Amit a tanári hivatásról a statisztika el tud mondani
Tanító- és tanítónőképző intézmények száma Magyarországon
Amagyarországi iskolázás kezdete 996-ra tehető, amikor a Szent Márton hegyen – a mai Pannonhalmán – kolostori iskolát alapítottak a bencés szerzetesek. Az ország területén az első iskolákat, a nyugat-európai keresztény országokban már bevált kolostori, káptalani és plébániai iskolákat az egyházi értelmiség kinevelésére hozták létre. Az általános tankötelezettséget hazánkban 1868-ban vezették be, ami Angliában csak 1870-ben, Olaszországban pedig 1871-ben valósult meg. A báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterhez kötődő népiskolai törvénycikk értelmében a 6 és 12 év közötti gyermekeknek elemi népiskolába, a 12 és 15 év közöttieknek pedig – mindennapos elfoglaltságot nem jelentő – ismétlő elemi népiskolába kellett járniuk. A tanerőt biztosítandó a jogszabály az ország területén húsz „tanítóképezde” és több „tanítónőképezde” felállítását rendelte el.
Az írástudatlanok aránya a hét éven felüli lakosságból
Az oktatással kapcsolatos első statisztikák az 1864/65-ös tanévről állnak rendelkezésre. Ezek szerint az országban akkor mintegy 15 800 pedagógus dolgozott, közülük az alapfokú oktatásban tevékenykedők száma megközelítette a 13 800-at. Ugyanebben a tanévben az alapfokú oktatásban részt vevő gyermekek száma meghaladta az 1,1 milliót, s így egy tanítóra 82 diák jutott. A népiskolai törvénycikk rendelkezéseinek hatására az 1890-es évek elejére az alapfokú oktatásban dolgozó pedagógusok száma 26 ezerre, a gyermekeké pedig 2,2 millióra nőtt.
A legutóbb befejezett, 2010/2011-es tanévben hazánkban több mint 174 ezer pedagógus, illetve oktató tanította és nevelte a felnövő generációt. A pedagógustársadalom legnagyobb részét, több mint négytizedét az általános iskolai tanárok, tanítók jelentik, ami összhangban áll azzal a ténnyel, hogy a leghosszabb ideig az alapfokú képzés tart.
| Összefoglaló adatok a pedagógusok és a tanulók számáról, 2010/2011. tanév, iskolatípusok szerint | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| A pedagógusok, oktatók száma (ezer fő) | Ebből az állami fenntartású intézményekben dolgozók aránya (%) | A pedagógusok, oktatók számának változása a 2005/2006-os tanévhez képest (%) | Az óvodás gyermekek, illetve tanulók, hallgatók | ||
| száma (ezer fő) | számának változása a 2005/2006-os tanévhez képest (%) | ||||
| Óvoda | 30,4 | 92,5 | –0,6 | 338,2 | +3,5 |
| Általános iskola | 73,6 | 90,8 | –13,9 | 758,6 | –12,0 |
| Szakiskola | 10,8 | 83,4 | +6,4 | 147,3 | +9,1 |
| Gimnázium | 18,3 | 68,4 | +0,4 | 241,9 | –0,8 |
| Szakközépiskola | 19,8 | 83,7 | –5,0 | 273,6 | –4,8 |
| Felsőoktatás | 21,5 | 83,0 | –7,3 | 361,3 | –14,8 |
| Összesen | 174,4 | 86,5 | –7,5 | 2 120,9 | –6,9 |
A pedagógusok száma az elmúlt fél évtizedben lényegében olyan mértékben csökkent, mint amilyennel az oktatásban részesülő fiatalok száma. A legnagyobb csökkenés az alapszintű képzés esetén következett be, érdemi növekedés pedig kizárólag a szakiskolák esetében volt tapasztalható. (Ez utóbbi iskolatípus a képzési idő első felében a tanulók általános műveltségét fejleszti, azután pedig az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmai vizsgára készít fel.)
A csökkenő születésszám azzal jár, hogy idővel a pedagógusok száma is mérséklődik. Az alapfokú oktatásban tevékenykedő pedagógusok száma például az 1990/91-es tanévben regisztrált, az elmúlt két évtized maximumát jelentő 97 ezres értékéhez képest napjainkig 23 ezer fővel csökkent. A pedagógusok csökkenő mértékű alkalmazása egyidejűleg azt is jelenti, hogy a felszabaduló munkaerőt más ágazatoknak kell felszívniuk.
