SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

Barangolás a nagyvilágban

Csodálatos városok – Párizs, a fény városa

A francia főváros az ország észak-nyugati részén található Párizsi medence közepén fekszik, a várost a tengeri kijáratot is biztosító Szajna szeli ketté. A város alapítása az i.e. 2-3. századra tehető, amikortól a mai városmagot jelentő területet a kelta „parisius” törzs uralta. Időszámításunk előtt 52-ben a terület római fennhatóság alá került, ekkortól a helységet latinul Lutetia-nak (ejtsd: Lutécia) hívták, egészen 360-ig, amikor felvette a Párizs nevet. Párizs, mint területi egység a statisztikákban háromféleképpen szerepel. A városhoz közigazgatásilag csak a belváros tartozik, amelynek 105 négyzetkilométeres területén 2,2 millió fő él a legutóbbi, 2009-ben végrehajtott népszámlálás adatai szerint.

A városnak új arculatot a kiváló városrendező, Georges Haussmann, vagy másképpen Haussmann báró adott, szajnai prefektusként (1853–1870). Területét ezidőtájt húsz kerületre osztották, amelyek számozása a központi fekvésű első kerülettől indulva, az óramutató járását követve, spirál alakban, „csigavonalban haladva” növekszik. A város határán, a korábbi erődítmények helyén ma egy 35 kilométer hosszúságú autópálya-körgyűrű halad. E körgyűrűn kívül található, mégis a város területét növeli két nagy kiterjedésű liget, a nyugati részen található Bois de Boulogne és a keleti részen fekvő Bois de Vincennes, egykori királyi vadászterületek, amelyeket 1929-ben csatoltak a városhoz. Közigazgatásilag Párizsnak települési és megyei rangja is van, s ez utóbbi lehetővé teszi az ország más megyéivel történő összehasonlítást.

A tágabb értelmezés szerint a belső agglomeráció, a legtágabb szerint pedig a külső agglomeráció is Párizs részét képezi. A nagyságrendek értékelése szempontjából fontos figyelembe venni, hogy a legszűkebb Párizs definíció alapján a város mindössze ötödakkora területű, mint Budapest. A legtágabb, külső agglomerációt is tartalmazó felfogás szerint viszont mind a népességszám, mind a területnagyság meghaladja a fővárost magában foglaló Île de France régió értékeit. Egyéb megjelölés hiányában a cikk további része a legszűkebb, agglomeráció nélküli területre vonatkozóan nyújt információkat. (Ezt a területet a franciák egy latin kifejezést használva „falakon belüli” Párizsnak nevezik: „Paris intra muros”.)

Párizs lakossága a születések és halálozások eredőjeként 1999 és 2009 között éves átlagban 0,7%-kal növekedett. (A szaporodási folyamat 2010-ben is folytatódott, mivel a születések száma 31 ezer, a halálozásoké pedig 14 ezer főt tett ki). A természetes népességnövekedést csökkentette a migráció hatása, a városba betelepülők száma ugyanis elmaradt a kiköltözőkétől. A népességvándorlás 1999 és 2009 között éves átlagban néhány ezrelékkel csökkentőleg hatott a város lakosságszámára. (Az elvándorlási ütem azonban egyre mérsékeltebbé vált az elmúlt évtizedekben.) A természetes szaporodási, valamint a vándorlási folyamatok eredményeképpen 1999 és 2009 között a főváros lakossága éves átlagban fél százalékkal gyarapodott. Párizsban számottevő nem francia közösség él, a külföldi állampolgárok aránya 2009-ben 15%-os volt, ami a harmadik legmagasabb arány a száz francia megye közül. A város a világ egyik legsűrűbben lakott metropolisza: egy négyzetkilométeren 21 200-an élnek, ami 6,5-szerese a budapesti népsűrűségnek.

