SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

A sport jegyében

Ötkarikás eredmények a kínai nagy fal árnyékában

A2008. augusztus 8-a és 24-e között megrendezett pekingi olimpia sok szempontból a legek olimpiájának bizonyult: a sporteseményen 204 ország képviselői versengtek egymással, de nemcsak a nemzetek, hanem a női versenyzők száma is több volt, mint korábban bármikor. Az érmet nyert nemzetek száma (87) szintén rekordnagyságú volt, s Afganisztán, Mauritius, Szudán, Tádzsikisztán és Togo képviselői az első alkalommal állhattak fel a dobogó valamelyik fokára. A legfényesebb éremnek 55 ország örülhetett, amelyek közül a korábbi olimpiák során még érmet sem szerző Bahrein, valamint Mongólia és Panama nemzeti himnuszát első alkalommal játszották el olimpiai eredményhirdetés alkalmával. India először köszönthetett egyéni olimpiai győztest, mindazok után, hogy férfi gyeplabda-csapata korábban nyolc aranyérmet is begyűjtött, közülük hatot – 1928 és 1956 között – zsinórban.

A doppingellenes küzdelem jegyében korábban nem tapasztalt számú, 4770 ellenőrzést hajtottak végre, amelyből mindössze 44 pozitív eset akadt. A 16 játéknap alatt 132 olimpiai és 43 világcsúcs született. Az önkéntesek száma félmilliót tett ki, ami szintén rekord a maga nemében, s ez volt az első olimpia, amelyet az egész földgolyóra kiterjedően digitálisan közvetítettek a televíziónézők számára.

Ami a nemzetek szereplését illeti: Kína az olimpiák történetében először végzett az éremtáblázat élén. Az ázsiai nagyhatalom 51 aranyérmet nyert, aminél többet, 55-öt utoljára még a Szovjetunió nyert 1988-ban. Az összes érem számát tekintve viszont meg tudta őrizni az elsőségét az Egyesült Államok, a 110 dobogós helyezése tízzel több, mint Kínáé. Hazánk 5 sportágban összességében 3 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzérmet szerzett, amellyel az éremtáblázaton és az érmek számát tekintve is a huszonegyedik helyezést érte el a nemzetek rangsorában1Az elemzés lezárásának időpontját követően a kalapácsvetés versenyszám eredménye még változhat. Pars Krisztián esetleges ezüstérmével az érmet szerzett sportágaink száma ötről hatra emelkedne, az éremtáblázaton pedig a 21. helyezésről a 20.-ra, Lengyelország elé lépne előre Magyarország.. Érmes helyezéseink négyötöde vízen vagy vízben született. A valamennyi olimpia eredményét tartalmazó éremtáblázaton Kína a tizenegyedik helyről a hetedikre lépett előre, éppen Magyarország elé, amely a nyolcadik helyre csúszott vissza. Szintén hátrébb került a rangsorban Svédország, az 1896 és 2004. évek közötti olimpiákra készített éremtáblázat 9. helyezettje. A skandináv ország arany nélkül maradt Pekingben és csak az 56. helyezést érte el az éremtáblázaton. A tőle keletre fekvő szomszédja, Finnország – az Athéntól-Athénig tartó időszak összevetésében 13. helyezett, összességében 100 aranyérmet nyerő ország – pedig 1 aranyérmével a 44. helyen zárta a 2008-as ötkarikás játékokat, bár ez az ország meg tudta őrizni a pekingi olimpiát megelőző rangsorbeli helyezését.

Hazánk sportolói 1896 és 2008 között 3485 nevezési lehetőséget szereztek a nyári olimpiákra. A megszerzett pontjaink száma 3404, azaz átlagosan egy versenyzőnkre lényegében egy pont jut. A leghatékonyabban az 1904. évi, St. Louis-i olimpián versenyeztek sportolóink, ahol az egy versenyzőre jutó pontjaink száma 7 volt. Az elemzés készítésekori állapot szerinti másik szélső értéket a pekingi olimpia képviseli, miután a korábbiaknál kisebb létszámú, 170 fős, szabadkártyás versenyzőt fel nem vonultató magyar csapat mindössze 93 pontot gyűjtött. Pekingben egyébiránt megszakadt az az „Athéntól-Athénig” tartó sorozat, amely szerint mindig volt legalább egy olyan versenyszám, amiben először szereztünk aranyérmet.

