SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

Barangolás a nagyvilágban

Kína

ASárgafolyó-menti civilizáció első nyomai az időszámítás előtti 6. évezredre nyúlnak vissza, amely császársággá a 2. évezredben vált. Területe, az európai kontinenshez hasonlóan 9,6 millió négyzetkilométer. Népességének száma a 20. század fordulóján 400 millió körüli, 1950-ben 545 millió, újabb félévszázad múltán több mint duplájára nő, de milliárdos méretűvé az 1980-as évekre nőtte ki magát. Az iránytű, a papír, a nyomtatás, a puskapor, a porcelán és a selyem hazája 2008-ban India és az Egyesült Államok előtt a legnépesebb ország, ahol a Föld lakóinak mintegy ötöde él.

A népesség területi eloszlása egyenetlen: míg Nyugat-Kínában, a nehezen megközelíthető hegyek, szélsőségesen kontinentális éghajlatú fennsíkok és sivatagi-félsivatagi medencék földjén a lakosság mindössze 5–6%-a lakik, addig Kelet-Kína síkságain, magasföldjein és medencéiben a népsűrűség sokhelyütt meghaladja a 1000 fő/km² –t. A Mao Ce-tung utáni időkben a városok és a falvak közötti népességmozgás korlátozása és a parasztoknak nyújtott állami támogatások megszűnésével 1996-tól felgyorsult a városodás folyamata, számosan hagyták el vidéki otthonaikat és váltak vándormunkássá. A kínai városlakók aránya kissé meghaladja az ázsiai átlagot, de elmarad az európai (72%) és az egyesült államokbeli mögött (81%). A kínai városi lakosság egyharmada elsősorban a nagyvárosok leromlott, slumos negyedeiben él. A városokba áramlás méreteire jellemző, hogy csak az egymilliónál népesebb városok népességszáma is 140–150 millióval nőtt. Kína száznál több milliós nagyságrendű városából a világ megavárosai közé sorolható a 15,5 millió lakosú kikötőváros, Sanghaj és a 11,1 milliós főváros, Peking. A két megaváros lakossága például 1975-höz képest 7,7, illetve 5,5 millióval nőtt.

Az ország közigazgatásilag 23 tartományra, 5 autonóm területre, 4 tartományi jogú városra tagozódik. A népesség 56 nemzetiséghez tartozik, ezen belül a 92% kínai (han), a többiek mongolok, ujgurok, tibetiek, miaok, jik és egyéb népcsoporthoz tartoznak. Hivatalos nyelve a mandarin kínai (putonghua). Fizetőeszköze a kínai jüan, renminbi (CNY).

A népesség robbanásszerű növekedése a huszadik század harmadik harmadára tehető, melynek lendülete az 1970-es évek első felétől enyhén, majd az évtized végétől meghirdetett „egykepolitikával”, valamint az 1981-es „házassági törvénnyel” megtört.

A népesség természetes utánpótlását jelző teljes termékenységi arány – amely kifejezi, hogy az adott év termékenységi viszonyai között egy nő mennyi gyermeket hozhatna világra – az 1970-es évek első felétől kevesebb mint harmadára csökkent. Napjainkban a ráta alig haladja meg a népesség természetes növekedéséhez elégtelen alacsony európai értéket, és elmarad az indiai és az egyesült államokbeli mögött. (A népesség természetes utánpótlása abban az esetben biztosított, ha a teljes termékenység arányszáma 2,1-nél magasabb.) Az anyák átlagosan 26,6 évesen szülnek, 3,3 évvel korábban, mint az 1970-es évek elején. Ez az irányzat ellentétes a fejlett gazdaságú országokéval. A korszerű családtervezés eszközeivel a szülőképes korú nők 85%-a él, és a szülések 98%-a zajlik orvos vagy egészségügyi képzettségű jelenlétében. Az újszülötteknek mindössze 2%-a koraszülött. Az egészségügyi viszonyok érzékeny indikátorának számító csecsemőhalandóság mintegy egyharmada az 1970-es évek elejinek. A születésszám visszaesésével és a viszonylag alacsony szinten stagnáló halandósággal a gyermekekkorúak aránya folyamatosan csökken, és az idősebbeké nő. A népesség korösszetételének változásán túl a nemek korábban is kiegyenlítetlen aránya tovább romlott, és a jelzőszám a fejlett világtól eltérően növekvő és jelentős férfitöbbletet mutat. A korösszetétel említett átrendeződése népesedési, munkaügyi és szociális gondok forrása.

