló epret, illetve 7 ezer liter tejszínt használtak fel.

Wimbledonban a leghosszabb győzelmi sorozat Navratilovához kötődik, aki 6 egymást követő tornán diadalmaskodott (1982–87). A férfiaknál a karrierjét mindössze 26 évesen befejező Borg, illetve Federer egyaránt ötször nyert egymás után (1976–80, illetve 2003–07) a „tenisz Mekkájában”. (Még a kihívásos rendszerben, 1881 és ´86 között William Renshaw zsinórban hatszor nyert.) A férfiaknál a legfiatalabb győztes Boris Becker volt, aki 1985-ben 17 évesen és 7 hónaposan hódította el az 1887 óta használatos serleget. A világranglistán leghátrábbra, 125. helyre sorolt játékos, aki diadalmaskodni tudott a 8 milliméter hosszúságúra nyírt „szent gyepen” a horvát Goran Ivanisevics, aki 2001-ben szabadkártyás versenyzőként győzött. A kilencvenes évek során három wimbledoni döntőt is elbukó Ivanisevics tornagyőzelmét nagyban elősegítette, hogy a 7 mérkőzésén 212, a torna történetében rekordszámú ászt ütött. Ezzel összefüggésben érdemes kiemelni, hogy a jól szerváló, röptéző játékosok számára kedvező a fű azon tulajdonsága, hogy a labda felgyorsul rajta és nem pattan magasra. Nemcsak a wimbledoni bajnokság, hanem a tenisz egész történetében a leghosszabb mérkőzést az amerikai John Isner és a francia Nicolas Mahut játszotta egymással, 2010-ben. A mérkőzés 3 napon keresztül tartott, teljes időtartama 11 óra és 5 perc volt. Az ötödik, döntő szettet 70:68 arányban nyerte az amerikai. Az utolsó brit egyéni győzelmet 1977-ben, a torna centenáriumának az évében ünnepelhették a házigazdák, amikor is Virginia Wade emelhette magasba a királynőtől átvett, „Vénusz rózsavíztálcájaként” nevezett női trófeát. A férfiak mezőnyében az utolsó angol győzelemnek 1936-ban örülhettek a hazaiak, ami Fred Perry nevéhez fűződik. Wimbledonban hazánk képviseletében Taróczy Balázs diadalmaskodott az 1985. évi bajnokság páros versenyében, a svájci Heinz Günthardttal az oldalán.

Az amerikai nyílt teniszbajnokság

Az első amerikai teniszbajnokságot 1881-ben rendezték meg, a hölgyek számára az első versenyt 1887-ben írták ki. A tornát 1974-ig füves, az azt követő három évben salakos, majd 1978 óta kemény borítású – jelenleg ún. DecoTurf anyagból készített – pályákon rendezik meg. A versenyek helyszíne a New Yorkban található Flushing Meadows Park, a lebonyolításának ideje augusztus-szeptember, amellyel az utolsó Grand Slam bajnokság az éves tenisznaptárban. A Grand Slam tornák közül az amerikai bajnokságon tették először, 2006-ban lehetővé, hogy a vitás esetek eldöntésére videóbírót, ún. „sólyomszemet” alkalmazzanak. A leghosszabb mérkőzés Wimbledonban felállított rekordja minden bizonnyal nem az amerikai bajnokságon fog majd megdőlni, ugyanis itt – a Grand Slam tornák közül egyedüliként – a döntő szettekben is alkalmazzák a rövidítéseket (tie-break).

A legtöbb egymást követő egyéni bajnoki címet az amerikai Richard Sears érte el (7 győzelem; 1881–87), a nyílt korszakot tekintve ez Federerről mondható el (5 győzelem; 2004–08). A hölgyek esetében Chris Evert-Lloyd a rekorder, 4 egymást követő elsőséggel (1975–78).

Érdekesség, hogy a címek túlnyomó többségét hazai versenyzők nyerték meg: a férfi egyéni bajnokságok esetében a címek kétharmada, míg a nők vonatkozásában közel háromnegyede amerikai játékosok nevéhez fűződik.

A francia nyílt teniszbajnokság

A francia nyílt teniszbajnokság, vagy egyszerűen „Roland Garros” a világ első számú salakpályás teniszversenye, amelyet minden évben május második felében és június elején rendeznek meg Párizsban. A salakos pályán a labda lelassul és – a füves, valamint kemény borításhoz képest – magasabbra pattan, így azok a versenyzők, akik a játékukat a gyorsaságra építik, általában gyengébben teljesítenek itt. Az első ízben 1891-ben lebonyolított torna a későbbi nevét Roland Garrosról kapta, aki 1913-ban elsőként repülte át a Földközi-tengert, majd az I. világháborúban vadászpilótaként szolgált a francia légierőnél. A gépét lelőtték, de megszökött a németországi hadifogolytáborból, s újból a francia hadsereg szolgálatába állt. 1918-ban, nem sokkal a háború vége előtt újra találat érte a repülőgépét, s ezúttal életét vesztette. Az első években a francia teniszbajnokságon is csak férfiak versenyezhettek, a nők részvételét 1897-ben engedélyezték. Érdekesség, hogy 1925-ig csak francia teniszklubok versenyzőit engedték elindulni a tornán, akik ugyanakkor az anyaország gyarmatairól is érkezhettek. A tenisz több mint négy évtizedre visszanyúló nyílt korszakában mindössze kétszer ünnepelhettek hazai győzelmet a franciák. A férfiak mezőnyében Yannick Noah 1983-ban emelhette magasba a Muskétások Kupáját, míg a nők között Mary Pierce tehette meg ugyanezt a Suzanne Lenglenről elnevezett női kupával, 2000-ben.