A pekingi olimpián részt vevő 11 028 sportoló közül 132-en több érmet is nyertek, közülük a legemlékezetesebb teljesítményt minden kétséget kizáróan az amerikai úszó, Michael Phelps nyújtotta, aki a korábbi, athéni eredményét felülmúló teljesítményével, 5 egyéni és 3 váltóban szerzett elsőségével minden idők legeredményesebb sportolójává vált. Phelps Pekingben 7 világcsúcsot ért el, vagy volt abban részes. A teljes pályafutása alatt megnyert érmek, azon belül pedig az egyéni számokban elhódított érmek számát tekintve azonban nem tekinthető világelsőnek. Larissza Latinyina szovjet tornásznő ugyanis 1956 és 1964 között 18, köztük 14 egyéni érmet nyert, amellyel szemben Phelps „csupán” 16, illetve 10 érmet szerzett idáig. További kimagasló eredményt ért el, fejenként három aranyérmet nyert az ausztrál úszónő Stephanie Rice, a brit kerékpáros Chris Hoy, a kínai tornász Kai Zou és a jamaikai rövidtávfutó Usain Bolt. Valamennyijük esetében a két egyéni számban elért elsőséghez egy csapatban, vagy váltóban elért diadal társult. Hazánk legeredményesebb sportolói, Janics Natasa és Kovács Katalin egy arany, illetve egy ezüstérmükkel – 19 másik versenyzővel egyetemben – az olimpia negyvenedik legeredményesebb sportolói voltak. Az úszó Cseh László pedig három ezüstérmével a játékok kilencvenegyedik legeredményesebb versenyzőjeként értékelhető.

Bár az olimpián szereplő sportolók életkora jellemzően 20 és 30 év közé tehető, számos sportoló akad, aki fiatalabb, és még több, aki idősebb ezen ideálisnak tekintett életkorhoz képest. Az olimpia legifjabb versenyzője például az úszásban érdekelt, kameruni Antoinette Joyce Guedia Mouafo volt, aki a megnyitóünnepség napján mindössze 12 éves és 292 napos volt, míg a legidősebbnek, a lovaglóversenyekben részt vevő japán Hiroshi Hoketsu bizonyult, aki az olimpiai láng fellobbanásának napján 67 éves és 133 napos volt. Az idősebb generációt képviselő sportolók közé sorolható az olasz kajakos, Josefa Idem is, aki a pekingi ezüstérmének megszerzésének napján egy hónap híján 44 éves volt. Ő egyébiránt már 24 évvel korábban, a Los Angeles-i olimpián is dobogós helyezést ért el, akkor kettesben egy bronzérmet nyert.

Hazánk 1896 és 2008 között a 160 olimpiai győzelem során összességében 403 aranyérmet nyert, igaz ez csak egy elméleti érték, mivel az első olimpia bajnokai – köztük Hajós Alfréd – ezüstérmet kaptak, s a későbbiek során sem kapott valamennyi csapattag aranyérmet, azzal legtöbbször csak a döntőkben részt vevőket jutalmazták. Jelenleg 285 olimpiai bajnokkal büszkélkedhetünk, számuk a kínai fővárosban öttel gyarapodott.

Pekingben az első és második aranyérmünket az 1936 óta az olimpiák programjában szereplő, a Sydney-i olimpia óta a legeredményesebb sportágunkban, kajak-kenuban szereztük. A sportág eredete a halászó-vadászó életmódot folytató emberhez kapcsolódik, amikor a kenut a helyváltoztatáson kívül a zsákmány szállítására is használták. Az első, fatörzsekből kivájt kenukat észak-amerikai őslakosok, míg a kajakokat az északi sarkvidéken élő aleutok és inuitok készítették el.

A kajak-kenu sportágban idáig 194 számban avattak bajnokot vagy bajnokokat, 170 alkalommal síkvízi, a többi esetben pedig szlalomversenyt követően. A síkvízi viadalok közül a kenuversenyekben nem vetélkedő, a sportág küzdelmeibe 1948-ban bekapcsolódó hölgyek idáig 36 versenyszámban lapátolhattak. A távokat tekintve a legtöbb, szám szerint 11 aranyérmet 500 méteren szereztük, bár ennek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az összességében 5 aranyérmet elérő nők csak ezen a távon versenyezhetnek. Az olimpiákon az idő múlásával a rövidebb távok kerültek előtérbe. Eredetileg a férfiak az 1000 méteren kívül 10 000 méteren is összemérhették tudásukat, a maratoni számok azonban 1956-ban szerepeltek utoljára a programban. 1960-ban, kizárólag a római olimpián kajak egyes versenyszámban 4X500 méteres váltóversenyt is rendeztek a férfiak számára. Szintén sporttörténeti érdekesség, hogy a berlini olimpián ún. összerakható kajakokkal is versenyeztek, amely sporteszköz elemeit, a bambusznád vázat és a gumitömlő huzatot a verseny helyszínén szerelték össze.