Az egészségügyi viszonyok és az életfeltételek javulásával 1970-től – az 1960-as években bekövetkezett látványos emelkedés után – az élet átlagosan további több mint egy évtizeddel hosszabbodott. A 74 évnyi születéskori életesély kecsegtetőbb az indiainál, de elmarad az európai fejlett országokban és az Egyesült Államokban élők életkilátásaitól.

Az ország népességmegtartó erejét és vonzását jelző nemzetközi migrációs mutató negatív egyenlege tovább fékezi a népesség egyébként is lassuló növekedését. A jobb életfeltételek reményében az országot hagyományosan többen hagyják el, mint ahányan betelepülnek. Jelenleg számos kontinensen élnek kisebb-nagyobb számban kínaiak, létszámuk mintegy 55–60 millióra tehető, ezzel a kínai a legnagyobb külföldön élő kisebbség.

A szegénység visszaszorításában elért eredmények jelentősek. A napi egy dollárnál kevesebből élők aránya az 1990. évi 60%-ról 8–9%-ra csökkent. Élelmiszerből az élettanilag ajánlott minimális energiából fenntartók hányada az 1990-es évek eleji 16%-ról 12%-ra mérséklődött. Ez az arány a világ fejlett országaiban nem éri el az 5%-ot, de Indiában ma is 20%. A falusi és a városi lakosság jövedelmi helyzete eltérő, a városokban élők jövedelme átlagosan több mint háromszorosa a falvakban élőkének. A jövedelem eloszlására jellemző, hogy ma a háztartások legalacsonyabb jövedelmű alsó tizede a megtermelt jövedelmek mindössze 2,4%-ával, a legjobban élő felső tizede 31%-ával rendelkezik. A háztartások fogyasztásának aránya a GDP-ből 2007-ben egyike volt a legalacsonyabbnak a világon (36%). A korábban alacsony infláció 2006-tól gyorsult, és a vidéki fogyasztói árak emelkedése meghaladta a városit. Leginkább az élelmiszerárak nőttek. Az életmódváltás érzékelhető a tömegkommunikációs eszközök elterjedtségén, és a világháló használatán. Kína világelső a hagyományos telefonvonalak, a mobilkészülékek és az internetfelhasználók számában.

Az 1970-es évek végi nyitás és a reformok végrehajtásával Kína a 21. századba a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságaként lépett. A gazdasági mutatók bruttó hazai termék éves növekedése:

• 1991 és 1995 között 12%,
• 1996 és 2000 között 8%,
• az ezredfordulótól átlagosan 12%.

A globális folyamatok Kína gazdaságára is hatással voltak, és a GDP növekedése 2008-ban a harmadik negyedévtől lassult, és éves átlagban 10% alá került. A lassulás azonban korántsem olyan hangsúlyos, mint másutt. A kínai gazdaság teljesítménye 2008-ban 7,8 milliárd vásárlóerő-egység volt, azaz egy főre számítva 5960, nyolcada az egyesült államokbelinek, és ötöde az unió átlagának. A bruttó hazai termék 49%-át ipar, 40%-át a szolgáltatások és 11%-át a mezőgazdaság adja.

A gazdasági felívelésben fontos szerepe volt az ország méreteiből adódó, szinte korlátlan mennyiségű munkaerőnek. A foglalkoztatottak száma – 1990-től több mint 160 millióval bővülve – 2008-ra 807 millió fölé emelkedett. A munkavállalók kétötödét a mezőgazdaság, egyharmadát a szolgáltatások, negyedét az ipar foglalkoztatja. A munkanélküliségi ráta az 1990. évi 2,5%-ról 4% körülire nőtt, ami mintegy 8–9 millió munkanélkülit jelent. A város–falusi, illetve a regionális különbségek jelentősek. A munkanélküliség különösen vidéken, illetve a városi migránsok körében több mint duplája az átlagosnak, míg egyes rohamosan fejlődő régiók munkaerőhiánnyal küzdenek.

Mezőgazdasági művelésre területének mindössze egytizede alkalmas, de délen évente akár háromszor is arathatnak. Az ország világelső a rizs, a kender, a cukorcirok, a gyapot, az édesburgonya, a repce, a dohány, a hagyma, az uborka, a körte, a hús, a tojás termelésében, a selyemhernyó tenyésztésében és a halászatban.

