SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

A sport jegyében

Nemzetek viadala az ötkarikás játékokon

Az újkori olimpiák kezdetekor, 1896-ban Athénban 13 ország 245 versenyzője mérte össze erejét, míg a legutóbbi, szintén a görög fővárosban megrendezésre került olimpián immár 202 ország több mint 11 ezer sportolója indult. Mindez azt is jelenti, hogy az Athéntól Athénig tartó időszak alatt 16-szor több ország, 45-ször több sportolója állt rajthoz.

Megmagyarázhatatlan atmoszféra lengi körül az olimpiákat, ami semmi mással nem hasonlítható össze. Talán ennek tudható be, hogy a részt vevő nemzetek száma – a gazdasági válságok, politikai okok (bojkott) és a távolság okozta csökkenésektől eltekintve – olimpiáról olimpiára növekedett.

Nemzetek és sikerek

A megrendezett olimpiák 60%-án, tizenötön az Egyesült Államok végzett az éremtáblázat élén. A Szovjetunió került a képzeletbeli dobogó második fokára, hét elsőséggel, melyet a tíz részvétele mellett megrendezett olimpián gyűjtött össze (1992-ben, mint a Független Államok Közössége). Ezen kívül Nagy-Britannia, Németország és Svédország tudott még az éremtáblázat első helyén végezni, amikor ők nyerték meg az olimpia rendezésének jogát (1908: London, 1912: Stockholm, illetve 1936: Berlin).

A magyar sportolók minden alkalommal, amikor indulhattak az olimpián aranyérmekkel tértek haza. Az 1936-os berlini és az 1952-es helsinki játékokon szerepeltek legeredményesebben sportolóink, mindkétszer az éremtáblázat harmadik helyét szereztük meg. Emellett a Helsinkiben megrendezett olimpia abból a szempontból is bekerült a legek közé, hogy 16 olimpiai aranyérem, összesen pedig 42 medál került a magyar versenyzők nyakába, azóta sem sikerült ennyi érmet szereznünk. (Figyelemre méltó sporttörténeti esemény, hogy az itt megrendezett öt női úszószám közül négyszer hazánk versenyzője, illetve váltócsapata végzett az élen.) 1936 és 1956 között megrendezett négy olimpián nemzetünk az éremtáblázat első öt helyezettje között volt. Magyarország az utóbbi három olimpia eredményei alapján kiszorult az éremtáblázat első tíz helyezettje közül, ami leginkább a részt vevő nemzetek számának növekedésével, a játékok elismertségének emelkedésével hozható összefüggésbe, emellett pedig a hagyományosan magyar sikersportágak több versenyszáma kikerült az olimpia programjából.

A nyári olimpiák legeredményesebb nemzeteinek rangsorában Magyarország 1896 és 2004 között az igen előkelő hetedik helyet foglalja el, és az előttünk álló országok mindegyike gazdasági nagyhatalomnak tekinthető.

Az éremtáblázaton elfoglalt országok közötti rangsor az elmúlt olimpiák során jelentős átrendeződésen ment keresztül. A nagyobb és gazdaságilag erősebb államok, mint az Egyesült Államok, Oroszország, Németország vagy Kína hagyományosan az összesített éremtáblázat első helyein szerepelnek, hozzájuk csatlakozott Ausztrália. A kontinensnyi ország mind a Sydneyben, mind az Athénban rendezett olimpián a nemzetek éremtáblázatának negyedik helyét foglalta el. Hasonló bravúrt Japán vitt véghez a 2004-es olimpián azzal, hogy az ötödik lett a nemzetek éremtáblázatán, holott az ezt megelőző négy nyári játékokon az első 10 legeredményesebb ország közé sem került be. Spanyolország esetében ezzel szemben a saját rendezésű, 1992-es barcelonai nyári játékokon elért hatodik helyezése után kevésbé sikeres olimpiák következtek, és az athéni versenyek összesített rangsorában már csupán a huszadik legeredményesebb nemzet volt.