A francia nyílt teniszbajnokságon a férfiak között a legtöbb, 4 egymást követő győzelmet Borg (1978–81) és Nadal (2005–08) érte el. (Borg 1978 és ´80 között, vagyis három egymást követő évben ért el „La Manche Slamet”, azaz győzött Párizsban és Londonban.) A női versenyekben ugyanakkor még „csak” triplázók akadnak, ami Helen Wills Moody (1928–30), valamint az első győzelmét már 16 éves és 6 hónapos korában elérő – s ezzel rekorder – Szeles Mónika (1990–92) nevéhez fűződik.

Hazánk képviseletében az egyéni versenyekben 1947-ben Asbóth József, 1958-ban pedig Körmöczy Zsuzsa szerzett bajnoki címet a Roland Garros-on. Bár hölgyeknél nem illik a kort firtatni, de az évkönyvek megemlítik, hogy Körmöczy máig a torna legidősebb női egyes bajnoka, a cím elnyerésekor 33 éves volt. A páros versenyekben is két magyar – pontosabban félig magyar – elsőség született: Taróczy Balázs és helvét csapattársa 1981-ben, a Temesvári Andrea–Martina Navratilova duó pedig 1986-ban végzett a mezőny élén.

Az ausztrál nyílt teniszbajnokság

Az első ausztrál teniszbajnokságot – ausztrál-ázsiai bajnokság néven – 1905-ben rendezték meg, a hölgyek 17 évvel később indulhattak először a versenyen. A tornát napjainkban január második felében, Melbourne-ben bonyolítják le. Érdekesség, hogy a bajnokság helyszíne viszonylag sokszor változott az idők folyamán, előfordult, hogy azt Sydney-ben, Brisbane-ben, Adelaide-ben, vagy Perth-ben rendezték meg, két alkalommal pedig Új-Zéland adott otthont a tornának.

A férfiak esetében a leghosszabb győzelmi sorozat Roy Emerson nevéhez kötődik, aki öt egymást követő tornán győzött (1963–67). A nők mezőnyében a szintén ausztrál Margaret Smith Court hét egymást követő évben nyert (1960–66). A hazai versenyzők hosszú győzelmi sorozatai azzal is magyarázhatók, hogy a torna presztízse csak a nyolcvanas években emelkedett arra a szintre, hogy a legkiválóbb európai és amerikai versenyzők felvállalták a távoli földrészre történő eljutás fáradalmait, költségeit. A pálya 1987-ig füves volt, azt követően viszont kemény borítású, jelenlegi anyaga plexicushion. Az ausztrál bajnokság az egyetlen olyan Grand Slam torna, amely két, zárható tetővel felszerelt stadionnal is rendelkezik.

A Davis- és a Fed-kupa

A Davis-kupa a férfi teniszezők elsőszámú nemzetközi csapatversenye. A kiváló amerikai teniszjátékos, Dwight Davis (1879–1945) ötlete alapján életre keltett első csapatversenyre 1900-ban került sor, s az első években még csak Nagy-Britannia és Egyesült Államok teniszválogatottja közötti megmérettetést jelentette. Davis, aki a trófeát saját pénzéből készíttette, tagja volt az első győztes csapatnak, s a tornát a halála után nevezték el róla.

A Davis-kupa történetében a legtöbb, 32 bajnoki címet az Egyesült Államok hódította el, amely országot Ausztrália követ 28 elsőséggel. A kupagyőztesek a hetvenes évekig, a torna lebonyolítási rendszerének jelentős megváltoztatásáig, szinte kizárólag az angolszász országok közül kerültek ki. Ezt a sorozatot csupán a franciák szakították meg, akik 1927 és ´32 között, hat egymást követő alkalommal diadalmaskodtak kiváló játékosaik, a „Négy muskétás” (Jean Borotra, Jacques Brugnon, Henri Cochet, René Lacoste) révén. (A Roland Garros férfi egyes versenyének trófeája őróluk kapta a Muskétások Kupája elnevezést.) A franciák a torna teljes története során 9 bajnoki címet szereztek, ugyanannyit, mint a velük együtt holtversenyben harmadik helyen álló britek.

