SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

A hosszú élet titkai

A szenvedélybetegségek világa

Aszenvedélybetegség olyan viselkedésforma, amelyet az ember nem képes kontrollálni, kényszeresen újra és újra ismétli, olyan tevékenység, amely önmagára – és környezetére is – káros. A függés létre jöhet kémiai anyag hatására, de viselkedési formák is uralhatják a személyiséget. Ez utóbbi csoportba tartoznak a játékszenvedélyek, a mániák, a táplálkozási zavarok, a társ- és internetfüggőség, a kényszeres vásárlás és a szexuális élet különböző zavarai. A leggyakoribb viselkedési függőségek alapvető biológiai szükséglethez (táplálkozás, szexualitás) kötődnek.

Drogokat a világ minden szegletében használnak, de tény, hogy a legális dohányzás több ember halálát okozza, mint bármelyik más szer. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott definíció szerint „kábítószer minden olyan anyag, amely a fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezet, amelynek fogyasztása lehet tiltott, vagy nem, de fogyasztása veszélyes, visszaélésre alkalmas vagy deviáns”.

Drogok, a hatásuk és társadalmi elfogadottságuk szerint
	Legális	Illegális
Serkentő hatású	Koffein Nikotin	Amfetamin származékok (extasy, speed) Kokain (kokain, crack)
Tompító hatású	Alkohol Gyógyszerek (köhögéscsillapítók, nyugtató-, altató szerek)	Ópiátok (morfium, ópium, heroin, metadon)
Tudatmódosító hatású	Szerves oldószerek (ragasztók, hígítók)	Kannabisz származékok (marihuana, hasis) Hallucinogének (LSD és varázsgombák)

Dohányzás

Az amerikai kontinensről származó évezredes szokás az elmúlt 500 évben terjedt el a világon. Jelenleg a Földön megközelítőleg 1 milliárd ember dohányzik, és közülük évente 5 millióan bele is halnak szenvedélyükbe. A dohányzást a XX. század első harmadáig nem tartották ártalmasnak az egészségre, és 1950-ben jelent meg az első tanulmány, amely összefüggésbe hozta a tüdőrák kialakulásával. A szenvedély a WHO becslése szerint a rákhalálozás negyedében, az összes halálozás 15%-ában szerepet játszik, és a világon a második vezető halálok. A dohányosok átlagosan 8 évvel rövidebb életűek a nem dohányzóknál, és közülük minden második a dohányzás következménye miatt hal meg. Kultusza a fejlődő országokban különösen a férfiak körében nagyobb (48%), míg a fejlett társadalmakban az átlagnál kétszer magasabb a dohányos nők aránya (24%). Számuk a fejlett világban – főleg a képzett, iskolázott populációkban – csökken, a fejlődő országokban viszont több mint évi 3%-kal emelkedik.

A világnépesség legnagyobb része évente 1500 és 2500 szálat szív el (Ázsia, Észak-Amerika, Ausztrália, Európa nagyobbik fele, Dél-Afrika). Közép- és Dél-Amerikában 500 és 1500 között fogyasztanak, míg a legkevésbé Afrikában és Indiában rabjai a szokásnak.

A legnagyobb dohányosok az európai országok lakói és a japánok, ahol egy dohányos évente több mint 2500 szálat füstöl el. Európaszerte évi egymillió, ezen belül az unióban több mint 650 ezer halálozás hozható összefüggésbe a dohányzással, és ezen túl több millióan szenvednek káros szenvedélyük miatt valamilyen súlyos, krónikus betegségben.

Magyarország a dohányzással összefüggő halálozás tekintetében az unióban Litvánia, Lettország és Románia után a negyedik, a tüdőrák halandóságban az első, míg a dohányzással hasonlóan szorosan összefüggő keringési betegségek okozta halálozásban Románia, Lettország, Litvánia, és Szlovákia mögött az ötödik.

Az uniós területek mindössze 0,1%-án termelnek dohányt, és becslések szerint a közösség dohánygyáraiban sodorják a világ cigarettatermelésének negyedét. A dohányzás visszaszorítására a nemzetközi szervezetek a nyolcvanas évek közepétől-végétől tettek lépéseket a dohánytermékekre kiszabott adókkal, a reklámozás betiltásával, a munkahelyek füstmentessé nyilvánításával stb.

