SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

A sport jegyében

Versenyszámok és sportágak az ötkarikás játékokon

A XXIX. nyári olimpián Pekingben 29 sportág 302 versenyszámában osztanak majd érmeket – az úszás-műugrás/toronyugrás-szinkronúszás (a NOB „aquatics” néven jegyzi e sportágakat, beleértve a vízilabdát is, mi viszont ez utóbbit külön sportágnak tekintjük, mert hazánkban külön szövetség égisze alá tartozik), a torna-ritmikus sportgimnasztika-gumiasztal, a vitorlázás-szörf, továbbá a röplabda-strandröplabda és a kajak-kenu-szlalom egy sportágnak számít –, ebből 3 lesz olyan versenyszám, amely még soha nem szerepelt a programban; először állhatnak rajthoz férfiak és nők is BMX-ben és a 10 km-es maratoni úszásban, a harmadik új versenyszám pedig a női 3000 méteres akadályfutás lesz. Az első újkori olimpia, 1896 óta természetesen mind a sportágak és a versenyszámok, mind pedig a részt vevő országok száma jelentősen nőtt. 2004-ben Athénban már 201 nemzet 10 500 sportolója vett részt, azaz 43-szor többen állhattak rajthoz, mint 1896-ban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntése értelmében Pekingben sem a sportolói létszám, sem a versenyszámok jelentősen nem változnak (és újak, továbbra is csak mások rovására kerülhetnek programba), de a részt vevő nemzetek száma nőhet. A NOB tagországként ismerte el ugyanis a Marshall-szigeteket és Tuvalut is, illetve Szerbia és Montenegró szétválásával a pekingi lesz az első olimpia, ahol a kvótát szerzett sportolók két külön nemzet zászlaja alatt versenyezhetnek. Észak- és Dél-Korea viszont továbbra is egy csapatot ad.

Akárcsak az ókori, az újkori olimpiákon is az atlétikai versenyszámok a legkiemeltebb és legnagyobb figyelemmel kísért események. Kivétel nélkül – egyre bővülő versenyszámmal – minden egyes játékon helyet kaptak a programban. 1896-ban a 100 méteres síkfutás egyik előselejtezője volt a legelső versenyszám, és az újkori olimpiák első ezüstérmét is (Athénban a győztesek ezüstérmet, valamint olajágat kaptak, a másodikak egy érmet, a harmadikok pedig semmiféle jutalomban nem részesültek) a hármasugrás bajnoka, James Connolly nyerte. Az atlétikán belül tulajdonképpen 4 csoportra oszthatók a különböző szakágak: futószámok, ügyességi számok, kombinált számok és utcai számok.

Az atlétika népszerűségéhez valószínűleg az is nagyban hozzájárult, hogy viszonylag stabilnak és bőnek mondható a programja. A sportág központi helyzetét az olimpiák műsorán nemcsak a helyszín adja meg, hanem a versenyszámok köre is. 1896-ban a 43 versenyszámból 12 volt atlétikai, azaz az első újkori olimpián a győztesek 28%-a volt atléta. Bár az atlétikai programok is folyamatosan bővültek, annak mértéke azonban elmaradt az olimpiai versenyszámok növekedésétől. Ennek ellenére Pekingben a győztesek 16%-a így is az atlétikai számokból kerül majd ki.

Az atlétikai versenyeken kívül a vívás, az úszás és a torna még az a három sportág, amelyek az összes eddigi olimpián szerepeltek, de természetesen az atlétikai versenyekhez hasonlóan változó, és a kezdetekhez képest bővülő versenyszámokkal.

A vívás az egyetlen olyan sportág, amely már az újkori játékok kezdeti szakaszában is „megtűrte” a profik jelenlétét. Párizsban, például a versenyre beiratkozott vívómesterek száma 90 volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a vívó mezőny 244 főből állt, azaz minden ötödik olimpikon vívó volt. Természetesen külön versenyt rendeztek az amatőröknek és a mestereknek is, de a szabályzat szerint a négy legkiválóbb amatőr és professzor végső körvívás soron döntötte el, hogy ki nyerje az abszolút címet. Idén Pekingben 6 fegyvernemben állhatnak pástra a kvótát szerzett versenyzők; egyéniben a férfiak és a nők is mindegyik fegyvernemben pástra állnak,, míg csapatban a nők tőr és kard, a férfiak pedig párbajtőr és kard versenyszámokban vívnak.

Az úszás, bár az egyik legősibb sportág, sportként csak a 19. század vége felé kezdték el űzni. A sportág a FINA égisze alá tartozik, mely szövetség viszont csak 12 esztendővel az első olimpiai játékok után alakult meg. Athénban három számban, 100, 500 és 1200 méteren indulhattak a versenyzők; ez utóbbi két távon azóta nem rendeztek versenyeket, mint ahogy a párizsi olimpián szereplő 200 méteres akadályúszás is lekerült a programról. Pekingben négy úszásnemben versenyeznek a férfiak és a hölgyek; 50 méteren csak gyorsúszásban, 100 és 200 méteren pedig mindegyikben rendeznek versenyt. Továbbra is a program része a 200 és 400 méteres vegyes úszás, és emellett 3 váltószám is (4×100 m gyors, 4×200 m gyors, 4×100 m vegyes) kiegészíti a programot, de idén az olimpiák történetében először rendeznek nyíltvízi „maratoni” versenyt is.