Az összesített éremtáblázat adatait érdemes a lakosságszámhoz viszonyított arányokkal együtt vizsgálni. Abban az esetben, ha az aranyérmek számát az adott ország lakosságszámához mérjük Magyarország még előkelőbb helyen található, hiszen hazánk harmadik ebben az összehasonlításban. Az egymillió főre jutó aranyérmek száma két északi országban: Finnországban és Svédországban a legmagasabb (19, illetve 16), míg Magyarországon 15. Amennyiben a lakosságszámot az összes megszerzett éremhez viszonyítjuk a sorrend az előzőeknek megfelelően alakul: egymillió lakosra Finnországban jut a legtöbb medál (57), ezt Svédország (52), majd hazánk (45) követi. A kisnépességű vagy törpeállamok között a Karib-tenger két országa: a Bahama-szigetek és Jamaica érdemel elsősorban említést, mivel a lakosságszámhoz viszonyított aranyérmek és összes medálok nemzetek közti rangsorában előkelő eredményt érnek el. A Bahama-szigetek sportolói 3 aranyérmet, összesen pedig 8 medált szereztek az eddigi olimpiák során, így az egymillió főre jutó aranyérmek száma 10, míg az összes megszerzett éremhez mérve 26 ez a mutató. Jamaicában 7 aranyérem, összesen pedig 42 medál került a sportolók nyakába, így az egymillió főre jutó aranyak száma 3, míg az összes éremhez viszonyított arányuk 16. (Érdekesség, hogy a 42 érem közül 41-et a jamaicai sportolók atlétikai számokban szereztek, míg egy bronzérmet az 1980-as moszkvai olimpián kerékpározásban nyertek.) Az éremtáblázat legelején található nagyhatalmak ilyen összevetésben szerény eredményt értek el, elég ha csak az Egyesült Államokat (3, illetve 7), Nagy-Britanniát (3 és 11) vagy Olaszországot (3 és 8) vesszük. Ide sorolható még az olyan fejlődő és nagylélekszámú államok, mint India, Törökország vagy Brazília, ahol az egymillió főre jutó aranyérmek száma 0,007–0,51 közötti, míg az összes medál tekintetében 0,014–1,06. (India az eddigi olimpiákon 8 aranyérmet szerzett, valamennyit gyeplabdázásban. 1928 és 1956 között mindegyik nyári játékokon ez az állam nyerte meg ezt a versenyszámot, amivel vezeti a nemzetek közötti rangsort.)

Minden nemzetnek megvannak azok a sportágai, amelyekben kiemelkedő teljesítményt tudnak nyújtani. Ilyen például Kubában az ökölvívás, amiben a különböző súlycsoportoknak is köszönhetően eddig 32 aranyérmet, összesen pedig 55 medált nyertek. Ez azt jelenti, hogy az összes kubai aranyérmek 47%-át ökölvívók szerezték. Kuba esetében a baseballt kell még megemlíteni, ez 1992 óta tartozik az olimpia sportágai közé, és az azóta rendezett négy olimpia közül háromszor Kuba nyerte meg az aranyérmet, egyszer pedig második lett. Emellett az Egyesült Államok atlétikai fölénye is jól ismert. Az összes atlétikai aranyérem 36%-át, az összes amerikai medál 34%-át pedig e sportág sportolói szerezték meg.

Magyarországon három sportág kétséget kizáróan kiemelkedik a többi közül: az öttusa, a vízilabda és a labdarúgás. Ezekben a sportágakban hazánk szerezte a legtöbb olimpiai aranyérmet, számszerűen kilencet, nyolcat, illetve hármat. Ezen kívül vívásban és kajak-kenuban is felállhattunk a dobogó harmadik fokára a nemzetek rangsorában. Az előbb említett öt sikersportág mellett úszóink, ökölvívóink, tornászaink és birkózóink is a negyedik-hetedik hely valamelyikét foglalják el a legtöbb aranyérmet nyert nemzetek között.

Az olimpia lehetőséget nyújt minden nemzetnek arra, hogy bemutatkozhasson a világ előtt, emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy olimpiáról olimpiára születnek figyelemre méltó sporteredmények. Labdarúgásban 1996-ban és 2000-ben egyaránt afrikai ország válogatottja – Nigéria és Kamerun – szerezte meg az első helyet a férfiak mezőnyében, míg a nőknél – ahol 1996 óta olimpiai sport a labdarúgás – az eddig három nyári játék közül kettőn az Egyesült Államok csapata győzött. Meglepő győzelem volt 2004-ben a tenisz világában, hogy mind egyesben, mind párosban a chilei Nicholás Massú állhatott fel a dobogó legfelső fokára, aki nem tartozott az ismert teniszezők közé, és a pekingi olimpián is csupán szabadkártyával indulhatott. Ugyanakkor a Dream Team-ként elhíresült amerikai férfi kosárlabdacsapat 2004-es harmadik helye egy 1992 óta tartó győzelmi sorozatnak vetett véget, ezzel szemben az amerikai kosárlabdázó hölgyek az elmúlt három nyári játék mindegyikéről aranyéremmel tértek haza.