Alkohol

Az alkohol a legelterjedtebb, tompító hatású drog, és a dohányzás után a legnépesebb a tábora. A világ borkultúrájának bölcsője az ókori Görögország, míg a sörről az első hiteles információk Mezopotámiából, i.e. 3500 tájáról származnak. A pálinka viszonylag új ital. Gyógyszerként alkalmazták először, majd katonáknak osztották csata előtt a XVII-XVIII. században. A szeszgyártás ezzel hadiiparrá lépett elő, majd egyre inkább megszokott fogyasztási cikké vált, és jelentős gazdasági tényező.

Európa elsősorban bor-és sörfogyasztó. Az első húsz borivó ország közül 14, a sörivókból 13, a tömény italt fogyasztók között 8 európai. Magyarország a legtöbb alkoholt fogyasztó országok rangsorában a 17. Az elfogyasztott 12 liter égetett szesznek megfelelő alkoholos ital közel fele bor, és ezzel a 13. legnagyobb borfogyasztó.

Az alkohol főként a fejlett világ problémája, ahol a betegségek több mint 9%-áért felelős. A legtöbb alkoholt fogyasztó 20 ország közül 16 európai. Az alacsony halandóságú fejlődő országokban több mint 6, a magas mortalitású fejlődő országokban a halálozások 1,6%-ában van szerepe. Fogyasztása Európában csökken, a délkelet-ázsiai térségben viszont jelentősen emelkedik.

Az alkoholfogyasztás egészségi és társadalmi kockázatai egyaránt jelentősek. A WHO becslése szerint a májzsugorodásos betegségek harmadának, a májrákos megbetegedések és az öngyilkosságok negyedének, a szájüregi rákok, a mérgezések, az epilepsziás esetek és a balesetek ötödének hátterében ez a szer áll. Társadalmi veszélyessége legalább ugyanekkora. Az alkoholistának testi és szellemi egészségkárosodással, emberi kapcsolatainak, társadalmi és anyagi helyzetének romlásával kell számolnia. Magyarországon becslések szerint nagyivó a társadalom ötöde és alkalmi ivó a fele. Bár az alkoholos májbetegségben meghaltak és az ebből becsült alkoholisták száma az utóbbi években jelentősen csökkent, a probléma továbbra is jelen van. Az érintettek nehezen néznek szembe problémájukkal, hiszen a pszichiátriai és addiktológiai gondozókban a segítségre szorulóknak csak töredéke jelenik meg.

Pszichoaktív szerek

A köznyelv az ide tartozó drogokat leggyakrabban kemény és lágy kategóriákba sorolja. Az előbbiek beépülve az anyagcsere-folyamatokba, a lelki mellett testi függőséget is kialakítanak. (A lágy drogok használata lényegesen kisebb egészségügyi kockázattal jár, s egyúttal a függőséget kialakító készségük, ún. addikciós potenciáljuk is lényegesen alacsonyabb) Ilyen kemény drogok például az ópiátok, melyek a legrégebben használt kábítószerek közé tartoznak. Sok kultúrában nyugtatóként, fájdalomcsillapítóként, éhinségek idején étvágycsökkentőként alkalmazták, de Dél-Libanonban i.e. 4000-ben már kábítószerként tartották nyilván. A görög mitológiában Morpheusznak az álom, és Thanatosznak a halál istenének is mákkapszula a jelképe. Európát a XIX. században érte el.

Az ópium és a morfium a mákból készült természetes anyag. Morfiumból heroint először Angliában köhögésre-, fájdalomcsillapításra, a függőség kezelésére 1874-ben állítottak elő. A világon máktermesztés mintegy 140 ezer hektáron folyik, ami 80 ezer hektárral kisebb az öt évvel korábbinál. A piacra kerülő mennyiség – stabilan 500 tonna évente – azonban változatlan, mivel a termesztés áttevődött az alacsony termésátlagú „arany háromszög”-nek nevezett területről (Laosz, Vietnam, Thaiföld, Mianmar és Kína) az esetenként hatszorta magasabb termésátlagú Afganisztánba.

