SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

A hosszú élet titkai

Az influenza

I Influenzaszerű betegségről a legkorábbi feljegyzések az időszámítás előtti 412-ből származnak. A kór nagy számban szedett áldozatokat Athénban, később Nagy Károly seregében is. Az első feljegyzett nagy influenzajárvány 1580-ban söpört végig az afrikai kontinensen és Európán, és közel hét évtized múlva ezreket ölt a Karib-tengertől indulva Új-Anglia felé. Világméretű influenzajárványból a 18. században három, a 19. században négy zajlott le, közülük az első részletes adatok az 1889–1890-es „orosz nátháról” származnak.

Az influenzavírust a hemagglutinin (H) és a neuraminidáz (N) fehérjék határozzák meg. 1927-ben az első fennmaradt vírustörzs madárból, az 1931-es sertésből, az 1933-as az emberről emberre terjedő influenzából volt kimutatható. Utóbbiból az „A" variánst izolálták, melyet követett a „B" és a „C" típus felfedezése. Sir Christopher Andrews szerint – aki részt vett az influenzavírus felfedezésében – a kórokozó a járvány után tovább lappang az emberi testben, és ingerek hatására aktiválódik. Az egyes influenzavírus-törzsek különböznek gyakoriságukban, fertőzőképességük időtartamában és abban, hogy melyik fajt képesek megbetegíteni. Az „A” influenzavírus kiterjedt járványokat okoz, míg a „B” vírus általában kisebb helyi járványokért, a „C” vírus egyedi esetekért felelős. Az állati eredetű, madarakban és emlősökben élő, de az emberben is jól szaporodó vírus eltérő veszélyességű változatai alakulhatnak ki. Az „A” vírus két nagy törzse a humán és az avián változat. Sajátossága, hogy képes géncserét végrehajtani más fajok influenza "A" vírusaival. Könnyen mutálódik, kialakulása nem kötődik szezonhoz. Világméretű járványok általában 40–60 évente fordultak elő.

A járványok megelőzésére a Föld hat és félmilliárd lakosára évente mintegy 250 millió influenzavakcinát állítanak elő. Az oltóanyag 65–70%-a Európában készül. Világjárvány bekövetkezése esetén azonban a gyártókapacitás ennek akár 5–6-szorosára, azaz mintegy 1,5 milliárd dózisra is növelhető.

A 20. század legpusztítóbb biológiai katasztrófája, az 1918–1920. évi spanyolnátha (H1N1) több halálos áldozatot szedett, mint az első világháború. A betegség során jórészt vérzéses tüdőgyulladás alakult ki, amely órákon belül halálhoz vezetett. A betegség szokatlanul nagy számban aratott a 20–40 évesek körében. Becslések szerint a járványban összességében mintegy 40 millióan haltak meg, de más források szerint a feketelista ennél jóval hosszabb. A művészvilágból Kassák túlélte, Kaffka nem, de az ismert művészek közül az áldozatok között volt a 38 éves Guillaume Apollinaire, a 28 éves Egon Schiele, valamint Edmond Eugène Alexis Rostand francia költő, drámaíró és Gustav Klimt is. A betegség kórokozóját csak nyolc évtized múltán sikerült rekonstruálni.

A század regisztrált, spanyolnáthát követő világméretű influenzajárványa az 1957-es ázsiai influenza (H2N2) és az 1968–1969. évi hongkongi influenza (H3N2) volt. Utóbbi kórokozója az emberi, valamint a madárinfluenza-vírusok módosulásával alakult ki. A Vietnamban és Szingapúrban 1968 júliusában induló járvány szeptemberre elérte Indiát, a Fülöp-szigeteket, Ausztrália északi részét és Európát. A betegséget a vietnami háborúból hazatérő amerikai katonák importálták Kaliforniába, és Japánt, Afrikát, Dél-Amerikát 1969-re érte el. Becslések szerint az ötvenes évekbeli ázsiai influenza mintegy 2 millió ember haláláért felelős, míg a hongkongi influenzában 750 ezren haltak meg, de más források 1–4 millió közötti áldozatról számoltak be.

Az egészségügyi szakemberek az ezredfordulót követő egészségügyi világveszélyt az Ázsiából induló madárinfluenzában látták, amikor felfedezték, hogy a szárnyasokkal kapcsolatban lévők madárragályba haltak bele. Majd negyven év legsikerültebb mutánsa, az „A”-típusú, emberről emberre terjedő sertésinfluenza (H1N1) 2009-ben Mexikóból érkezett. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése alapján, míg a szezonális járvány általában a lakosság 5–20 százalékát érintheti, az új influenzával a Föld lakosságának egyharmada–kétötöde fertőződhet meg. A vírusközvetítő állat ez estben a sertés, de a kórokozó génjei között megtalálhatóak a madár- és az emberi influenzavírusoké is. Laboratóriumi mérések 208 országban 2009. december 20-ig több mint 1,3 millió esetben azonosították a vírust, és a vírussal összefüggésbe hozható halálesetek száma 12 220 volt. A mérési eredmények a járvány kiterjedtségét azonban csak részben jelzik, mivel a várakozásoknál enyhébb vírustünetek és alacsonyabb halálozás miatt számos ország megszüntette a laboratóriumi mérést.