„Nem a győzelem, a részvétel a fontos” elvét vallva a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), minden olimpiát megelőzően dönt a szabadkártyával induló sportolók személyéről, vagyis azokról, akik kvalifikációs szint elérése nélkül vehetnek részt az olimpián. Ez lehetőséget ad a sportjáról kevésbé ismert országoknak a részvételre. (Szabadkártyát kizárólag olyan országok versenyzői kaphatnak, amelyekből senki sem szerzett kvótát, illetve további szempont lehet, hogy a csapatlétszám kevesebb, mint 6 fő.) Így került 2000-ben Sydneyben az érdeklődés középpontjába Eric Moussambani (az „Angolna”), Egyenlítő-Guinea-i úszó, aki a 100 méteres gyorsúszás számot 1.52.72. mp-es idővel teljesítette. (A későbbi győztes holland úszó 48.17. mp, azaz kevesebb, mint fele annyi idő alatt úszta le ezt a távot.) A pekingi olimpián 90 szabadkártyás versenyző indul, melyre 1100 sportoló versengett. (Közöttük volt Berki Krisztián is, akinek a szabadkártyával való indulás olimpiai szereplésének utolsó esélye lett volna. Azonban lólengésben a világbajnoki második, illetve európa-bajnoki aranyérmes magyar sportolóval szemben a világbajnokságon 176. helyet szerzett jemeni tornász indulását támogatta a NOB háromtagú bizottsága.)

Magyar sikersportágak és versenyzőik

Az olimpiákon részt vett és aranyérmet nyert versenyzők sportági örökranglistáján az első Gerevich Aladár. A hat olimpián (1932–1960) indult klasszis vívó összesen 7 aranyérmet nyert, így ebben a sportágban vezeti az összesített rangsort. Ugyanakkor vívásban az első tíz legeredményesebb sportoló között további két magyar olimpikont találunk: Kovács Pált, illetve Kárpáti Rudolfot, egyaránt hat aranyéremmel. (Közülük Kovács Pál esetében az elért eredmény értékét tovább növeli, hogy az olimpiai aranyérmek gyűjtését már az 1936-os berlini olimpián megkezdte, azonban a második világháború folytán a következő olimpiájára tizenkét évvel később, 1948-ban került sor.) Vízilabdázásban, öttusában és ökölvívásban szintén magyar versenyző vezeti a legeredményesebb sportolók rangsorát: Gyarmati Dezső és Kárpáti György vízilabdázónak egyaránt három aranyérme van az 1952-es, 1956-os és 1964-es olimpiákról. Rajtuk kívül további három magyar sportoló – Jeney László, id. Szivós István és Halassy Olivér – található a vízilabdázók legeredményesebb tíz versenyzője között. (Halassy Olivér sportolói eltökéltségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy korábbi villamosbalesete – amiben a bal lábfejét elvesztette – ellenére úszásban is Európa bajnok tudott lenni.) Papp László ökölvívó az 1948-as, 1952-es és az 1956-os olimpiákról egyaránt aranyéremmel a nyakában tért haza, amivel kiérdemelte az olimpiák történetének legtöbb aranyérmet nyert ökölvívó versenyzője címet a kubai Lorenzo Stevensonnal együtt. Öttusában Balczó András három aranyéremmel büszkélkedhet, így világviszonylatban is ő a legeredményesebb öttusázó. Az első 10 között rajta kívül még Martinek János és Németh Ferenc is megtalálható, egyaránt két-két aranyéremmel. Úszásban Egerszegi Krisztinának, míg tornában Keleti Ágnesnek 5-5 aranyérme van, amivel a nemzetek közötti sportági rangsorban a nyolcadik, illetve a tizedik legeredményesebb versenyzők. Novák Dezső futballista 1960-ban és 1968-ban szerzett olimpiai aranyérmet, ami azt jelenti, hogy a legeredményesebb – olimpián részt vevő – focisták tízes rangsorában a nyolcadik helyet foglalja el.

