Éhség és túlzott bőség
Van-e titka a hosszú életnek, elleshető és alkalmazható modellje az életmódnak? Felfedezhetőek-e mindenütt érvényes aranyszabályok? Megannyi rejtély. Mitől számíthatnak:
- a Kaukázusban, a Pamír-fennsíkon, a Kordilerrákban, vagy a Kína, Tadzsikföld és Pakisztán határán húzódó Hunza-völgyben, valamint Okinava-szigetén élőkből sokak akár 100–120 év megélésére;
- míg a jóval fejlettebbnek, civilizáltabbnak tartott országokban, mint az andorrai, makaói, japán, San Marino-i, szingapuri, hongkongi, svéd, svájci, ausztrál, és francia újszülöttek átlagosan 81–84 évre;
- és mitől a szváziföldiek csupán alig több mint 32 évnyire?
A világ népességének egyik része idő előtt abba pusztul bele, hogy sohasem lakhatott jól, a másik „betegre eszi magát”. A fejlett országokban az egészségesnél átlagosan 30%-kal bőségesebben táplálkoznak, és sokak küszködnek súlyfelesleggel, míg a legszegényebb országok lakói a minimálisan szükségesnél 10%-kal kevesebb élelemhez jutnak. Az éhező emberek száma a világban évente 4 millióval növekszik, jelenleg 854 millióra tehető. Ebből 820 millióan fejlődő, 9 millióan fejlett országokban élnek, és 25 millió ember éhezik az úgynevezett átmeneti országokban. Ma átlagban 7 emberből egy nem jut elegendő táplálékhoz, így esélye sincs arra, hogy egészséges, aktív életet élhessen, holott a táplálkozási ösztön kielégítése az egészség megőrzésének is fontos eleme.
A korok, kultúrák konyhaművészete a világ minden táján az ünnepek központi elemei, és egyfajta örömforrásul is szolgálnak, de lényeges a helyes arányok betartása.
Ha a mindennapokban kevéssé energiadús ételeket fogyasztunk, a szervezet a saját tartalékait éli fel és csökken a testsúly, hiánybetegségek lépnek fel –, ha olyan többletenergiát kap, amelyet nem tud felhasználni, elraktározza, és bekövetkezik a kóros következményekkel járó elhízás. Az emberi szervezet napi energiaigénye nemtől, életkortól, testmérettől, fizikai aktivitástól függően eltérő. Mindezeket figyelembe véve a WHO számításai szerint az ember napi energiaszükséglete durva megközelítésben 4200–16 800 kJ (1000–4000 kcal) közötti. Ezek a határok meglehetősen tágak, és látni kell azt is, hogy jelenlegi fogalmaink szerint Magyarországon, a fogyni kívánó felnőtteknek naponta – megfelelő mozgás mellett – az ajánlott energiabevitel napi mennyisége 5000–7500 kJ (1200–1800 kcal).
Egy főre jutó napi tápanyagfogyasztás a világon
2000–2004-ben, kJ
A különböző kultúrák és korok szépségideáljai igen eltérőek. A történelem és az irodalom néhány híres nagy kövére: Crassus, Julius Caesar barátja és az első triumvirátus tagja; Sir John Falstaff, Shakespeare figurája; Pickwick úr, Dickens regényhőse; a Stan és Pan párosból Oliver Hardy, közelebbi korból Orson Welles, vagy akár Marlon Brando. Thomas Mann XIX. századvégi németországi zsíros polgárságát bemutató művei arról árulkodnak, hogy a „bőséges táplálkozás” kiváltsága társadalmi hovatartozást is jelentett. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor modellé vált, esztétikai és kulturális szempontok alapján a soványság is. A sportos alkat esztétikusságának elismerése a XX. század első felétől terjed Európában.
A tudomány optimális testsúlyt határoz meg, és ehhez képest jelzi az alul- illetve a túltápláltságot. Mérőszáma a testtömeg index (BMI), amely a kilogrammban kifejezett testsúly és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének hányadosa. Számítások szerint elhízottnak számít, aki életkora, magassága, neme és csontszerkezete alapján 20% testzsír többlettel él.
Az OECD tíz tagországában (az USA-ban, Nagy-Britanniában, Mexikóban, Ausztráliában, Kanadában, Görögországban, Új-Zélandon, Luxemburgban, Magyarországon és Csehországban) a felnőtt lakosság több mint fele túlsúlyos (25<BMI<29,9) vagy elhízott (BMI>30). Ennél jóval alacsonyabb a ráta Japánban és Koreában, Franciaországban, illetve Svájcban, ahol csökkent is az arány. Figyelemre méltóan eltérő életmód-stratégiát jelez, hogy míg Japánban és Koreában az elhízott lakosság aránya mindössze 3% körüli, addig az USA-ban ennek több mint tízszerese (több mint 32%). Az elmúl húsz évben az elhízottak aránya az USA-ban megduplázódott, Ausztráliában megháromszorozódott és ennél is jobban emelkedett Nagy-Britanniában. A ráta több kelet-európai országban lényegesen nőtt az elmúlt évtizedben. Közelebbi környezetünkben, az unióban (EU-27) az állampolgárok több mint 45%-a túlsúlyos vagy elhízott. A folyamat már korai életszakaszban indul, és évente körülbelül 400 ezer iskolás gyermek csatlakozik a túlsúlyosak táborához. Az elhízottság melegágya az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód, melynek kezelése Európában összességében az egészségügyi költségek 8%-át emészti fel.
Az elhízottság és a napi energia-bevitel nagysága közötti eltérés világosan jelzi, hogy a táplálkozási szokások Európán belül is országonként igen eltérőek. Legmagasabb a „nehéz emberek” aránya a britek és a németek között, akik a bevitt energiamennyiség alapján középtájt foglalnak helyet. Magyarország hiába áll a tápanyagfogyasztás alapján viszonylag „jó” helyen, a „súlyos egyéniségek” aránya alapján az előkelő negyedik, míg a franciák jóval magasabb kalóriafogyasztás mellett a legkarcsúbbak az összes ország között.
Az egy főre jutó napi tápanyagfogyasztás és az elhízottság az unióban, 2003–2004
A titok egyik nyitja feltehetően a táplálkozás összetétele. Az emberi szervezet építésének és energiaszükségletének fedezésére fehérjéből 14–16%-ra, szénhidrátból 45–55%-nyira, zsírból 25–30%-ra van szüksége. Az emberi test víztartalma kb. 70%, ezért felépítéséhez is célszerű hasonló víztartalmú természetes ételeket fogyasztani. A szervezet napi igénye: 2–3 liter folyadék.
A túlsúly egészségügyi következményei az ún. civilizációs – amennyiben civilizáción azt értjük, hogy mindennapi élelmünkért nem kell fizikai értelemben is keményen megdolgoznunk – azaz az elhízással összefüggő leggyakoribb betegségek az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, az epekőbetegség, a vesebetegségek, a daganatos betegségek, és az ún. 2-es típusú cukorbetegség. Minden kilogramm súlyfelesleg 9%-kal növeli a diabétesz kialakulásának a valószínűségét.
Források: WHO / OECD Factbook
2008. március