A torna versenyszámai járták be a legérdekesebb és legváltozatosabb utat a „nagy négyes” sportágai közül. Az első egyéni összetett versenyt például Párizsban írták ki, az ott indulóknak 11 versenyszámban kellett megmérettetni magukat, olyanokban is, mint kötélmászás, rúdugrás, súlyemelés, vagy kombinált távol- és magasugrás. A berlini olimpián szerepeltek először a ma megszokott szerenkénti versenyek, azaz a XXIX. játékokon a férfiak hat, míg a hölgyek négy szeren mutathatják be gyakorlataikat.

A legtöbb olimpiai sportág helyzete azonban nem mondható ennyire stabilnak. A szűk körben űzött, csekély érdeklődésre számot tartó sportok legtöbbje végérvényesen kiíródott a programból. Némelyek pedig csak időlegesen, hogy aztán más néven, vagy újabb versenyszámokkal, megújított szabályokkal foglalják el helyüket újra az ötkarikás játékokon. Ugyanakkor akadnak olyan sportágak is, amelyek viszonylag újnak mondhatók. Az eddig megrendezett 25 olimpián összesen 42 sportágban osztottak érmeket.

Az olimpiák műsorán már nem szereplő sportágak

Az újkori olimpiák történetében egyetlen egyszer, 1900-ban szerepelt a programban a krikett, és a croquet (roque néven még 1904-ben). Előbbi brit győzelemmel, míg utóbbi hazai arannyal zárult.

A párizsi olimpián mutatkozott be és azután többször nem került a programba, csak 1920-ban bemutató sportágként, a Baszkföldről származó, a mai fallabdához hasonlatos, ott népi játéknak is tekintett pelota, amely akkor spanyol diadalt hozott. A racket, és a jeu de paume (a tenisz „falazós” változatai) pedig, 1904-ben, illetve 1908-ban szerepeltek. A jeu de paume Párizsban egyszer még bemutató sportágként a programba került és aztán végérvényesen kiíródott onnan.

Klasszikus technikai sportág, a motorcsónak csak Londonban kerülhetett a programba, és a meghirdetett 3 versenyszám (8 m-es osztály, 60 lábas osztály és nyílt osztály) 2 brit és egy francia győzelemmel zárult.

Furcsának tűnhet, de két téli sportág versenyszámai is szerepeltek nyári játékokon. 1924-ben, az első hivatalos chamonix-i téli olimpiát megelőzően, Antwerpenben először és utoljára jégkorongban is osztottak érmeket. Antwerpenben a klasszikusan téli sportágak közül még műkorcsolyában is hirdettek győzteseket, amely a jégkoronggal ellentétben már 1908-ban, a londoni olimpián is szerepelt, és összesen négy versenyszámban avattak győztest. A férfi és női versenyen kívül párosban és „különleges mutatványokban is”.

Szintén két olimpián szerepelhetett az amerikai és kanadai sikereket hozó golf is, amelyben 1900-ban férfi és női egyéni versenyt, 1904-ben pedig férfi és csapatversenyt írtak ki. A lacrosse 1904-ben és 1908-ban került a programba, utána azonban törölték a játékok hivatalos számai közül, de 1924-ben, ’28-ban és ’36-ban bemutató jelleggel még szerepelt.

Egyes olimpiai sportágak végleges „kiiktatása” ugyan nem példa nélküli, de ez utoljára – legalábbis a nyári játékokat figyelembe véve – több mint ötven éve, az 1952-es olimpián történt meg, és kárvallottjai a művészeti vetélkedések lettek. Ugyanakkor már előre tudhatjuk, hogy a NOB döntése értelmében 2012-ben Londonban nem láthatjuk majd a baseball és a softball képviselőit.

Az 1912 és 1948 közötti játékokon irodalmi, építészeti, festészeti, szobrászati és zenei érmeket is átadtak azoknak a művészeknek, akik sport témájú alkotásokkal pályáztak, és e „versenyszámokban” is akadnak kiugró magyar eredmények. Az első újkori olimpián úszásban két elsőséget is szerző Hajós Alfréd Az ideális olimpiai stadion című terve az 1924-es párizsi olimpia építészeti versenyén második helyezést ért el. 1928-ban Mező Ferenc Az olympiai játékok története című munkájával pedig olimpiai bajnok lett az irodalomverseny epikai művek kategóriájában. Négy évvel később szobrászatban, Hajós Alfrédhoz hasonlóan szintén második helyen végzett Miltiades Manno Birkózók c. alkotásával.

