SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

A sport jegyében

Nemzetek és sportolók a színes ötkarika bűvöletében

Kínában a nyolcas szerencseszám. Ez magyarázza, hogy a 2008. évi olimpia megnyitóünnepsége éppen augusztus 8-ára esik, s a láng este nyolc óra nyolc perckor fog fellobbanni a 91 ezer főt befogadni képes Nemzeti Olimpiai Stadionban. A pekingi olimpia a sorszámozása alapján a huszonkilencedik, amely azonban csak a huszonhatodik olyan olimpiát jelenti, amely meg is valósul. Három esemény ugyanis – a két világháború miatt – elmaradt, amelyek számozását a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megtartotta. Magyarország a huszonöt megrendezett olimpiából huszonhármon vett részt, kettőről politikai okok miatt hiányzott. Az első távollétünk az 1920. évi, hat évvel korábban éppen Budapest számára odaítélt antwerpeni játékokhoz kötődik, amely sporteseményre – mint a háborúban vesztes központi hatalmak oldalán harcoló ország – nem kaptunk meghívást. A második távollétünk pedig az 1984. évi Los Angeles-i játékokat érintette, amely alkalommal a szovjet blokkhoz tartozó országként bojkottáltuk a világ legnagyobb sportrendezvényét. Mindezekkel együtt csak hét olyan nemzet van a világon, amely hazánknál többször, huszonnégyszer vagy huszonötször vett részt a játékokon.

A részt vevő nemzetek száma szinte olimpiáról olimpiára növekedett, csökkenés a II. világháború előtt és azt követően is két-két esetben következett be. A második világégést megelőző visszaesések okai elsősorban gazdasági természetűek voltak, s akkor következtek be, amikor a játékokat az amerikai földrészen tartották, ahová csak hosszú utazást követően és jelentős anyagi ráfordítások árán lehetett eljutni. Az első, 1932-ben megrendezett Los Angeles-i olimpia ráadásul a nagy gazdasági világválsággal is egybeesett, amikor az európai országok kormányainak nem az olimpiai résztvevők anyagi támogatása jelentette a prioritást. A New York-i részvénytőzsde indexe, a Dow Jones például 1932. július 8-án, 22 nappal az olimpia megnyitóünnepsége előtt érte el a 41,22 pontos mélypontját, amely érték csupán 11%-a volt a 34 hónappal korábbinak.

A részt vevő nemzetek számában történt visszaesések a II. világháborút követően inkább politikai okokkal magyarázhatóak. Két – ráadásul egymást követő – olimpián csökkent a részt vevő országok száma, Montreálban 22 afrikai országnak a Dél-afrikai Köztársaság apartheid rendszerével összefüggésbe hozható bojkottja miatt, illetve négy évvel később az Egyesült Államok és szövetségeseinek a Szovjetunió afganisztáni katonai akciójára adott sportdiplomáciai válasz következtében. (A moszkvai olimpiától több mint 50 ország maradt távol, s mindössze 80 nemzet képviseltette magát rajta, kevesebb, mint a húsz évvel korábbi római játékokon.) Az 1984-ben megrendezett olimpia küzdelmeiben ugyanakkor már 140, a müncheninél is 19-cel több nemzet képviselői versengtek egymással, s mindez – Romániát leszámítva – a szocialista táborba tartozó, mintegy 20 ország távolléte mellett következett be.

Míg Atlantában és Sydneyben a magukat képviseltető országok száma a 200-at közelítette meg, addig Athénban már meghaladta azt, s a küzdelmekben részt vevő 201 nemzet több mint – a világ egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező nemzetközi szervezetének – az ENSZ tagállamainak a száma.

A nemzetek számának emelkedésével párhuzamosan a versenyzők száma is jellemzően növekedett a játékokon, legalábbis az eddig megrendezett 25 olimpiából csak négy olyan volt, amelyen a sportolók száma ugyan csökkent, de a képviselt nemzetek száma nőtt.