2009-ben az a házasságkötések aránya 4,3 ezrelék volt, ami hasonló az országos átlaghoz. Az ugyanezen év során a fővárosban napvilágot látott fiúcsecsemők várható élettartama 80,5 év, a lányoké pedig 85,7 év volt. A megszületett gyermekek 45%-a esetében a szülők nem voltak házasok az utód világra jöttekor, amely arány a francia viszonylatban alacsonynak számít (az országos átlag 55%). A termékenységi arány a francia megyék közül Párizsban a legalacsonyabb: 100 nő az élete folyamán mindössze 159 gyermeknek adna életet a 2009. évi adatok alapján, míg a francia átlag 200 gyermek. (Ez utóbbi gyermekszám is elmarad azonban a természetes reprodukcióhoz szükséges, 210-es értéktől.) 2011-ben a párizsi szülők körében a fiúgyermek névadásakor a legnépszerűbb név a Gabriel, a lányok esetében pedig a Louise volt, hasonlóan az azt megelőző négy évhez. 2008-ban a párizsiak körében a legfőbb halálokok a daganatos megbetegedések (202 fő 100.000 lakosra vetítve), valamint a keringési rendszer megbetegedései voltak (146 fő 100.000 lakosra), hasonlóan Budapesthez, bár a mi fővárosunk esetében a vezető halálokot a keringési rendszer megbetegedései jelentették.

Párizsban mintegy 1,4 millió lakás van, s a lakóik jellemzően bérlik az ingatlant. Az egy párizsi lakásra jutó szobák száma 2,6, lényegesen alacsonyabb, mint a francia átlag (4,0), amit a fővárosi ingatlanok magasabb ára – és ezzel összefüggésben kisebb területe – magyaráz. (2012 közepén egy nem újépítésű párizsi lakás átlagos négyzetméterára mintegy 8400 euró – 2,5 millió forint – volt, míg a megyék többségében 2000 euró alatt van az átlagos négyzetméterár.) Egy párizsi lakásban ugyanakkor kevesebben élnek, mint vidéken, s így az egy főre jutó szobák száma nem sokkal marad el az országos átlagtól. Egy átlagos párizsi háztartás 12 éve lakta a lakását a legutóbbi népszámlálás idején, amely időtartam 3 évvel rövidebb az országos átlagnál. A Wesselényi Miklós által tündérvárosnak nevezett Párizs legöregebb épülete 1407-ben épült, s jelenleg egy étterem (Auberge Nicolas Flamel) működik benne.

A Párizsban megtermelt GDP értéke 2005-ben 164,2 milliárd eurót tett ki, ami a francia GDP közel tizedének felelt meg. Az egy főre jutó GDP a fővárosban lényegesen magasabb, mint az ország átlagában: 2005-ben egy párizsi lakosra 75 400 euró jutott, míg a francia átlag 27 400 eurót tett ki. (Az egy foglalkoztatottra jutó termelés értékében már nem adódott ekkora különbség a fővárosi és az országos átlag között: a párizsi 99,9 ezer eurós érték 30,9 ezer euróval több a francia átlagnál.) A bruttó hozzáadott érték túlnyomó része a szolgáltató-szektorhoz kötődik, az árutermelő ágazatok közül egyedül az ipar érdemel említést, 7%-os arányával, míg a mezőgazdaság és az építőipar részesedése elhanyagolható.

Párizs a világ legkedveltebb turistacélpontja, s ebből adódik, hogy a szolgáltatások közül kiemelkedő az idegenforgalom szerepe. 2011-ben 28,9 millió turista látogatott el a szajna-parti fővárosba, s közülük a szállodákban megszálló 15,6 millió utazó rekordnagyságú, 36,9 millió vendégéjszakát töltött el. A legtöbb vendégéjszaka az Egyesült Államokból érkező vendégekhez kötődik (3,6 millió), akiket az Egyesült Királyság állampolgárai követnek a sorban (2,4 millió). A szállodák foglaltsága 2011-ben megközelítette a 80%-ot, s a párizsi szállodák 18%-kal részesedtek a Franciaországban eltöltött összes vendégéjszaka számából. A város 1549 szállodájában több mint 81 000 szoba áll a vendégek rendelkezésére, amellyel London után Párizs rendelkezik az európai városok közül a második legtöbb hotelszobával. A városban mintegy tucatnyi luxusszálloda üzemel, amelyekben a 400-500 négyzetméteres szalonokat is magában foglaló lakosztályok 10-20 ezer euróba – 2,9-5,9 millió forintba – kerülnek éjszakánként. Az idegenforgalomhoz szorosan kapcsolódik a vendéglátás, amely igényeket közel 17 000 étterem hivatott kielégíteni.

