Vérellátás
Napjaink orvostudománya számára bizonyos betegségek vérrel való gyógyítása, a műtétek alkalmával fellépő nagy vérveszteség és a vér hiányzó funkciójának pótlása rutinfeladat. Transzfúzióval már olyan bonyolult beavatkozások is elvégezhetők, mint a nyitott szívműtétek, a szerv-, illetve csontvelő-transzplantáció.
William Harvey 1616-ban tette közzé a vérkeringéssel kapcsolatos felfedezéseit, és ezután sok tudósban, gyakorló orvosban felmerült a vérátömlesztéssel való gyógyítás lehetősége. Elsősorban kivérzett betegeket, vérszegényeket, de néha dühöngő őrülteket próbáltak nemcsak emberi, hanem állatokból származó vérrel is gyógyítani, ám ezeknek a próbálkozásoknak döntő többsége – a vércsoportokra vonatkozó elengedhetetlen ismeretek hiányában – kudarccal végződött.
A huszadik század fordulóján Karl Landsteiner fedezte fel a bécsi egyetemen az AB0-rendszert, amikor annyi más kollégája után azt vizsgálta, hogy miért menti meg a vérátömlesztés egyes betegek életét, másokét viszont nem. Nyolc évvel azután, hogy ezért a felfedezéséért Nobel-díjat kapott (1930), Alexander S. Wienerrel közös kísérletben kimutatta a rhesus majmok vérében az RhD antigént is. Napjainkban 29 vércsoportrendszerben nagyszámú vércsoportantigént ismerünk. Gyakorlatilag nem létezik a beteggel mindenben azonos tulajdonságú vér. A vérválasztásnál ezért csak az AB0-vércsoportot és az Rh-vércsoportot kell kötelezően figyelembe venni.
Magyarországon Kubányi Endre – a vértranszfúzió úttörője – szervezte az első térítéses véradást 1935-ben, a Szent Rókus Kórházban. A II. világháború alatt, kis mennyiségben ugyan, de szállítottak konzervált vért és szárított vérplazmát a frontra, ezzel sok emberéletet megmentve. Ekkor jött létre ugyanis a Magyar Vöröskereszt Véradó Központja, melynek tevékenységét 1949-től az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) vette át. Ezzel egyidőben alakult meg Szombathelyen az egész magyar vérellátásban kiemelkedő szerepet játszó, első regionális központ. 1958-ban az OVSZ Központi Intézetét Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézetté (OHVI) alakították, és ezzel a haematológia és vérellátás története szervezetileg összekapcsolódott, egészen a kilencvenes évekig. 1995 decemberében az OHVI két részre vált: a kizárólag vérellátással és -transzfúzióval foglalkozó Országos Vérellátó Központra (OVK), valamint a tudományos kutatói feladatokat ellátó Országos Haematológiai és Immunológiai Intézetre (OHII).
Egy felnőttnek átlagosan 5 liter vére van, ebből fél liter tartalék, ami csak szükség esetén jut a vérkeringésbe a vérraktárakból (máj, lép, vénás fonatok). A véradóktól vett mennyiség – 450 milliliter – azért van ez alatt, hogy a szervezet szövetkárosodás nélkül, néhány nap alatt pótolni tudja.
Nemzetközi tapasztalatok szerint egy ország betegellátási szükségletét biztonságosan a lakosság 5%-ának megfelelő számú véradással lehet kielégíteni. A véradások ezer lakosra jutó száma hazánkban azonos az európai átlaggal. 2007-ben 464 ezer vérvételt szervezett a Magyar Vöröskereszt, 75%-uk kiszállásokon történt. Ezek során a véradót munkahelyén, iskolájában vagy előre meghirdetett rendezvények keretében keresték fel. 2001 óta csak 5%-kal csökkent a kiszállásos véradások száma, de a közel azonos vérmennyiséghez 28%-kal több kiszállás alkalmával sikerült hozzájutni.