A pedagógusok, oktatók havi bruttó átlagkeresetének alakulása
Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat
A keresetek időbeli alakulását és nagyságát bemutató ábráról leolvasható, hogy azok annál nagyobbak, minél magasabb szintű oktatásról van szó. Ez abból a szempontból természetes is, hogy a magasabb szintű oktatásban történő munkavállalás egyben magasabb fokú képesítést, szakképzettséget igényel. A 2003. évi nagyarányú béremelés hatásaként a felső-, valamint a középfokú oktatási intézményekben oktatók keresete a szellemi foglalkozásúak átlaga fölé került, az óvónőké és az alapfokú képzésben tanítóké pedig – a vizsgált 11 éves időszakot tekintve – a legkevésbé maradt el attól. A rákövetkező fél évtizedben aztán a pedagógusszakma relatív jövedelmi helyzete egyre kedvezőtlenebbé vált, abból adódóan, hogy a más szellemi munkakörökben dolgozókat magasabb ütemű keresetnövekedés jellemzett. A tizenharmadik havi fizetés eltörlése következtében a keresetek értéke 2009-ben csökkent, s 2010-ben sem érte el a két évvel korábbi szintet. Mindezzel együtt a pedagógusok jövedelmi helyzete – a szellemi foglalkozásúak átlagfizetésének arányában kifejezve – még 2010-ben is kedvezőbb volt, mint a kétezres évek elején.
Az Eurostat legfrissebb rendelkezésre álló, 2008. évi adatai szerint hazánkban a közoktatási intézmények kiadásainak 69%-át teszik ki az ott dolgozókkal kapcsolatos költségek, amely arány lényegében megegyezik az európai unióssal. Az egy diákra jutó, vásárlóerő-paritáson számított hazai oktatási kiadások 2008-ban 2/3-át tették ki az uniós értéknek. Ez az arányszám megfelel annak a szintnek, amit hazánk gazdasági fejlettsége indokol, a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP esetében ugyanis az oktatási kiadásokéhoz hasonló mértékű a lemaradásunk az unióhoz képest. Az oktatás színvonalának jellemzésére gyakran használják a diák–tanár arányt, vagy az egy osztályra jutó diákok számát. E mutatók javulása (csökkenése) jellemzően az oktatás színvonalának emelkedésével jár, amellyel párhuzamosan megnöveli a költségvetés kiadásait, miután több tanárt kell alkalmazni.
2x2 néha 5? Modern matematikaóra egy budapesti általános iskolában, 1972-ben
Fotó: © UNESCO / Dominique Roger
Az OECD 2007-re vonatkozó adatai szerint a Magyarországon dolgozó tanítók, tanárok leterheltsége az OECD-országok átlagához viszonyítva az oktatás mindhárom szintjén több mint tizedrészével magasabb, amennyiben a kötelező munkaidőt vesszük figyelembe. Csupán Japánban több a tanárok kötelező munkaideje, mint nálunk. A skála másik végén található Angliában a tanárok, tanítók a magyarországi időnek kétharmadát töltik munkával. Ezen belül azonban az oktatásra fordított idő hazánkban alacsonyabb az átlagnál; a különbözetet az adminisztrációra, óraközi felügyeletre, rendezvényeken való részvételre, dolgozatjavításra fordított idő jelenti, amit bizonyos országokban más munkakörbe tartozó személyzet végez.
Uniós adatok szerint 2009-ben hazánkban az alap- és a hagyományosan középfokúnak tekintett oktatási szintek (ISCED 1–3) átlagában a női pedagógusok aránya 79% volt, amely uniós viszonylatban magasnak számít. Az európai uniós tagállamok közül a legmagasabb, 83-86%-os arányok a Balti-államokra alakultak ki, s általánosságban kijelenthető, hogy a közép-kelet-európai tagországok iskolarendszereiben nagyobb arányban alkalmaznak női munkaerőt, mint a nyugati országokban. A tagállamok közül a férfi tanerő aránya egyébiránt Luxemburgban a legjelentősebb, 40%-os, de a többi országhoz képest magas arány adódik Spanyolországra (37%) és Németországra (34%) is. Ezekben az országokban a középfokú oktatás második szakaszát jelentő „ISCED 3” képzési szintben például már több férfi tanár dolgozik, mint nő, összhangban azzal a ténnyel, hogy a legtöbb országban a magasabb, s egyben jobban fizetett képzési szintek felé haladva egyre alacsonyabb szintűvé válik a női tanárok alkalmazása. Hazánkban az általános iskola alsó tagozatában a női pedagógusok aránya 96%-os, a felső tagozatban 79%-os, a középfokú oktatásban pedig 65%-os volt 2009-ben.
Források: Magyarország népessége és gazdasága, Múlt és jelen, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1996 / Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: Neveléstörténet, Bevezetés a Pedagógia és az iskoláztatás történetébe, Osiris Kiadó, Budapest, 2005 / A KSH honlapján található stADAT-táblák / A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján található kereseti statisztikák / Education at a Glance, 2009. OECD / Az Eurostat adatbázisa
2012. március