Ipara az 1990-es évek közepén indult gyors fejlődésnek. Az ásványkincsekben gazdag ország világelső az ón-, harmadik az antimon-, kétezer szénbányájával negyedik a szén-, az ólom-, a cink-, az arany- és a higany-, ötödik a bauxit-, a mangán- és volfram-termelésben. A fejlett és javuló infrastruktúra, az utak, a kikötők, a vasúti hálózat, az olcsó és gyors vízi és közúti szállítás, az információáramlás javította a termelés feltételeit. Az ezredforduló előtt elkezdődött a kínai szilíciumvölgy, az integrált ipari bázisok kialakítása, amelyekben a munka, az oktatás, tudományos kutatás összehangolását tűzték célul. A különleges gazdasági övezetek mintaként kívánnak szolgálni a külföldi befektetések generálásához és a szerkezetváltáshoz szükséges technológiák megszerzéséhez. Jelenleg sikerágazatnak számít a vas- és acélgyártás, a szénbányászat, a gépgyártás, a fegyverkészítés, a textil- és ruházati ipar, a kőolaj-kitermelés, a cementgyártás, a vegyipar, a műtrágyagyártás, a cipőipar, az élelmiszeripar, az autógyártás, az elektronika és a telekommunikáció. Kína a világon az első az acélgyártásban, az elektromosenergia- és a kőolaj-felhasználásban, negyedik a bejelentett szabadalmak alkalmazásában és – az autókereslet csökkenésével együtt is – a második legnagyobb személygépkocsi-gyártó.

Az ország iránt megnőtt a külföldi befektetők érdeklődése. 2008-ban 280 ezer külföldi tőkével működő vállalat foglalkoztatta a munkaerő egytizedét, adta a kínai ipari termelés 27%-át, és az export 57%-át. Az év során több mint 92 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke áramlott az országba, 24%-kal több, mint egy évvel azelőtt. A beáramló tőke azonban a szolgáltatási szektor felé vette az irányt, 21%-kal meghaladva az előző évit, míg az iparba befektetetté csökkent.

A gazdaság fejlődését elsősorban az infrastrukturális beruházások – mint például az 1980-as évektől kezdődő nagy autópálya-építési program stb. – és az export dinamikus bővülése határozták meg. A keresletcsökkenés, a nyersanyagok és energiahordozók zuhanó világpiaci árai és egyéb tényezők miatt lassult a külkereskedelmi forgalom. Az elvesztett exportpiacok pótlására és a belföldi fogyasztás serkentésére intézkedést hoztak. Jelentős beruházásokat indítottak az elmaradott területek felzárkóztatására, további infrastrukturális fejlesztésekre és a mezőgazdaság modernizálására.

Kína legnagyobb külkereskedelmi partnerei az EU-27-ek, az Egyesült Államok, Hongkong, Japán, az ASEAN-országok, Dél-Korea, Oroszország, India és Tajvan. Az export támogatása továbbra is erőteljes. 2008 második felében az exportált termékek több mint 70%-ánál alkalmaztak különféle exporttámogatásokat, pl. adócsökkentést. Kína legnagyobb piaca 2006-ig az Egyesült Államok volt, majd az első helyet az unió vette át. Vezető exportőr ásványi anyagok közül volfrámötvözetekből, antimonból, ónból, magnéziumból, molibdénből és higanyból. A feldolgozóipari termékek közül a legszámottevőbb a textil-, ruházati, elektronikai cikkek és a fegyverek kivitele. A high-tech aránya az ipari termékekből 30%.

Legfőbb importpartnere Japán, az Európai Unió, az ASEAN-országok, Dél-Korea, Tajvan és az Egyesült Államok. 2008-ban a behozatalból legnagyobb súlya a feldolgozatlan műanyag-, vas- és acéltermékeknek, olaj- és ásványi üzemanyagoknak, szójababnak, valamint a réznek volt.

Források: CIA – The World Factbook – China / Asian Development Bank (ADB) Key Indicators for Asia and the Pacific – Statistical Yearbook for Asia and the Pacific 2008 / The Millenium Develompment Goals Report, 2009 / Population Division of the Department of Economic and Social Affairs of the United Nations Secretariat, World Population Prospects: The 2008 Revision / United Nations – Department of Economic and Social Affairs – Population Division World Fertility Patterns / World Urbanization Prospects: The 2007 Revision Population Database / Urban Agglomerations 2007 / Statistics and indicators on women and men / World Health Organization China Office / Euromonitor International

2009. október