A turisztikai célpontok közül a 36 000 kiállítási tárgyat bemutató Louvre – amely létesítményben a parketták kezelésére havonta 2500 liter viaszt használnak el – 2011-ben a világ leglátogatottabb múzeuma volt, megelőzve a New York-i Metropolitan Múzeumot, valamint a londoni British Múzeumot.

Párizs másik jelképe, az Eiffel-torony szintén kihagyhatatlan látványosság a városba látogatók számára. Egy nemrégiben készült olasz tanulmány számítása szerint az „Öreg Vashölgy”, amilyen névvel sokan a helyiek közül a műtárgyat illetik, magasan a legértékesebb európai műemlék, értékét 435 milliárd euróra becsülték. (A második helyezett Colosseum eszmei értékét 91 milliárd euróra taksálták.)

A vendégéjszakák 45%-át az üzleti turizmus adja. Az üzleti turizmus fajtái közül becslések szerint a legtöbb vendégéjszaka (6 millió) a vásárokon, kiállításokon résztvevőkhöz kötődik. 2010. évi adatok szerint az Île de France régió 395 kiállításnak adott otthont, amelyen 97 ezer vállalat jelent meg kiállítóként, a látogatók száma pedig 9,9 millió főt tett ki. A külföldiek közül a legtöbb kiállító és látogató Olaszországból érkezett.

Az üzleti turizmus egy másik típusa a konferencia-turizmus, amelynek keretében 996 konferenciát rendeztek 2011-ben a régióban, s amelyhez kapcsolódóan 1,3 millió vendégéjszakát töltöttek el a párizsi szállodákban. A francia főváros különösen az orvosi témájú konferenciák közkedvelt helyszíne.

A párizsi légikikötők, az északi részen fekvő Charles de Gaulle repülőtér és a délen található Párizs–Orly repülőtér 2011-ben összességében 136 országgal és 518 várossal bonyolított le utasforgalmat. Az utasok száma meghaladta a 88 millió főt, ebből a Charles de Gaulle légikikötő részesedése mintegy 70%-os volt. A két repülőtér átlagában nagyjából minden nyolcadik utas utazott diszkont légitársasággal.

A párizsi tömegközlekedést lebonyolító vállalat (RATP) évente mintegy 3 milliárd utazást regisztrál. Közülük a metrót igénybe vevők száma másfél milliárd, ami naponta 4 millió főt kitevő utasforgalmat jelent. Párizs területén 328 metróállomást, az agglomerációt is figyelembe véve pedig 384 állomást üzemeltetnek. Az állomások sűrűsége egyedülálló a világon: Párizsnak nincs olyan pontja, ahonnan több mint 500 métert kellene gyalogolni a legközelebbi metrómegállóig. A 213 kilométer hosszúságú metróhálózatot 14 vonal alkotja, a reggeli csúcsforgalom idején mintegy 560 szerelvény közlekedik. Metrószerű szolgáltatást nyújt az öt RER-vonal, amely hálózat – a mintegy 260 állomásával és 590 kilométeres hosszúságával – az elővárosok és Párizs vasúti összeköttetését biztosítja.