Elsőségeink közül 8-at egyes hajóban, 7-et párosban, 4-et pedig négyesben szereztük. A szakágakat tekintve 12 bajnokság kapcsolódik a kajakozáshoz, míg 7 elsőség a kenuzáshoz. Az aranyérmek számát tekintve Magyarország a nemzetek versenyében az igen előkelő harmadik helyezést tudhatja magáénak. Az első helyen Németország/NSZK található 30 arannyal, amely országot az egykori Szovjetunió/FÁK követ, 29 arannyal. 1936 és 2008 között összességében 26 nemzet nyert bajnokságot, 36 pedig érmet. A sportág 1956 és 2008 között 26 olimpiai bajnokot adott hazánknak, közülük hárman, Janics Natasa, Kammerer Zoltán és Storcz Botond háromszor is a dobogó legfelső fokára állhatott. Érdekesség, hogy újdonsült olimpiai bajnokunk, Vajda Attila számában, a kenu egyes, 1000 méteres távban hazánk – az idáig elhódított 3 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzérmével – a legeredményesebb nemzet a világon. A Pekingben nyert két arany, egy ezüst és egy bronzéremmel a kajak-kenu a birkózást megelőzve a harmadik legeredményesebb olimpiai sportágunkká vált, az összes érem számát (71) tekintve pedig csak az úszás előzi meg (82).

A harmadik aranyérmünket vízilabdázásban szereztük. A sportág az angolszász területeken alakult ki, története azonban külön úton járt Nagy-Britanniában és a pekingi döntőbeli ellenfelünk hazájában, az Egyesült Államokban. Az eredeti brit változatban – amelyet 1869-ben találtak fel és az első szabálykönyvét 1885-ben készítették el – a kapuk helyén csónakok voltak. Gólt az jelentett, ha az ellenfél játékosa fel tudta helyezni a csónakra a labdát, ami annak tudatában különösen nehéz volt, hogy a csónakban helyet foglaló játékos, a kapus bármikor a csónakjára törő játékos nyakába zuhanhatott. Az ebből fakadó nagyszámú csigolyasérüléseknek betudhatóan azonban szabálymódosítást léptettek életbe, s inkább a labdarúgásból jól ismert kapukat helyeztek el az alapvonalakra. Az Egyesült Államokban a lovaspólót igyekeztek utánozni a vízben, s ebből ered a sportág angol elnevezése is (water polo). A vízben a játékosok üres hordókon ültek, s a labdát, amely kezdetben egy felfújt marhahólyag volt, ütővel próbálták az ellenfél kapujába paskolni. Később a hordókat és az ütőket elhagyták, de továbbra is roppant durva keretek között játszottak. Az angolszász gyökerek hatása mindazonáltal ma is érződik a szabályokban: a vízilabdázás az egyetlen a csapatsportágak közül, amely – a brutalitást leszámítva – bármit megenged azzal a játékossal szemben, aki a labdát éppen a kezében tartja.

Magyarország az idáig megszerzett 9 aranyérmével toronymagasan vezeti a nemzetek rangsorát, többszörös bajnok még Nagy-Britannia 4, Jugoszlávia és Olaszország 3–3, és a Szovjetunió 2 elsőségével. A sportág 1900-ban szerepelt először a játékok programjában, s nem úgy indult, hogy később sikersportunkká válik. Az első részvételünket hozó, 1912. évi, hatcsapatos tornán ugyanis csak az ötödik helyezést sikerült elérni, amelyet követően általános volt az emberek körében a vélekedés, hogy „a vízipóló olimpiászt nem nekünk találták ki”. A későbbi olimpiák változást hoztak e téren: az első érmes helyezésünket 1928-ban, az első olimpiai bajnoki címünket pedig 1932-ben szereztük, majd 1980-ig mindig sikerült felállnunk a dobogó valamelyik fokára.

