Orvoslás, orvosok
Az orvos kezel, a természet gyógyít.
(Hippokratész)
A legtöbb embert a világon jelenleg három nagy gyógyító rendszerrel kezelik. Az ajurvéda ősi védikus tudományából merített Hippokratész, a kínai gyógyítók, az arab orvosok, a tibeti, a mongol és szinte valamennyi keleti gyógyító rendszer, valamint az egyiptomi kultúra is. Az indiai szubkontinens lakosságának 80%-át ma is az „élet tudományá”-nak módszereivel kezelik, ennek elfogadottsága nyugaton is egyre nő. A hagyományos kínai orvoslás nyugati térhódítása ugyancsak évtizedek óta tart.
A három nagy gyógyító rendszer közül kettő holisztikus szemléletű
A tömegeket főként hazájában kezelő ajurvéda és kínai orvoslás elsősorban holisztikus szemléletében különbözik a modern nyugati orvostudománytól, azaz:
- alapjuk a prevenció (a kínai orvosok hagyományosan akkor kaptak fizetséget, ha páciensük egészséges maradt),
- a beteg egész személyével foglalkoznak, amit test, lélek és szellem egységének tekintenek,
- a betegségeket integrált módon, az okokat kutatva kezelik,
- gyógyító és beteg partneri kapcsolata jellemzi őket, az orvos rendkívüli empátiával fordul kezeltje felé, a gyógyulni vágyó pedig vállalja, hogy tesz is gyógyulása érdekében (ennek megfelelő életmódot folytat).
Közös bennük továbbá, hogy soha nem nyitják fel az emberi testet, kizárólag külső megfigyeléssel dolgoznak. Ezért vált diagnosztikai rendszerük (pulzus, arc, nyelv, doshak=testtípusok) annyira kifinomulttá. Rendkívül nagy számú gyógynövényt használnak – különösen a kínai gyógyászat –, a masszázsok, a diéták és a tisztítókúrák, valamint a különböző testgyakorlatok (csikung, jóga) a mindennapi egészségmegőrzés részei.
A nyugati orvoslás
A holisztika a nyugati orvoslás régmúltjában (Galénosz, salernói iskola, Hannemann-féle homeopátia, népi gyógyászat), közelmúltjában (Rudolf Steiner) is jelen van, ám napjaink modern nyugati orvostudományát a technológiaközpontúság, a gyógyszerek tömeges alkalmazása jellemzi. A lélekgyógyászatnak külön tudománya fejlődött ki – a pszichológia –, amely az orvostudománnyal nem alkot olyan egységet, mint amilyet a keleti rendszereknél tapasztalunk. A nyugati orvoslásnak vitathatatlan előnye az akut és sebészeti problémák megoldása, amit az utóbbi száz év viharos természettudományos fejlődése hozott. Kezdetei a 14. századi Itáliába nyúlnak vissza, amikor is a salernoi egyetemen elkezdődtek a boncolások. Míg keleten elképzelhetetlennek tartották a halott emberi test felvágását, addig kontinensünkön a boncolások elindították a sebészet fejlődését. Az operációk rutinná válása azonban csak a fájdalom és a sebláz legyőzése után valósulhatott meg. Az altatás felfedezése (éter, kloroform) az 1800-as évek derekán győzelmet aratott a fájdalom felett, a sebláz legyőzéséhez pedig az első lépést Semmelweis Ignác felfedezése tette meg. A sebészet új korszaka az antibiotikumok bevezetésével kezdődött, a korszerű intratracheális narkózis és transzfúziós módszerek, valamint a vérkonzerválás a szervátültetések felé is utat nyitott.
A komplementer és alternatív gyógyászat (CAM) iránti kereslet, és ezzel együtt annak elismertsége is nő az utóbbi évtizedekben, elsősorban Európában, de az egész világon is. Európai szövetségük (CAMDOC Alliance) 2009-es adatai szerint kontinensünkön közel 80 ezer akupunktúrás, 45 ezer homeopata és közel 5 ezer antropozófus orvos praktizál, illetve terjed az észak-amerikai eredetű kiropraktika és oszteopátia, és a keleti ajurvéda és tibeti orvoslás is. Az unió egyes országaiban az elfogadottság különböző, a leginkább a franciák, a németek, britek és a svájciak választanak alternatív gyógymódot.
Az orvoslás hagyományai Magyarországon
A holisztikus gyógyításnak jelentős múltja van hazánkban is. 1848-ban a Batthyány-kormány egyetemi tanrendbe iktatta a homeopátia oktatását. 1865-ben a Bethesda homeopátiás kórházzá alakult, élén Dr. Schimert Gusztáv – az agykutató Szentágothai János professzor édesapja – is állt. 1949-ben betiltották a hasonszervi gyógymódot – az arisztokrácia orvoslásának tekintették –, csak 1991-ben alakulhatott meg ismét a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület. A népi gyógymódok – elsősorban a fitoterápia – tudása sem veszett el, sőt egyre többen használják újra a régi füves emberek, javasasszonyok receptjeit. Ellentétben azonban néhány fejlett ország gyakorlatával (pl. Egyesült Királyság), nálunk a társadalombiztosítás egyik holisztikus szemléletű gyógyító rendszer szerinti kezelést sem finanszírozza, a felsőoktatásban pedig csak posztgraduális vagy kreditpontos képzés keretében tanulható akár a homeopátia, akár a hagyományos kínai orvoslás.