Az olimpiák újkori történetében idáig mintegy 123 ezer sportolót lehetett nevezni a versenyekre. Miután sok olyan versenyző van, aki több játékon is részt vett, így azok száma, akik a nyári olimpiákon megküzdöttek, feltehetően mintegy 70 ezerre tehető. Bár a lejjebb található ábra méretarányaiból fakadóan kevéssé látszik, a nők már a második alkalommal megrendezett játékokon képviseltették magukat. Az emancipációs hullámnak az élet e területén sem lehetett tehát ellenállni, bár Coubertin báró – az ókori játékok szellemiségével összhangban – mindenképpen szerette volna elkerülni a nők szereplését. A nők aránya a játékok előrehaladtával lassan, de folyamatosan emelkedett: 1952-ben a versenyzők mintegy tizede, 1976-ban ötöde, 2004-ben pedig 41%-a tartozott a szebbik nemhez, s a 25 megrendezett olimpia átlagában a versenyzők valamivel több mint ötöde került ki közülük.

Magyarország „Athéntól Athénig” valamivel több mint 3300 nevezési lehetőséget szerzett, amelyen belül a nők részesedése megegyezett a világátlaggal, 21%-ot tett ki. A magyar színekben elindult sportolók száma meghaladja a kétezret, közülük kilencen nyári és téli olimpián egyaránt szerepeltek.

Magyarország eddig mindegyik olimpián nyert aranyérmet, amelyen elindult. A legeredményesebben Berlinben és Helsinkiben szerepeltünk, mindkét alkalommal a harmadik helyezést sikerült elérni az éremtáblázaton. A két olimpia közül a sikeresebbnek a finn fővárosban elért tekinthető, miután ott a nem hivatalos pontversenyben is harmadikak, Berlinben viszont nyolcadikak lettünk, s ráadásul e kedvezőbb eredményt hússzal több nemzet társaságában sikerült elérnünk. Kiemelendő, hogy az 1936 és 1956 között megrendezett négy olimpián az éremtáblázat első öt helyezettje között végzett Magyarország.

Hazánk összességében 280 olimpiai bajnokkal büszkélkedhet, akik közül 72-en egyéniben, 186-an csapatban, 22-en pedig egyéniben és csapatban egyaránt bajnokságot nyertek.

A legelőkelőbb helyezést elérő sportolóink közül a legtöbben, 47-en a Budapesti Honvéd Sportegyesület versenyzői voltak a bajnoki cím elnyerésének idején. Hazánk az idáig megrendezett játékok során – 139 ezüst- és 162 bronzérem mellett – 157 elsőséget szerzett, amelyből a nők 33 alkalommal gyűjtötték be a legfényesebb érmet. A férfiak 14, a nők pedig 7 sportágban szereztek olimpiai elsőséget, s a nőknek ez idáig még nem sikerült olyan sportágban diadalmaskodniuk, amelyekben a férfiak korábban ne szereztek volna aranyérmet. Bajnoki címeinket 78 versenyszámban arattuk, közülük 12 esetében Magyarország az olimpiák történetének legsikeresebb nemzete.

Az olimpiák azonban alapvetően az egyének és nem a nemzetek versenyéről szólnak, ezért is szerepel a pontverseny jelzőjeként a „nem hivatalos” megjelölés, miután annak eredményét nem fogadja el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Az olimpiák történetében huszonöt legeredményesebb sportoló között három magyar is szerepel, s mindegyik hazánk legsikeresebb sportágában, a vívásban elért eredményével került be oda. Közülük a legelőkelőbb, tizennegyedik helyezést Gerevich Aladár érte el, Kovács Pál a huszonegyedik, Kárpáti Rudolf pedig hármas holtversenyben a huszonkettedik.

Egy olimpián a legtöbb, szám szerint hét aranyérmet Mark Spitz szerezte 1972-ben, de alig marad el tőle az idén 23 éves Michael Phelps, aki ha Pekingben megismétli vagy csak megközelíti a négy évvel korábbi, hat aranyérmet hozó teljesítményét, akkor minden idők legtöbb aranyérmet nyerő sportolójává válhat.