A hét alkalommal kiírt művészeti versenyeknél is rövidebb olimpiai karriert futott be tehát – az említett sportágon kívül még másik három (rögbi, lovaspóló, kötélhúzás) –, összesen tizenhárom sportág és több tucat versenyszám. Így például már a harmincas években sem voltak programon olyan romantikus, és ma már mókásnak ható versenyszámok, mint a helyből távolugrás, a kődobás, a lovas számok közé ékelt postakocsiverseny, vagy a mozgó madárra íjazás. A versenyekről kikerült sportágak némelyike persze azóta is a visszakerülésért küzd.

Az olimpiák „fiatal” és visszatérő sportágai

A NOB azon álláspontja, mely szerint új sportágak csak mások rovására kerülhetnek programba sok vitára adott okot. Szempontjaik nem csak az egyes sportág népszerűségére és eladhatóságára vonatkoznak, hanem annak közvetíthetőségére is. Az, hogy legutoljára Sydneyben került a hivatalos programba két új sportág, a taekwando és triatlon, azt is jelentheti, hogy az olimpiai műsorszámok és versenyek rendje – meghatározhatatlan időre – nagyjából kialakult. Természetesen az egyes sportágakon belül a versenyszámok folyamatosan, kisebb-nagyobb mértékben változnak. A legfiatalabb sportágak az említett kettőn kívül a softball, amely Atlantában, a tollaslabda és a baseball, melyek Barcelonában és az asztalitenisz, ami pedig Szöulban szerepelt először hivatalosan a játékokon. De ezeken kívül a cselgáncs és a kézilabda is – megszakításokkal – eddig mindössze 10–10, a röplabda pedig 11 alkalommal adott a részt vevő sportolóknak érmes reményeket.

A tenisz 1896 és 1924 között mind a 7 olimpián szerepelt, majd hosszú kihagyás után Szöulban tért ismét vissza a hivatalos olimpiai programba. Az íjászat ezzel szemben kétszer került ki a programból. 1900 és 1908 között ugyan mindhárom alkalommal hirdettek győztest, majd legközelebb 1920-ban, és azt követően pedig Münchenben, 1972-ben újra; azóta mind a 9 olimpián osztottak érmeket. A kézilabda Berlinben mutatkozott be hivatalosan az olimpiákon (akkor még futballméretű nagypályán), és azután legközelebb, az íjászathoz hasonlóan szintén csak Münchenben tért vissza.

Legsikeresebb sportágaink

A magyar olimpiai csapat a nyári olimpiákon eddig 157 első, 139 második és 162 harmadik hellyel büszkélkedhet; negyedik, ötödik és hatodik helyezésünk is szép számmal akad, 150, 165, illetve 115. Ez összesen 3311 olimpiai pontot jelent, melynek 56%-át (1856 pontot) négy sportág adja; 17%-át vívóink, 14%-át úszóink és 12, illetve 13%-át pedig birkózóink és kajak-kenusaink szerezték. Az aranyérmeket tekintve is ezek a legsikeresebb sportágaink; aranyérmet összesen 14 sportágban szereztünk, és ebből vívásban 34-et, úszásban 23-at, birkózásban 19-et, kajak-kenuban pedig 17-et elsőséget.

Húsznál kevesebb pontot eddig 10 sportágban szereztünk: íjászatban és taekwandóban 2–2-t, kosárlabdában és lovaspólóban 3–3-at, teniszben és vitorlázásban 4–4-et, asztaliteniszben 6-ot, röplabdában 9-et, kerékpározásban 12-t, lovaglásban pedig 13-at, azaz 16 sportágban maradtunk eddig olimpiai pontok nélkül.

Az egyes sportágak sikeressége nem csak az abszolút „sorrend” (megnyert érmek és pontok), hanem egy relatívabb sorrend alapján is bemutatható. A mi relatív mutatónk a megnyerhető és a megnyert bajnoki címek viszonyszámára támaszkodik. Amennyiben ezt a mutatót használjuk, akkor a vízilabdát tekinthetjük a legsikeresebb olimpiai sportágunknak, hiszen átlagban minden harmadik olimpiát megnyertünk, de nem sokkal marad el tőle az öttusa és a kajak-kenu sem a 30, illetve 27,4%-os arányszámmal sem. Vívásban átlagosan minden ötödik bajnoki cím került hazánkba, úszásban viszont csak minden huszadik.

Felhasznált irodalom: Magyarok az olimpiai játékokon 1896–2000, a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa / Kossuth Kiadó: Olimpiai Játékok Athéntól Athénig 1896–2004 / Sárdi Lajos: Magyar sikerek a nyári olimpiákon 1896–2004 / Varga Lajos: Magyar olimpikonok eredménytára 1896–2004 / A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja / A Nemzetközi Olimpiai Bizottság honlapja / Wikipedia / Nemzeti Sport Online

2008. augusztus