A tudás értelmezése a 21. században
a tudatlanság.
(Buddha)
Az írástudókat, a tanult embereket valamennyi ősi kultúrában számon tartották. Az ismeretek feljegyzésének, tárolásának és továbbításának egyetlen, több évezredes módja, az írás a 20. századig egyeduralkodó volt. Az első írásos jelrendszerek az időszámítás előtti negyedik évezredből származnak.
A harmadik évezredben az egyiptomiak 0,5–1%-a tudott hieroglifikus vagy hieratikus írással írni, a negyedik században mintegy 7%-uk betűzte gyengén az írást, 3%-uk értette valamelyest a betűvetést, de teljes írástudó csak a töredékük volt (0,3%). Az írástudás Hellaszban – a teljes ábécé létrehozását követően – az ötödik században 5–10%-nyi, és a hellenisztikus korban megteremtett oktatási rendszerrel írástudóvá az első századra a legfejlettebb városokban a szabad férfiak 30–40%-a vált. A rómaiak az oktatást ismét magánügynek tekintették, és a császárkorban az írástudó szabad férfiak aránya 20–30% közötti. Az írás ismerete a Nyugatrómai Birodalom bukásával hosszú századokra a kolostorok falai közé szorult, és tömegessé – azaz 50% körülivé – válása az iparosodás kezdete után, a modernizáció előrehaladásával, a 18–19. század közepére tehető. Az írástudás Európában a 20. század első harmadára 75%-ra nőtt, és az évszázad végére lényegében teljessé vált. Az iskolázottság emelkedése jelentősen hozzájárult a fejlett országok gazdasági fellendüléséhez. A fejlett országokban a 20. század közepétől a hetvenes évekig valóságos „oktatási boom” zajlott. A beiskolázás az általános iskolák szintjén lényegében teljes, a középfokú oktatásban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában magasabb 85%-nál, a felsőfokú oktatásban jelentős eltérésekkel, 20–40% közötti, de vannak országok, ahol meghaladja az 50%-ot.
A felnőtt népességből az írástudók aránya, %
Az írástudás értelmezhető szűkebben a betű ismereteként, amelynek minősége – mint az ismeretek elsajátításának alapfeltétele – elég pontos jelzés az adott ország műveltségi színvonaláról. A betűvetés tudományát jelenleg a Föld lakosságának 84%-a ismeri, ezen belül írástudó a fejlett régiókban lényegében a lakosság egésze, a közepesen fejlett országokban mintegy 80%-a, a fejletlen térségekben 48%-a.
A 20. század második felétől az ipari forradalomhoz mérhető technológiai fordulat megy végbe a világban. A mindennapokat átszövő új információs technikák minőségileg más tudást igényelnek, de más vonzatokkal is járhatnak. A funkcionális analfabetizmus jelenségét a nyolcvanas években ismerték fel, és felszámolására – oktatási rendszertől függetlenül – Európa számos országában, az Egyesült Államokban és Kanadában is lépéseket tettek. A funkcionális analfabetizmus esetén az olvasni-írni tudás képességeinek megszerzett színvonala egyre kevésbé alkalmas arra, hogy használható legyen új ismeretek befogadására, feldolgozására és interakciókra. Kialakulását egyrészt az „elektronikus vizualitás” – a televízió, számítógép stb. – tömeghatásának, másrészt a közoktatás és a megváltozott környezet összhangja működési zavarainak tulajdonítják.
A 15 éves diákok tudásának színvonala
az OECD-országokban PISA-felmérés szerint, 2006
A mindennapi életben használható tudás színvonalát vizsgáló PISA-felmérés szerint a finn – de a szövegértésben a koreai – oktatás jár egy lépéssel a világ előtt. A finnek eredményei a matematikában és a természettudományokban is kiemelkedő. A magyar 15 évesek a természettudományos ismereteik alapján a középmezőnyhöz tartoznak, matematikából a nemzetközi átlag alatt teljesítenek, szövegértés alapján a fejlett országok listájának alsó harmadához sorolhatók. Magyarország azok közé az országok közé tartozik, ahol az ezredfordulótól a mérési eredmények lényegében nem változtak. Bár nálunk a legnépszerűtlenebb középiskolai tantárgyak a fizika és a kémia, a diákok mégis „a fizikai világ rendszerei” elnevezésű alteszten értek el nemzetközi viszonylatban is olyan eredményt, amelyben Európán belül csak egy ország, valamennyi területegységet figyelembe véve mindössze három – Tajvan, Hongkong és Finnország – ért el diákjainknál magasabb pontszámot.
Figyelemre méltó azonban valamennyi vizsgált tudásszinten Kanada előkelő helyezése, valamint az OECD-országok és gazdaságok közül Hongkong, Makaó, Korea, Tajvan eredményei, továbbá a balti államok közül Észtország jó szereplése.
a legtágabb értelemben véve
az élet ajándéka.