Az eddig megnyerhető 25 férfi címen 9 ország osztozott, a feljebb említetteken kívül tornagyőztes – időrendben visszafelé haladva – Spanyolország, Németország, Franciaország és az Egyesült Államok volt, bár ez utóbbi ország elsőségét egyes források nem ismerik el, miután az 1904. évi St. Louis-i játékokon kizárólag amerikai klubcsapatok szálltak vízbe. Az olimpiai bajnoki címét csupán három országnak sikerült megvédenie: Nagy-Britannia 1908 és 1920 között – bár az utolsó alkalommal Írországgal közös csapattal indulva – zsinórban háromszor nyert, s ha a St. Louis-i olimpia eredményét nem számítjuk, akkor 1900 és 1920 között négy egymást követő alkalommal diadalmaskodott. Jugoszláviának Los Angeles után Szöulban is sikerült megelőznie az Egyesült Államok csapatát a mezőny élén, hazánk 1936-ban és 1956-ban duplázott, 2008-ban pedig triplázott.

Érdekesség, hogy vízilabda-válogatottunk eredményességi mutatója sokkal kedvezőbb az Európán kívüli tornák vonatkozásában, mint ami az öreg kontinens esetében adódik. Európában ugyanis tizenegy tornán indultunk, amelyek közül három alkalommal hódítottuk el a legfényesebb érmet, az összes többi földrészen viszont hatszor végeztünk a mezőny élén azon kilenc olimpia közül, amikor a mi csapatunk is résztvevője volt a mezőnynek. Ezzel összefüggésben említést érdemel, hogy a magyar válogatott már valamennyi, olimpiának otthont adó földrészen legalább két bajnoki címet szerzett, ami más válogatottnak még egyszer sem sikerült.

Az olimpiák történetének legsikeresebb vízilabda-játékosa Gyarmati Dezső, aki a világ egyetlen 5 olimpiai éremmel rendelkező pólójátékosa. A magyar játékosok közül a legtöbb olimpiai mérkőzésen (36) viszont egy másik balkezes klasszis, Benedek Tibor szerepelt, s a legtöbb gól is az ő nevéhez fűződik: a barcelonai és atlantai játékok gólkirályának lövéseit követően 65 alkalommal rezdült a háló az elmúlt öt olimpia során. Ahogy az alábbi táblázatból látszik, a világ 12 legeredményesebb vízilabdázója között 9 magyar található, 3 további játékos pedig a brit színeket képviselte.

A pekingi győzelemmel Dr. Kemény Dénes a magyar vízilabda-történet legeredményesebb szövetségi kapitányává vált. Kapitánysága alatt 22 olimpiai mérkőzést játszott a csapat, amelyből 19-et megnyert, 1 döntetlent ért el és 2 vereséget szenvedett el. E mérkőzéseken 222 gólt dobtunk, és 151-et kaptunk, a legeredményesebb góldobónk Dr. Kiss Gergely volt, 36 találattal. A sportág 1932 és 2008 között 73 – köztük 26 többszörös – olimpiai bajnokot adott hazánknak, azaz minden negyedik olimpiai bajnokunk vízilabdázó. A vízilabdázás a kilencedik megnyert aranyérmével a bajnoki címek számát tekintve beérte a sportági éremtáblázat hetedik-nyolcadik helyein található atlétikát és az öttusát.

Forrásmunkák: Magyarok az olimpiai játékokon 1896–2004, Athéntól Athénig, a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa / Dr. Hencsei Pál: Olimpiai érdekességek / Kossuth Kiadó: Olimpiai Játékok Athéntól Athénig 1896–2004 / Sárdi Lajos: Magyar sikerek a nyári olimpiákon 1896–2004 / Varga Lajos: Magyar olimpikonok eredménytára 1896–2004 / A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja / A Nemzetközi Olimpiai Bizottság honlapja / Gyarmati Dezső: Aranykor, a magyar vízilabdázás története, Budapest, 2001 / Hencsei Pál–Ivanics Tibor: Magyar kajakozók-kenuzók az olimpiai játékokon / Német olimpia statisztikai honlap / Olasz olimpia statisztikai honlap

2008. szeptember

1Az elemzés lezárásának időpontját követően a kalapácsvetés versenyszám eredménye még változhat. Pars Krisztián esetleges ezüstérmével az érmet szerzett sportágaink száma ötről hatra emelkedne, az éremtáblázaton pedig a 21. helyezésről a 20.-ra, Lengyelország elé lépne előre Magyarország.