Az új influenza kezdetben Észak-Amerikát sújtotta, ezen belül is Mexikót, az Egyesült Államokat és Kanadát. A továbbiakban erősen érintetté váltak Európa, a Nyugat-Csendes-óceáni térség és a világ más régiói is. Az új influenzás betegek 1–10%-ának gyógyulásához kórházi kezelés szükséges, ezen belül 10–25%-uk intenzív ellátásra szorul. A kórházban ápolt súlyos esetek 2–9%-a halálos kimenetelű. Az A(H1N1) típusú influenza valamennyi korosztályban előfordul, de leginkább a gyermekeket és a fiatal felnőtteket támadja. Kanadai vizsgálatok szerint az intenzív osztályon ápoltak mintegy 30%-a volt gyermek, az Egyesült Államokban április–októberi adatok alapján a megbetegedettek 40%-a nem érte el a 18 évet, és Nagy-Britanniában az influenzaszezon kezdetétől minden negyedik súlyos influenzás beteg 16 évesnél fiatalabb volt. Bár a halálozási arány az A(H1N1) esetében alacsonyabb (0,007 és 0,045 százalék közötti), mint a szezonális influenza esetében (kevesebb mint 0,1 százalék), a halálos áldozatok kétötöde fiatal.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) napi jelentése szerint a járvány következtében 2009 áprilisától 2010. január 5-ig az unióban 1952-en haltak meg. A járvány legkorábban Észak- és Nyugat-Európát érintette, majd Közép-, Kelet- és Dél-Európa irányában terjedt. Erősödése a térségben október második hetétől nyomon követhető. A halálesetek száma folyamatosan nőtt, és hat héten át kéthetente megduplázódott. Fordulat december közepétől érzékelhető, amikor is tizenkilenc országból jelezték a megbetegedések csökkenését. A legtöbb országban a járvány közepes méretű, erős vagy nagyon erős járványt öt országból jeleztek. A vírus a legtöbb áldozatot Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Lengyelországban szedte.

Magyarországon a nemzeti influenza-felügyeleti rendszert elsőként 1931-ben Johan Béla alakította ki, hat évvel megelőzve a korabeli Európát. Az influenza elleni védőoltás kifejlesztése és gyártása mintegy nyolc évtizedes múltra tekint vissza. Oltóanyagot 1961-től állítanak elő, és a vakcinába kerülő vírustörzseket – a WHO ajánlása nyomán – évente a járványügyi helyzet elemzésének alapján választják ki. Hazánkban általában évente több mint egymillió adag influenza A+B teljes vírust tartalmazó vakcina készül, és általában a lakosság egynyolcadát oltják be. Az európai országokban ezer lakosra számolva 60 és 200 közötti influenza elleni oltóanyagot használnak, Magyarország a középmezőny alján helyezkedik el.

Az új influenza elleni oltottság színvonala Európa legtöbb országában jóval elmarad az éves influenza esetében tapasztalttól. Németországban, Franciaországban és az Nagy-Britanniában a lakosság alig néhány százaléka oltatta be magát. Ugyanakkor a kontinens északi országaiban a svédek harmada, a norvégok negyede, a finnek ötöde ítélte lényegesnek az oltással való védekezést. Ez az arány Magyarországon 26–27%.

Influenzaszerű panaszokkal Magyarországon influenzajárvány során a lakosság 15–25%-a fordul orvoshoz. Statisztikai megfigyelés az influenzajárványokról 1962-ig vezethető vissza, amely a bejelentett megbetegedéseket és az áldozatokat tartja számon, a járványok szezonális vagy pandémiás (nagy kiterjedésű járvány) jellege, illetve a vírusvariánsok megkülönböztetése nélkül. A megbetegedések kiterjedtségét és kimenetelét tekintve nyomon követhető, hogy a hatvanas–hetvenes évek után a lakosság természetes, illetve mesterségesen megszerzett immunitása az influenza vírusvariánsai ellen – egy-egy évi fellángolás mellett – a hetvenes évek végétől erősödött. A kialakult járványok kisebb kiterjedésűvé váltak, és a halálos áldozatok száma is csökkent. Az új típusú A(H1N1) vírus 2009 novemberéig szórványosan okozott megbetegedést, sőt, október utolsó hetében az influenzás panaszokkal orvoshoz fordulók száma 10%-kal elmaradt az egy évvel azelőttitől. A fordulat november második hetében következett be, amikor a regisztrált megbetegedések száma átlépte a járványos méretnek tekinthető húszezres küszöböt, és az adatok december közepéig erősödő, országos kiterjedésű, mérsékelt járványt jeleztek. A megbetegedések száma az eddigi csúcspontot az 50. héten érte el (45 800), azóta az előző évekhez hasonlóan csökkent az influenzás panaszokkal orvoshoz fordulók száma. A 2009. december 28. és 2010. január 3. közötti négy munkanapos héten az orvosok 10 700 új beteget regisztráltak, 30%-kal kevesebbet az egy héttel korábbinál. A járvány csillapodása feltehetően összefügg az ünnepek körüli szabadságolásokkal és az iskolai szünettel is.

Az új betegek egyötöde gyermek, több mint kétötöde fiatal felnőtt (15–34 éves), legkevésbé a 60 évesnél idősebbek érintettek. Influenza, illetve influenzaszerű megbetegedéssel 364 beteget ápoltak kórházban, lényegében ugyanannyit, mint egy héttel azelőtt, ugyanakkor a százezer lakosra jutó kórházi felvételek száma a csecsemők között kétszerese (15,6) az előző hetinek. Intenzív ápolásban hat gyermek és 39 felnőtt részesült. Gépi lélegeztetésre 36-an szorultak, kevesebben, mint az előző héten. Laboratóriumi vizsgálatot az orvosok az influenzagyanús esetek mintegy 3%-ában kértek, amelyekből a minták 7%-a volt pozitív. A hagyományos, diagnosztikai célra beküldött 302 vizsgálati anyag egyharmadában azonosítottak A(H1N1) vírusfertőzést.

Források: az Országos Epidemiológiai Központ Influenzafigyelő szolgálatának közleményei / WHO / WHO/Europe / European Centre for Disease Prevention and Control / European Medicines Agency / Wikipedia

2010. január