Az olimpia történetében a kezdetekkor ritkán fordult elő, hogy egyik olimpiáról a másikra változás történjen a sportoló nemzetiségét illetően és egy másik ország színeiben induljon. A világháborúk ugyan átrajzolták az államok közti határokat, ami indokul szolgálhatott a megváltozott származásra, azonban nagyszámban ilyenre csak az utóbbi évtizedekben került sor. A honosítások révén ez a jelenség napjainkban már megszokottá vált. A szovjet utódállamok tagköztársaságai kölcsönösen merítenek egymás sportolói potenciáljából a néhai szovjet birodalmon belüli népvándorlás következtében. Ide tartoznak az orosz színekben küzdő üzbég, tádzsik vagy türkmén nevű birkózók és ökölvívók, illetve a lett vagy kazah mezben induló, ám egyértelműen orosz nevet viselő atléták, ökölvívók, súlyemelők, öttusázók vagy vízilabdázók. A második csoportot a volt gyarmattartó államok (elsősorban Franciaország és Nagy-Britannia) alkotják. Ezen országok olimpikonjai között szép számmal található afrikai gyökerekkel rendelkező sportoló, főleg atlétikában, cselgáncsban, de például a francia vívók soraiban is többségben vannak, akárcsak a francia női kézilabda válogatottban. Az ebbe a kategóriába tartozók zöme már Európában született és harmadik-negyedik generációs bevándorló. A harmadik csoportot a jogi úton honosítottak, esetleg beházasodott élsportolók alkotják. (Ez a tábor feltűnően gyarapodott a 2000-es sydney-i olimpia óta.) Így fordulhatott elő, hogy török színekben indult egy etióp középtávfutó, görög válogatottként érmet nyert egy örmény birkózó, de talán a legismertebb a kenyai születésű, de dán színekben versenyző Wilson Kipketer, aki Athénban 800 méteres síkfutásban bronzérmet, Sydney-ben pedig ezüstémert nyert.

Hazánk is részesévé vált ennek a folyamatnak és megtörtént, hogy magyar bajnokként, válogatottként vagy olimpiai csapattagként más ország színeiben indult egy sportoló az olimpián. Két nevet érdemes megjegyezni, akik magyar származásúak voltak, de más ország zászlaja alatt olimpiai bajnokok lettek: Zimonyi Róbert az amerikai nyolcas kormányosaként 1964-ben, Torma II. Gyula pedig csehszlovák színekben lett ökölvívó olimpiai bajnok. Természetesen fordított irányú mozgás is történt, és közülük Janics Natasa kajakos érdemel külön figyelmet, aki a volt Jugoszlávia egyik utódállamából érkezve a 2004-es athéni olimpián két aranyéremmel gazdagította hazánk éremgyűjteményét, és a mostani, pekingi olimpián is aranyérem esélyesként vág neki a kajakos versenyszámoknak. (Emellett a kézilabdázásban Irina Sirina Ukrajnából, Bojana Radulovics Szerbiából, Carlos Pérez, illetve Ivo Diaz egyaránt Kubából érkezett hazánkba és lettek magyar állampolgárok, majd magyar olimpiai részt vevők.)

Olimpiai bajnok sportolóink a második világháború előtt pénzjutalomban nem részesültek. A berlini olimpiát követően került sor első alkalommal csekély mértékű jutalomosztásra, ekkor színház- és villamosbérlet volt a honorárium. Az olimpiai játékok gazdasági és társadalmi hatásának növekedése maga után vonta a versenyzők és eredményeik pénzbeli elismerésének szükségességét. 1948 óta jutalmazzák sportolóinkat az olimpiákon elért eredményeik alapján. Kezdetben ennek összege 10 ezer forint volt, ami az 1956-os olimpia után minden alkalommal növekedett. A mostani, pekingi olimpia egyéni olimpiai magyar bajnokai 20 millió forint honoráriumban fognak részesülni, ami duplája a 2004-es, athéni olimpia pénzjutalmának.

Az olimpiai rovatunk következő számában a pekingi olimpia összesített eredményeiről közlünk összeállítást.

Felhasznált irodalom: Magyar olimpikonok eredménytára, 1896–2004 / Magyarok az olimpiai játékokon, 1896–2000 / Athén 2004 (A XXVIII. nyári olimpiai játékok könyve) / A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja / A Nemzetközi Olimpiai Bizottság honlapja / Német olimpia statisztikai honlap / Heti világgazdaság/Trend rovata (2008. július 19.) / Magyar Nemzet/Hétvége melléklet (2008. június 28.) / Wikipedia / Nemzetközi Valutaalap honlapja / [origo] hírportál

2008. augusztus