A környezetkímélő egyéni közlekedés elősegítése érdekében 2007 közepe óta kerékpárokat, 2011 december óta pedig elektromos autókat lehet kölcsönözni Párizsban. A több mint 1600 kerékpárállomáson 18 300 bicikli kölcsönözhető. A kerékpáros infrastruktúra másik részét a bicikliutak jelentik, amelyek hossza 700 kilométer a városban. A kevésbé környezetkímélő egyéni közlekedési módból pedig a taxik emelhetők ki, amelyekből több mint 19 000 közlekedik Párizs utcáin. A fejlett közlekedési infrastruktúra egyik következménye lehet, hogy a párizsi családok mindössze négytizede autótulajdonos, szemben a francia átlaggal, ami nyolctizedet tett ki 2009-ben.

Párizs a filmipar egyik fővárosa is, ami tulajdonképpen a hagyományaiból következik, hiszen a Lumiere fivéreknek köszönhetően itt nyílt meg a világ első mozgókép-filmszínháza 1895-ben. Napjainkban évente mintegy 400 film forgatásának a helyszíne a város, ebből a nagyfilmek részesedése több mint egynegyed.

A város igen fejlett kiskereskedelmi üzlethálózattal rendelkezik, területén 2000 fűszeres, közel 1800 pékség, több mint 7400 ruhaüzlet és mintegy 1000 illatszerbolt árulja a legkülönfélébb portékákat. A szépségipari termékek értékesítéséből például évente 13 milliárd eurós bevétel származik. A szépségipari szolgáltatásokat nyújtó egységek közül a 3100 fodrászat, valamint az 1800 szépségszalon emelhető ki.

A foglalkoztatottak szektorok szerinti megoszlása hasonlóságot mutat a termeléséhez. Az 1,8 millió Párizsban foglalkoztatott több mint kétharmada a piaci szolgáltatások területén tevékenykedik, negyedük pedig nem piaci szolgáltatásokat állít elő (közigazgatás, oktatás, egészségügy). A városban a legnagyobb munkáltató az állami vasúttársaság, az SNCF, mintegy 49 000 fővel. A fővárosban az éves átlagos nettó kereset 2009-ben 28 800 euró volt, 42%-kal magasabb az országos átlagnál. Ezen belül a férfiakat határozott bérelőny jellemezte: a párizsi nők a férfitársaiknál 27%-kal kevesebbet vittek haza. A megfelelő minőségű munkaerő meglétéről a felsőfokú oktatási rendszer hívatott gondoskodni, amelynek képzéseiben a 18–24 éves párizsiak több mint héttizede vett részt 2009-ben, lényegesen meghaladva az országos átlagot (52%). Nemcsak a felsőfokú, hanem a középfokú oktatási szint tevékenységét is figyelembe véve a párizsiak iskolázottabbnak bizonyultak az országos átlagnál: a fővárosiak esetében a képesítéssel rendelkezők aránya 87%-os volt, szemben a 81%-os francia átlaggal.

Párizsban 6100 utca és 20 fedett passzázs van. A leghosszabb út (Rue de Vaugirard) 4,4 kilométer hosszú, a legrövidebb utca pedig (Rue des Degrés – Lépcsőfokok utcája) mindössze 6 méter hosszúságú, s 14 lépcsőből áll. Sokan azt gondolhatják, hogy Párizs legszélesebb útja a Champs-Élysées sugárút. Ez azonban nem helytálló, mert a hozzá – és tíz másik sugárúthoz – hasonlóan a Diadalívhez befutó, Foch sugárút 120 méter széles, ha az út mindkét oldalán elhelyezkedő kerteket is beleszámítjuk a szélességébe. (A franciák „győzelmi útjának” is nevezett Champs-Élysées „mindössze” 70 méter széles.)

A Thomas Jefferson amerikai elnök által „minden ember második otthonának” nevezett Párizs egy természetközeli város. A kertek, parkok és temetők a város területének 27%-át foglalják el, a városban közel félmillió fa és mintegy kétezer állatfaj él. A Szajna városi szakasza 13 kilométer hosszú, amelyen 37 híd ível át. A folyó maximális szélessége a városban 200 méter, a mélysége pedig 3,4 és 5,7 méter között váltakozik. Folyásiránya túlnyomórészt nyugati, így a városnak a tőle északra fekvő részét „Jobbpartnak” (Rive droite), a délre eső részét pedig „Balpartnak” (Rive gauche) nevezik. (A magyar fővárossal ellentétben a város nagyobbik része a jobbpartra esik, a 20 kerületből 14 itt található.)

