50 éves az OECD, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet
Az OECD-t megalapító egyezmény aláírása Párizsban. Kezdetben húsz ország volt a tagja. (Forrás: © OECD)
Az OECD elődjét, az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét (OEEC) 1947-ben alapították abból a célból, hogy az Egyesült Államok által finanszírozott Marshall-terv pénzügyi felügyeletét ellássa. A szervezetet azonban az öreg kontinens helyreállítását szolgáló program teljesülését követően nem szüntették meg, nevét 1961-ben Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetre, angol nevének rövidítéséből OECD-re változtatták.
Létrehozásának célja az volt, hogy segítséget nyújtson a tagállamok kormányainak a lehető legjobb gazdaság- és szociálpolitika kialakításában, s az eredmények értékelésében. Ezt a szemléletet tükrözi a szervezet jelenlegi szlogenje is: „better policies for better lives”, azaz „jobb politikákat a jobb életminőségért”. Idővel a szervezet a fejlett országok egyik legfontosabb gazdasági érdekegyeztető fórumává vált. Működése során számos irányelvet, szabványt, ajánlást, modellegyezményt, nyilatkozatot dolgozott ki, amelyeket a világ sok országa kötelező jellegű szabályként adaptált. Fontos megjegyezni, hogy a szervezet nem rendelkezik szankcionálási lehetőségekkel, eszközeként a rábeszélés vagy a nyomásgyakorlás merülhet fel.
Az OECD-nek jelenleg 34 tagországa van, amelyek 2010-ben a világtermelésből több mint kétharmados, a nemzetközi termékkereskedelemből pedig mintegy 60%-os aránnyal részesedtek. Az OECD-országok fejlettségét, a bolygónkon tapasztalható egyenlőtlenségeket jelzi, hogy e magas részesedések úgy alakultak ki, hogy a tagállamok a Föld 6,9 milliárd főt kitevő lakosságának kevesebb mint ötödét adták.
Az OECD évente 400-500 könyvet jelentet meg. Az egyik legfontosabb kiadványa az először 1967-ben megjelent és azóta évente kétszer kiadott „OECD gazdasági kilátások” (OECD Economic Outlook). A szervezet gyorstájékoztatókat, nagyszámú adatösszeállítást is megjelentet, a honlapján pedig egy mintegy 4 milliárd adatot tartalmazó adatbázis érhető el. Az OECD kezdeményezésére szervezték meg 2000-ben az első PISA-felmérést (Programme for International Student Assessment, azaz Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés), amely a 15 éves diákok természettudományi, matematikai és szövegértési képességeinek vizsgálatára terjed ki. A teljesítménymérést a tendenciák nyomon követése érdekében háromévenként megismétlik, a 2009. évi felmérésbe már 65 országot vontak be.
Az OECD tagállamai és a szervezethez történő csatlakozásuk éve | |
---|---|
A taggá válás éve | Az ország neve |
Alapító országok (1961) | Ausztria |
Belgium | |
Dánia | |
Egyesült Államok | |
Egyesült Királyság | |
Franciaország | |
Görögország | |
Hollandia | |
Izland | |
Írország | |
Kanada | |
Luxemburg | |
NSZK, ma Németország | |
Norvégia | |
Olaszország | |
Portugália | |
Spanyolország | |
Svédország | |
Svájc | |
Törökország | |
1964 | Japán |
1969 | Finnország |
1971 | Ausztrália |
1973 | Új-Zéland |
1994 | Mexikó |
1995 | Csehország |
1996 | Magyarország |
1996 | Lengyelország |
1996 | Dél-Korea |
2000 | Szlovákia |
2010 | Chile |
2010 | Szlovénia |
2010 | Izrael |
2010 | Észtország |
Az OECD 2011-re szóló költségvetése 342 millió euró, ami több, mint 90 milliárd forintnak felel meg. E pénzalap a tagállamok befizetéseiből jön létre, a legnagyobb befizető az Egyesült Államok, a bevételek 22%-a kötődik hozzá. Az OECD döntéshozó szerve a tanács, az általa elrendelt stratégia végrehajtásáért a 2500 fős titkárság a felelős. A titkárság ezen kívül a mintegy 250 bizottság, szakértői és munkacsoport feladatvégzését is támogatja, amelyek üléseire évente hozzávetőlegesen 40 000 nemzeti szakértő érkezik. Az OECD a párizsi központján kívül regionális központot tart fenn Berlinben, Mexikóvárosban, Tokióban és Washingtonban.
Az OECD központja, a Muette-kastély.
A Párizsban található Muette-kastély (Château de la Muette) története egészen a 16. századig nyúlik vissza, amikor a királyi vadászatok helyszínéül szolgáló, Bois de Boulogne névvel illetett erdő szélére vadászkastélyt építettek. A kastélyt az idők folyamán kétszer is újjáépítették, és az első újjáépítést követően XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette lakhelyéül is szolgált. Érdekesség, hogy a kastély kertjéből emelkedett fel először légi jármű emberrel a fedélzetén: 1783-ban a Montgolfier testvérek által tervezett hőlégballon innen kezdte meg a Párizs feletti útját. A jelenleg is használatos kastélyt Henri de Rothschild rendelkezése alapján építették, 1921-ben. 1948-ban a Rothschild-örökösök az ingatlant az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetének, az OECD jogelődjének adták el.
Az OECD központja, a Muette-kastély. Jobbra tőle a 2008 januárjában átadott,
3000 négyzetméter alapterületű konferenciaközpont. (Forrás: © OECD)
Magyarország 1996. május 7-én, huszonhetedik államként csatlakozott az OECD-hez. A többi tagállamhoz hasonlóan hazánkat is állandó delegáció képviseli a szervezetben, a magyar küldöttség jelenlegi vezetője Dr. Mikola István OECD-nagykövet. Magyarország a szervezet 2011. évi működéséhez 2 millió eurós befizetéssel járul hozzá. Az OECD-nek három leányszervezete van, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), a Nemzetközi Közlekedési Fórum (ITF) és a Nukleáris Energia Ügynökség (NEA). Hazánk mindhárom szervezetnek a tagja.
Az OECD tevékenysége nem korlátozódik a tagállamaira: a partnerségi programjain keresztül számos, a szervezethez nem tartozó ország szakértője vehet részt a bizottságok, szakértői csoportok munkájában. A szervezetnek a tagállamokon kívül több mint 70 országgal van munkakapcsolata, amelyek közül a legnagyobb hangsúlyt Brazíliára, Oroszországra, Indiára, Kínára (azaz a BRIC-országokra), valamint Indonéziára és a Dél-afrikai Köztársaságra helyezik. Jelenleg az egyetlen tagjelölt ország Oroszország. Az OECD az elemzéseivel, előrejelzéseivel, adat-összeállításaival nemcsak az egyes országokat, hanem azok csoportosulásait is segíti. Ennek megfelelően szoros munkakapcsolat alakult ki a világ legfejlettebb országait és Oroszországot tömörítő G8-akkal, a több fejlődő államot is sorai között tudó G20-akkal, illetve az Európai Unióval.
Források: Az OECD honlapján található anyagok (www.oecd.org)
Herzog Tamás
2011. július