A magyar orvosképzés indulása Mária Terézia 1769-es rendeletéhez köthető, amely nyomán a nagyszombati egyetemen orvosi fakultás létesült. Az intézmény 1777-ben Budára, majd Pestre települt, 1951-től működik önálló egyetemként, 1969 óta Semmelweis nevét viseli. Magyarországon évtizedek óta 1000 körülire tehető azoknak száma, akik az ország négy orvosi egyetemén (Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs) végeznek. 57%-uk nő, ez a arány valamivel több, mint amennyi negyven évvel ezelőtt (54%) volt.
Orvoslás napjainkban Magyarországon
Elégedettség az egészségügyi ellátásokkal
A magyar lakosság alapvetően a modern nyugati gyógyításban bízik. Az ELEF (európai lakossági egészségfelmérés) 2009-es adatai szerint a homeopátiát, a fitoterápiát, az akupunktúrát a megkérdezettek csak 5% alatti arányban említették igénybe vett terápiaként. Nehéz eldönteni, hogy ez a nyitottság hiánya és a bizalmatlanság miatt alakult így, vagy azért, mert ezeket a kezeléseket az egészségbiztosító nem finanszírozza. Mindenesetre a kiegészítő és alternatív gyógymódok közül azok a legelterjedtebbek – fürdőkúrák, gyógyvizes kezelések –, amelyekhez orvosi rendelvényre is hozzá lehet jutni a piacinál jóval kedvezőbb áron. A nők – elsősorban a fiatalabb korosztály – több mint kétszer annyian vettek igénybe alternatív gyógykezeléseket, mint a férfiak. A női nyitottságon kívül a magasabb jövedelem is befolyásolja az alternatív gyógymódok kipróbálását, mivel ezek a támogatás hiányában jóval drágábbak. A legmagasabb jövedelműek (jövedelmi ötöd) közül a férfiak 6, a nők 13%-a szavaz bizalmat ezeknek az eljárásoknak.
Az összes és a vállalkozó orvosok álláshelyei szakfeladat szerint
Az ELEF eredményei szerint a felnőtt népesség több mint 90%-a veszi igénybe az egészségügyi rendszer valamelyik szegmensét egy év alatt. Az elégedettség változó.
Magyarországon az orvosellátottság az utóbbi negyven évben sokat javult – közel duplájára emelkedett –, a dolgozó orvosok tízezer lakosra jutó száma az utóbbi 15 évben 35 és 45 között ingadozott, 2011-ben 35 volt. A legtöbb orvosi állást, közel 11 ezer álláshelyet (31%) a fekvőbeteg-ellátásban töltik be, azoknak is 96%-át aktív osztályokon. A háziorvosi állások 83, a fogorvosi állások 67%-át, a járóbeteg-ellátás orvosi állásainak pedig közel felét vállalkozó orvosok töltötték be 2011-ben.
Magyarországon jelenleg 4%-kal kevesebb orvosi álláshelyet töltenek be a szükségesnél: mintegy 1800 álláshely vár gazdára. A betöltetlen álláshelyek aránya Észak- és Dél-Alföldön a legkisebb. Az orvoshiány csaknem minden területen jelentkezett 2011-ben, az üres álláshelyek aránya a szükséges álláshelyekhez képest a vérellátás és a tudományos kutatás, fejlesztés (25, illetve 20%) területén volt a legnagyobb, de pl. a fekvőbeteg-ellátásban, a mentésben és a járóbeteg-ellátás egyes területein is meghaladta az országos átlagot.
Üres orvosi álláshelyek a szükségesek százalékában
Egyre nagyobb problémát jelent az egészségügyi szakemberek, köztük az orvosok elvándorlása. Az orvosi egyetemeken diplomát szerzők száma 2009 óta kevesebb, mint a külföldre távozó orvosoké. 2011-ben a hatóságok 1200 orvosnak adtak ki külföldi munkavállalási szándékot jelző igazolást. Az utóbbi 5 évben a távozó orvosok, fogorvosok száma 70%-kal nőtt. A hatósági bizonyítványt szerzett összes egészségügyi dolgozó több mint 70%-a negyven évesnél fiatalabb, közöttük sok a pályakezdő. A legtöbb orvos és szakdolgozó Nagy-Britanniában (31%), Németországban (30%) és Ausztriába (8%) kap állást.
Magyarországon a legtöbb (27%) dolgozó orvos 50 és 60 év közötti, a 40 és 50 közöttiekkel együtt a dolgozó orvosok csaknem felét teszik ki. A harmincasok az orvosok 18, a hatvanas éveikben járók az orvosok 19%-át jelentik. Legkevesebben a nyugdíjkorhatáron már évekkel túljutottak (70 év felettiek) és a 30 alatti, épp pályakezdők vannak (6–8%).
2011-ben 1431 orvos szerezte meg szakvizsgáját. Ez több mint kétharmada a harminc év előttinek. Az általános orvosi oklevéllel rendelkezők által megszerezhető szakképesítések közül 38 alap-, 45 pedig ún. ráépített szakképesítés. A szakképzés időtartama az alapvizsgák előtt 4–6, a ráépített szakvizsgák előtt 2–3 év.
2012. december