Az időjárás enyhe óceáni éghajlatú, a napsütéses órák éves átlagos száma (1800) kevesebb, a csapadék mennyisége (640 milliméter) pedig több mint Budapesten. Párizsban a nyarak kevésbé melegek, a telek pedig enyhébbek, mint a mi fővárosunkban. Ez megmutatkozik a legmelegebb és leghidegebb hónap átlaghőmérsékletének különbségeként számított éves közepes hőingás értékében is, ami a francia városban 15, Budapesten pedig 21 fok. Az óceáni éghajlat ellenére a város bizonyos tekintetben mediterrán jellegű, a közterületeken délebb vidékeken honos, ládákban növő növények (citrusfélék, pálmafák) ékeskednek, amelyeket a fagyos időszak közeledtével télikertekben helyeznek el.

Érdekesség, hogy Párizs legmélyebben fekvő pontja 30,5 méterrel a tengerszint alatt van, s hogy a város alatt 300 kilométer hosszúságú katakombarendszer húzódik meg. Párizs legmagasabb pontja a Montmartre városrészben található, tengerszint feletti magassága 128,7 méter. A Montparnasse, azaz a „Parnasszus hegye” nevű városrész „csúcsa” 65 méter magasan helyezkedik el, ám ezzel is a Balpart legmagasabb pontját jelenti. (A városnegyedet diákok keresztelték el nem kevés iróniával, miután számos művész itt alkotott, a Parnasszus-hegy pedig a múzsák lakhelye a görög mitológiában. Később Ady Endre is többször megfordult itt.)

A város 14 temetőt és 200 templomot tart fenn, a kulturálódásra, szórakozásra vágyók számára 137 múzeum, 134 színház, 84 mozi és 3 operaház áll rendelkezésre. A párizsi szórakozási lehetőségek felsorolása mindenképpen hiányos lenne, ha nem tennénk említést a zenés revüműsorokat programul kínáló szórakozóhelyekről, a kabarékról, amelyekből mintegy 30 van Párizsban, s amelyekben esténként 2300 üveg pezsgőt fogyasztanak el a statisztikák szerint. A sportolni vágyók mozgásigénye többek között 85 uszodában, 465 teniszpályán, 11 lovasközpontban, 9 golfcentrumban, 55 atlétikai központban és 31 golyójátéktéren elégülhet ki.

A város az 1019 települést magában foglaló Île de France régió székhelye, 2012. évi költségvetése 7,9 milliárd euró összegű. 2010-ben az egy főre jutó kiadások mintegy 900 eurót tettek ki, ennek több mint kilenctizedét a működési célú kiadások jelentették.

Párizs számos nemzetközi szervezetnek a székhelye, a legnevezetesebbek közé tartozik a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), az Európai Űrügynökség és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara.

Herzog Tamás

Források: a Francia Statisztikai Hivatal (INSEE) honlapján található területi statisztikai adatbázisok / a Párizsi Szabadidős- és Konferenciaturizmus Hivatalának honlapján található anyagok / az Eiffel-torony hivatalos internetes oldala / a Párizsi Közlekedési Vállalat honlapja / a Párizsi Polgármesteri Hivatal honlapja / a Párizsi Polgármesteri Hivatal honlapján található adatbázis / a Párizsi Kereskedelmi és Iparkamara honlapján található elemzések / a Hannoveri Világkiállítás világkiállítások történetével foglalkozó oldala / Útitárs könyvsorozat: Párizs, Panemex Kft és Grafo Kft, Budapest, 2000 / Szécsi Éva-Lukács Katalin: Párizs, Cartographia útikönyvek, Budapest, 2005 / Time Out Párizs, Pécsi Direkt Kft. Alexandra kiadója, 2008 / az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapja / Wikipédia

2013. június