SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

Szakma és hivatás

Válságok és segélyek

Az ENSZ szerint napi kevesebb, mint egy dollárból él jelenleg a világ 6,4 milliárd lakosának 15-16%-a. A nélkülözés, az AIDS, a tüdővész vagy a malária elsősorban a fejlődő országokban szedi áldozatait. Krónikus alultápláltságban a Föld lakóinak 12-13%-a szenved, negyedük gyermek. Minden hatodik földlakó nem jut elegendő tiszta és egészséges ivóvízhez. Évente mintegy 11 millió gyermek nem éli meg a felnőttkort, és többségük nagyrészt gyógyítható betegségben meghal ötödik születésnapja előtt. Az AIDS halálos áldozatainak száma évi 3 millió. A szegénység, a betegségek pusztításán túl természeti katasztrófák, földrengés, árvíz, aszály, fegyveres konfliktusok, háborúk miatt évente több tízmillió embernek kell elhagynia az otthonát; jelentős hányaduk idegen országban keres menedéket. A fejlődő országokban 860 millió analfabéta él, és 113 millió gyermek - többségében leány - nem jár iskolába.

Az ENSZ 1971-ben felhívással fordult a világ gazdaságilag fejlettebb országaihoz, hogy fordítsák évi nemzeti össztermékük 0,7%-át a legszegényebbek segítésére. A kérés nyomán a fő donor országok - alapvetően az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok - ennél kevesebbet, átlagosan a GNP 0,24%-át, 2005-ben 0,33%-át fordították a legrászorultabbak támogatására. Ez összesen mintegy 107 milliárd dollárt tett ki. A segítségnyújtás projekt típusú fejlesztési programokon, humanitárius segítségnyújtáson, segélyelemeket tartalmazó hitelnyújtáson, továbbá például külföldi diákok oktatási kedvezményein, a magánszféra együttműködésén keresztül érkezik a rászorulókhoz. A nemzetközi tekintéllyel járó DAC (Fejlesztési Támogatási Bizottság) -tagság elnyeréséhez jelenleg minimumfeltétel a nemzeti össztermék mintegy 0,2%-ának a segélyezésre fordítása.

A nemzetközi és kétoldalú fejlesztési támogatás csaknem teljes egészét az OECD tagállamai adják. Multilaterális segélyezésre 2005-ben az EU-tagországok közül a DAC-tagok átlagosan a nemzeti össztermék 0,44%-át költötték. A mutató értéke ennek több mint kétszerese Svédországban, 1,8-1,9-szerese Dániában, Hollandiában és Luxemburgban, átlag alatti Görögországban, Portugáliában, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban. Ugyanebben az évben a többi DAC-tagország közül legalacsonyabb az arány az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Japánban, Kanadában és Új-Zélandon, és átlag feletti Norvégiában. Bár a segélyezés és a fejlesztés elválaszthatatlan, katasztrófák idején az alapszintű ellátás helyreállítását célzó humanitárius segélyek szerepe döntő. Ezek összege az összes segélynek azonban csak kis hányadát teszi ki.

Az Európai Unió történelmi, stratégiai és morális okokból az ENSZ-szel együttműködve kiterjedt fejlesztési politikát folytat. Az 1992-ben megalapított Európai Bizottság Humanitárius Segélyek Hivatala (ECHO) 2000-től növekvő összegeket fordított ilyen célokra. Segítségnyújtási stratégiájával a közvélemény és a jótékonyságot gyakorlók figyelmét az elfelejtett válsággócokra is ráirányította, például: Nyugat-Szahara, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Mianmar, Angola, Burundi, Észak-Korea. A közösség 2005-ben a humanitárius válságok kezelésére több mint 650 millió eurót fordított, és ezzel a világ legnagyobb adományozója. A szervezet forrása a humanitárius fejlesztési és pénzügyi támogatások 55%-ának. Ezek alapján tehát a katasztrófasújtott területeken élők szenvedéseinek enyhítésére a fejlettebb országok 2005-ben mintegy 1,2 milliárd eurót, azaz közel 1,5 milliárd dollárt fordítottak.

Az EU 2005-ben 59 országnak nyújtott humanitárius segítséget. A támogatások 63%-a konfliktushelyzetek megoldását, 28%-a földrengés okozta károk elhárítását, a többi egyéb természeti katasztrófák utáni állapotok és a járványügyi helyzet javítását szolgálta. Az év legfőbb válsággócai Afrikában az éhínségek (Mali, Niger), a fegyveres konfliktusok (Elefántcsontpart, Kongói Demokratikus Köztársaság), a betegségek (AIDS), és a Szudánban 2003 óta dúló, több mint 2 millió halálos áldozatot szedő polgárháború volt, amely 4 millió lakost kényszerített lakóhelye elhagyására. Ázsiában a 2004. december 26-i cunami az Indiai-óceán térségében megközelítőleg 200 ezer halálos áldozatot követelt, és többszáz négyzetkilométernyi területet tett lakhatatlanná. A mezőgazdasági területek, az infrastruktúra szétrombolásával működésképtelenné tette az országok gazdaságait. Az érintett területek megsegítésére az unió humanitárius segély formájában 2005-ben szállásépítésre, élelem és víz elosztására, orvosi segítségre 123 millió eurót, hosszabb távú rehabilitációs projektekre 350 millió eurót juttatott. Az öt leginkább érintett országban - India, Indonézia, Maldív-szigetek, Srí Lanka és Thaiföld - többek között gondoskodott élelmiszerekről, illetve egészségügyi és pszichológiai segítségnyújtásról, házakat épített újjá, és biztosította az ivóvízhez való hozzáférést. Családok ezreinek segítette korábbi megélhetési forrásul szolgáló tevékenységeik újraindítását.A 2005. októberi, Kasmírt megrázó földrengés 75 ezer ember halálát okozta, a sebesültek száma további 70 ezer volt, és több mint hárommillióan maradtak hajlék nélkül. A földrengés sújtotta térségben az unió mintegy 108 millió eurót bocsátott a humanitárius partnerszervezetek rendelkezésére.

2007. február