(Borisz Leonyidovics Paszternak)
A közoktatás alapvetően az átlagos képességűeket célozza meg, de a tehetség felfedezése és gondozása valamennyi oktatási rendszer különös felelőssége. A volt szocialista országok által életre hívott középiskolai diákolimpiáknak hat évtizedes múltjuk van. Céljuk a tehetséggondozás, az oktatási információcsere és az együttműködés. Az első „diákolimpiászt” 1959-ben Románia rendezte, majd 1961-ben Magyarország tartotta az első hivatalosan meghirdetett Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát. Az elsőként elindított diákolimpia lendületet adott a matematikai nevelés fejlődésének. Az induló országokban nem voltak ismeretlenek a matematikai versenyek, közülük Magyarország rendelkezett a leghosszabb folyamatos versenymúlttal (Eötvös-, majd Kürschák-verseny), de korábban a romániai matematikaverseny is mintegy fél évszázados múlttal rendelkezett. A verseny kialakulásának és fejlődésének időszaka egybeesett a hatvanas–hetvenes évekre tehető áramlattal, amikor a tudományág állami támogatása a világ számos országában nőtt. A versenyekre való felkészítés elsődleges színterei az iskolai, majd a hazai versenyek voltak, amelyhez megfelelő szakirodalmi háttérre volt szükség. A munkába számos nagy hírű matematikus bekapcsolódott, és könyvsorozatok, folyóiratok jelentek meg. A hatvanas évek végén a matematikait követően jött létre a fizikai, a kémiai diákolimpia (1967, 1968), és úgy két évtizedes késéssel az informatikai, a filozófiai, valamint a földrajzi megmérettetés. A versenyekbe a hetvenes évek közepétől sorra bekapcsolódtak Nyugat-Európa és a többi földrész országainak „csapatai”. A 2009. évi nyári magyar diákolimpikonok mérlege 3 arany-, 11 ezüst-, 4 bronzérem és 6 kiemelt dicséret.
Magyarország kezdettől fogva szervezője és résztvevője a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiának, ahol – a 1978-as bukaresti versenyt kivéve – 50 alkalomból az indulók 22 esetben az első három hely valamelyikén végeztek, ezen belül a legelőkelőbb helyezések az 1959 és 1975 közötti időszakra estek. A bővülő részvétellel az élmezőnyben a verseny mind kiélezettebb, és érzékelhető a távol-keleti térség országainak előretörése. A megmérettetések történetében az összes megszerzett magyar matematikai diákolimpiai aranyérmek száma 75, az ezüstérmeké 140, a bronzérmeké 80. A 2009. évi rendezvényen 104 ország 565 diákja vett részt. Az országok sorában a rangsort Kína, Japán, Oroszország és Korea vezette. A magyar diákok 1 arany-, 2 ezüst- és 3 bronzéremmel tértek haza, és ezzel a 19. helyen végeztek Kanada és Brazília előtt.
A Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákon
elért magyar eredmények
A Nemzetközi Fizikai Diákolimpiák megszervezése három fizikaprofesszor – Czeslaw Scislowski (Lengyelország), Rostitlav Kostial (Csehszlovákia) és Kunfalvi Rezső (Magyarország) – munkájának és összefogásának köszönhető. A 40. diákolimpiára érkezett 68 országból négy ország (Bulgária, Lengyelország, Magyarország és Románia) versenyzői az eddigi valamennyi rendezvényen részt vettek. A magyar csapat – a nem hivatalos országok közötti pontversenyben – a tizenkettedik legjobb eredménnyel zárt. Az értékelésnél a mérce a legeredményesebb három versenyző pontszáma. Aranyérmet a legalább 90%-os teljesítményt nyújtó versenyzők kapnak, ezüstérmesek a 78–90% közöttiek, bronzérmesek a 65–78% közötti szintet elérők. Dicséretben az 50–65% közötti eredményt elérők részesülnek. A 2009. évi versenyen 1 arany, 3 ezüst és 1 magyar bronzérem született. Az abszolút győztes kínai volt, de kiemelt helyen végzett a koreai, a kazah, a puerto ricói és a mexikói versenyző is.
A Nemzetközi Kémiai Diákolimpia létrehozását kezdeményező három ország közül egyik Magyarország volt. Aranyérmes a legjobb eredményt elérő indulók 10%-a, a következő 20–30%-uk ezüst-, illetve bronzérmes. A 2009. évi rendezvény sorrendben a 41. volt, amelyen 64 országból 250 versenyző vett részt. A magyar csapat – 1 arany, 2 ezüst és 1 bronzéremmel – a nem hivatalos pontversenyben a 8. helyre került. Az európai csapatok közül nálunk jobban Oroszország és Románia szerepelt. A legmagasabb pontszámokat ismét a távol-keleti országok (Tajvan, Kína, Korea és Szingapúr) szerezték.
A Nemzetközi Informatikai Diákolimpián a feladatok algoritmikus jellegűek, és nem tartalmaznak semmiféle nyelvi vagy gépi specialitást. A 2009. évi vetélkedőn 78 ország 283 versenyzője vett részt. Kiemelkedően szerepelt Kína, Tajvan, az Egyesült Államok, Japán, továbbá Korea csapata. A magyar csapat 1 bronzéremmel és 2 dicsérettel tért haza.
A földrajzi tudást, a világméretű összefüggések térbeli ismeretét a globalizáció folyamata felértékeli. A Nemzetközi Földrajzi Diákolimpiát a földrajztudomány szakmai csúcsszervezete, az International Geography Union (IGU) indította útjára, amelyet kétévente rendeznek meg. A feladatok gyakorlatiasak: okok–okozatok, összefüggések–magyarázatok és lehetséges következmények, ábraelemzések és helyszíni térképezés. A 2009. évi döntőben Kanada csapata szerezte meg az első, az Egyesült Államok a második és Lengyelország a harmadik helyet. A magyar egység a negyedik helyen végzett, alig egyetlen ponttal lemaradva Lengyelország mögött.
2010. július