A legeredményesebb versenyzők táblázatait megtekintve megállapítható, hogy azokban kizárólag olyan sportágak képviselői szerepelnek, akiknek egy olimpián több versenyszámban is lehetőségük nyílt a megmérettetésre, s az sem jelentett hátrányt, ha olyan országot képviseltek, amelynek csapata is az adott sportág mezőnyének élvonalába tartozott. (Atlétikában egyes versenyzők négy versenyszámban is elindulnak, míg tornában a hölgyek jelenleg hat, a férfiak pedig akár nyolc aranyérmet is begyűjthetnek.) Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a küzdősportokban vagy kizárólag csapatsportokban vetélkedőknek nincs is esélyük az éremhalmozásra, pedig közöttük is számos kimagasló sportolói teljesítményt találhatunk. Az egyik ilyen az orosz Alekszandr Kareliné, aki a 130 kilós kötöttfogású birkózók mezőnyében háromszor lett olimpiai bajnok. Fénykorában hat éven keresztül nem tudták pontot érően megmozdítani, s tizenhárom éven keresztül valamennyi mérkőzését megnyerte. Sportpályafutásának egyik sajátossága, hogy – a Szovjetunió felbomlása miatt – mindegyik aranyérmét más ország színeiben nyerte: 1988-ban a Szovjetuniót, 1992-ben a Független Államok Közösségét, négy évvel később pedig Oroszországot képviselve. További érdekesség, hogy mindhárom megnyitó ünnepségen ő vitte a csapata zászlaját, ami így mindig másféle volt.

Az újkori olimpiai játékokon többször szerepeltek olyan sokoldalú versenyzők, akik különböző sportágakban is bajnokok tudtak lenni. Összességében tíz olyan sportoló volt, aki két sportágban is aranyérmes lett, s amelyek közül legalább az egyik olimpiai aranyérmét nyári játékokon szerezte. A sportágakat tekintve a legtöbbször, ötször az úszás és a vízilabdázás volt a nyerő sportági párosítás. Mindössze egyetlen olyan sportoló akad, az egyesült államokbeli Eddie Eagan, aki nyári és téli olimpián is diadalmaskodott: 1920-ban ökölvívásban, majd tizenkét évvel később hazája négyes bob csapatának tagjaként végzett a mezőny élén. Hazánk nem büszkélkedhet olyan sportolóval, aki kétfajta sportágban is bajnoki címet tudott szerezni, de olyannal igen, aki az egyikben aranyérmet, a másikban pedig érmet tudott nyerni. Ő Hajós Alfréd, az úszósport első olimpiai bajnoka, aki athéni kettős diadala után 28 évvel szerzett ezüstérmet stadiontervével a művészeti versenyek sportág, építészet versenyszámában.

Az olimpiatörténet számos „éremhalmozó” családot tart számon. A testvérek közül a legtöbb, szám szerint, 16 érmet az olasz Mangiarotti fivérek szerezték, akik az 1936 és 1956 közötti játékok vívóversenyeiben érték el kimagasló eredményüket. Azt nem lehet állítani, hogy az érmeken testvériesen osztoztak volna meg: Edoardo 13, köztük 6 aranyéremmel, míg Dario 3, köztük 1 aranyéremmel fejezte be olimpiai pályafutását. Ami a hitveseket illeti, ott a keletnémet Roland Matthes és Kornelia Ender házaspár viszi el a pálmát, akik 1968 és 1976 között 16 érmet nyertek úszásban, köztük 4–4 aranyérmet. Közel ennyire eredményes a svéd Oscar Swahn (apa) és Alfred Swahn (fiú), akik 1908 és 1924 között – három alkalommal egy csapatban szerepelve – összesen 15 érmet, köztük 3–3 aranyérmet szereztek sportlövészetben. Az édesapa, Oscar más tekintetben is rekordtartó: utolsó olimpiáján, 1920-ban, 72 éves korában nyert ezüstérmet az éles szemeket igénylő sportágban, amellyel mind ez idáig a legidősebb olimpiai éremszerző.

Forrásmunkák: Magyarok az olimpiai játékokon 1896–2000, a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa / Gallov Rezső: Olimpiák Peking előtt / Dr. Hencsei Pál: Olimpiai érdekességek / Kossuth Kiadó: Olimpiai Játékok Athéntól Athénig 1896–2004 / Sárdi Lajos: Magyar sikerek a nyári olimpiákon 1896–2004 / Takács Ferenc: A modern olimpiai játékok / Varga Lajos: Magyar olimpikonok eredménytára 1896–2004 / A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja / A Nemzetközi Olimpiai Bizottság honlapja / A Kínai Népköztársaság Statisztikai Hivatalának honlapja / Wikipedia

2008. július