A Davis-kupa „női megfelelője” a Fed-kupa. A világ legrangosabb női tenisz csapatversenyét első ízben 1963-ban, a Nemzetközi Tenisz Szövetség megalapításának 50. évfordulójának évében rendezték meg. A kupa neve 1995-ig Federation Cup (Szövetségi kupa) volt, amit akkor Fed Cup-ra rövidítettek. A legtöbb, szám szerint 17 bajnoki címet az Egyesült Államok ünnepelhette (közülük hetet, 1976 és ´82 között zsinórban), amely országot Ausztrália és Csehország követ 7–7 elsőséggel. (Csehország 7 címéből 5-öt Csehszlovákia játékosai nyertek.)

A fehér sport és a színes ötkarika kapcsolata

A tenisz már az első újkori olimpia programján szerepelt, s ott is maradt egészen 1924-ig. A játékokról való száműzetés legfőbb oka a versenyzők amatőrstátuszának tisztázatlansága volt. 1988-ban került vissza a programba, s a londoni olimpián már öt versenyszámot rendeztek meg, miután – az 1924-es játékok óta először – vegyes párosban is lehetőség nyílt a megmérettetésre. A sportág a legtöbb, nyolc versenyszámmal egyébiránt 1912-ben szerepelt a programon, amikor nemcsak szabadtéren, hanem teremben megvívott mérkőzéseket követően is avattak olimpiai bajnokokat.

Az olimpiai tenisztornák két, magasan kiemelkedő nemzete az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, amelyek együttesen a bajnoki címek hattizedét szerezték meg. A legeredményesebb versenyzők a Williams nővérek, akik mindketten négyszeres olimpiai bajnokok. A páros versenyszámban 2000-ben, 2008-ban és 2012-ben állhattak a dobogó legmagasabb fokára, míg egyesben Venus 2000-ben, Serena pedig tavaly ünnepelhetett elsőséget.

Hazánk teniszben egy érmes helyezéssel büszkélkedhet, amely rögtön az első olimpián született, Tapavicza Momcsilló révén. A szerb származású, tanulmányait magyarországi iskolákban elvégző versenyző három sportágban is indult Athénban (súlyemelés, birkózás, tenisz), s – ahogy azt az olimpiakutatók mintegy száz évvel később kiderítették – a legjobb eredményét, egy holtversenyben elért harmadik helyezést éppen teniszben könyvelhette el.

A tenisz anyagi oldala

A teniszben hatalmas és egyre növekvő összegű pénzek mozognak, az elithez tartozó játékosok a díjakból akár több tízmillió dolláros jövedelemre is szert tehetnek karrierjük során. Sok teniszező esetében a szponzori és a reklámbevételek összege ráadásul sokkal magasabb, mint amit a tornák pénzdíjaiként meg tudnak nyerni. A sportszerűtlen magatartásra történő befolyásolás szándéka nélkül itt említhető meg John McEnroe, aki az egyik legemlékezetesebb dühkitörése alkalmával akkora büntetést kapott, amelynek összege eltörpül az egyik elhangzott mondat későbbi marketingértékéhez képest. (A bíróhoz címzett, azóta szállóigévé vált mondat, a „You can not be serious – Ezt nem gondolhatja komolyan!” az 1981-es wimbledoni bajnokság során hangzott el, s a dühkitörés ára 1500 dollár volt.)

A táblázatban közölt adatokból kiszámítható, hogy az egyes Grand Slam tornák összdíjazása 6 milliárd forint körül alakul, a legutóbbi szezonban a legmagasabb összdíjazása – az adott árfolyamokkal számolva – az ausztrál versenynek volt. Érdekesség, hogy a férfiak sokáig magasabb díjazásban részesültek, mint a nők, amit azzal indokoltak a szervezők, hogy a nők kevesebb szettet játszanak. 2007-ben azonban Wimbledonban és Párizsban is bevezették az egyenlő díjazást, s így ma már mindegyik Grand Slam tornán egyformán díjazzák a két nemet.

Herzog Tamás

Források: Szőke Pál: A tenisz története, Sport Könyvkiadó, Budapest, 1974 / Tenisz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009 / A legjobb 50 profi teniszező, Férfiak, Aréna 2000 Könyvkiadó, Budapest, 2010 / A Wimbledon Teniszbajnokság honlapja / A Roland Garros Teniszbajnokság honlapja / Az Amerikai Nyílt Teniszbajnokság honlapja / Az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság honlapja / Az Association of Tennis Professionals (ATP) teniszszervezet honlapja / A Women’s Tennis Association (WTA) teniszszervezet honlapja / A Davis-kupa honlapja / A Fed-kupa honlapja / A Teniszhírességek Csarnokának, valamint Teniszmúzeumnak (Newport, Rhode Island, USA) a honlapja / Olimpiastatisztikai honlap / A Nemzetközi Olimpiai Bizottság honlapja

2013. március