Drogok (pszichoaktív szerek) használata a világon
	Amfetamin tipusú		Kokain	Ópiátok	Ebből: Heroin	Kannabisz
	Amfetamin	Extasy
Droghasználók (millió fő)	24,9	8,6	14,3	15,6	11,1	158,8
A világnépesség százalékában (15–64 éves korosztály)	0,6	0,2	0,3	0,4	0,3	3,8

Az utóbbi évek európai fogyasztási trendje jelzi, hogy a kereslet a narkotikumoktól a pszichoaktív szerek felé tolódik, és tendenciája leginkább Spanyol-, Olaszországban és Nagy-Britanniában növekvő.

Amfetamin származékokat ma már többen fogyasztanak, mint a két nagy múltú elődöt (ópium, kokain és származékaik) együttesen. Az amfetamint 1927-ben inhalálószerként és étvágycsökkentőként használták az Egyesült Államokban. A II. világháborúban a pilóták, később kamionsofőrök, sportolók, diákok stimuláló szere lett, míg forgalmát korlátozták. Manapság leginkább a fiatalok party-drogja.

A legtöbb amfetamint (extasy) európai laboratóriumokban állítják elő, főként Hollandiában, Lengyelországban, a balti államokban és Belgiumban, de az Egyesült Államokban és Délkelet-Ázsiában is termelik. Az extasyit használók 36%-a európai, 26%-a észak-amerikai és 23%-a ázsiai. A metamfetamin (speed) termelése az USA-ba és három délkelet-ázsiai országba (Mianmar, Kína, Fülöp-szigetek) koncentrálódik. Az együttes termelés a nyolcvanas évek nagy emelkedése után 500 tonna körül stabilizálódott.

Hasonlóan számos korszerű gyógyszerhez, az eurázsiai eredetű efedrin, az Afrikából (Jemen, Etiópia, Kenya) származó kath, a mexikói peyotl kaktusz alkaloidája, a meszkalin vagy az indonéz eredetű miriszticin. Ilyen természetes eredetű (anyarozs) tudatmódosító anyag az erősen hallucinogén LSD is. Hatása akár öngyilkossághoz is vezethet (horror trip), másrészt a szer bevételét követő hetek, hónapok után akár az őrületig fokozhatja a szorongást (ez az ún. flash-back hatás).

A serkentő szerek közül a dohány, a tompító hatásúak közül az alkohol a legelterjedtebb, a tudatmódosítók közül a kannabiszt használják legtöbben. A legszélesebb körben termesztett, szállított és fogyasztott drog. Neve az indiai kender nevéből származik. Ennek a növénynek a magvai, virágzó hajtásvégei tartalmazzák a hatóanyagot (THC), amit vagy cigaretta (joint) formájában fogyasztanak, vagy a belőle készített, magasabb hatóanyagtartalmú gyantát (hasis) teszik ételbe, italba, dohányba. Közel ötezer éves kínai gyógyszerészeti könyvek a malária, a reuma, a köszvény, a hegek gyógyítójaként említik, az indiai gyógyászat pszichoszomatikus betegségek kezelésére használta. A Földön közel 160 millió ember élvezi időről időre a kannabisz nyújtotta rövid nyugalmat és eufóriát. Legelterjedtebb Óceániában, Észak-Amerikában és Afrikában.

A 2005-ben elfüstölt 42 ezer tonna kannabiszlevél 26%-át Afrikában, 23-23%-át Észak- és Közép-Amerikában és a Karib térségben, 22%-át Ázsiában, és 5%-át Európában szüretelték. A 6600 tonnányi gyanta legnagyobb részét Marokkóban, Afganisztánban és Pakisztánban állították elő. Az európai hasisfogyasztás 70%-a Marokkóból származik.

A kérdést a társadalmak többsége elsősorban kínálati oldalról közelíti meg. A keresletcsökkentési stratégia a megelőzésre (pl. iskolai drogprevenciós programok) és a gyógyításra helyezi a hangsúlyt, míg az ártalomcsökkentő megközelítés (metadon vagy tűcsereprogramok) a piaci viszonyokat figyelmen kívül hagyva az egyéni és társadalmi ártalmak minimalizálását tartja fő feladatának.

2008. április