Minden véradást megelőz egy kivizsgálás és elbeszélgetés, amelynek során eldől, hogy a donor egyáltalán alkalmas-e a véradásra. Minden 18 és 65 év közötti egészséges felnőtt adhat vért, a férfiak akár 5-ször, a nők maximum 3-szor évente. Két véradás között legkevesebb 56 napnak el kell telnie. 2007-ben 475 ezer donort vizsgáltak meg, akiknek tizede nem volt alkalmas véradónak. Az alkalmasnak nyilvánított 464 ezer embertől 422 ezer egység teljes vért vettek.
Regionális vérellátó központok tevékenysége 2007-ben | |||||
---|---|---|---|---|---|
(egység, 450ml) | |||||
Központ | Gyűjtött teljes vér | Transzfúzióra kiadott | Citaferezis | ||
friss, fagyasztott plazma (FFP) | trombocita-egységek | vörösvérsejt-készítmények | |||
Budai és Pesti | 110 244 | 34 966 | 63 427 | 136 632 | 23 221 |
Győri | 53 242 | 6 500 | 10 394 | 39 807 | 4 880 |
Veszprémi | 44 895 | 8 048 | 4 781 | 43 159 | 51 |
Pécsi | 54 562 | 16 367 | 16 367 | 46 475 | 2 320 |
Szegedi | 69 191 | 11 276 | 13 458 | 58 691 | 1 510 |
Debreceni | 90 034 | 15 989 | 29 762 | 71 515 | 10 258 |
Összesen | 422 168 | 93 146 | 138 189 | 396 279 | 42 240 |
A véradásnak kétféle technikája létezik. A kb. 10 percet igénybe vevő teljes véradás során egy kis műanyag zsákba gyűjtik a donor 0,45 liternyi vérét. A 60–90 percig is eltartó hemaferezis során egy speciális készülékkel a vérnek csak azt az alkotórészét távolítják el, melyre terápiás igény van. Ha a vér sejtes elemeit szeparálják, citaferezisről, ha a plazmát, plazmaferezisről beszélünk, de létezik a kettő kombinációja is, a hemaferezis. Ez történhet egészséges donoron (preparatív eljárás), amikor vérkészítmény előállátása a cél, és bizonyos vérkomponens kivonása után a többi véralkotót visszakapja a donor. A klinikai hemaferezis során a plazmában előforduló káros anyagokat vagy a vérben túl nagy számban előrforduló bizonyos fajta vérsejtet távolítják el. Ez az eljárás segíti a betegségek kezelését, de általában végleges gyógyulást nem nyújt.
Hazánk vérkészletének 70%-a az OVSZ vérellátóiban, 20%-a a kórházi transzfúziológiai osztályokon és kb. 10%-a a kórházi tárolókban található. A véradományok gyűjtése, kivizsgálása, valamint a teljes vér feldolgozása az OVSZ területi és regionális vérellátóiban történik. A teljes vérből többféle vérkészítmény készül, amelyek közül legfontosabbak a vörösvérsejt-, a trombocita- és a fehérvérsejt-készítmények, valamint a friss fagyasztott plazma. Mivel a korszerű haemoterápia elsősorban a vér sejtes elemeit tartalmazó készítményeket igényel, évente több mint háromszázezer egység friss, fagyasztott plazmafelesleg keletkezik. Az ennek feldolgozásához szükséges speciális gyógyszeripari feltételek – Közép-Kelet Európában egyedül – a Teva Gyógyszergyár Rt. gödöllői telephelyén adottak.
A betegellátás a teljes plazma helyett az abból előállított frakcionált készítményeket igényli, amelyek közül a haemofíliás betegek ellátásához nélkülözhetetlen Faktor VIII-koncentrátum a meghatározó.
Az EU évtizedek óta a nemzeti önellátás mellett foglal állást. Magyarországon egyedül a Faktor VIII igényt nem lehet hazai alapanyagból kielégíteni. Az Európa Tanács ajánlása szerint ebben az esetben a plazmaferezist kell elősegíteni. Ez – szintén az Európa Tanács ajánlásaival összhangban – csak önkéntes és térítésmentes plazmaadománnyal lehetséges. Egy alkalommal 600–700 ml plazma adható, amit egy felnőtt szervezete 3-4 nap alatt képes pótolni.
2009. július