A mikrocenzus olyan népesség-összeírás, amely két teljes körű népszámlálás között mintavételes eljárással követi nyomon a társadalmi folyamatokat. A mikrocenzus megtartását a népszámláláshoz hasonlóan törvény rendeli el.

A mikrocenzus során az adatszolgáltatás kötelező. Ez a fajta népesség-összeírás általában tízévente ismétlődik, és számba veszi az ország területén élő természetes személyeket és lakásokat. A mikrocenzus adatai kizárólag statisztikai célt szolgálnak, és az eredmények nyilvános publikációkban jelennek meg.

Magyarországon 1869 óta vannak népszámlálások. A cenzusokat rendszerint tízévente tartják, a legutóbbi 2011-ben volt. Az egyre növekvő adatigény miatt azonban a 20. század közepe óta a két népszámlálás közötti időszakban mikrocenzust, azaz „kis népszámlálást” is tartanak. Az első mikrocenzust 1963-ban tartotta a KSH, ezt követően 1968-ban, majd minden évtized közepén végeztek ilyen népesség-összeírást. 2016-ban a hetedik mikrocenzusra került sor.

A mikrocenzus adataiból naprakész információk nyerhetők a népesség nagyságáról és összetételéről életkor, nem, családi állapot, iskolai végzettség, foglalkoztatottság, nemzetiség és sok más demográfiai mutató szerint, ugyanakkor részletes képet kaphatunk a háztartások és családok fő jellemzőiről, a lakásállománnyal kapcsolatos fontosabb adatokról. A mikrocenzus által kimutathatóvá válik, hogy milyen változások következtek be a legutóbbi, 2011. évi népszámlálás óta eltelt időszakban.

A mikrocenzus – népszámláláshoz hasonlóan – friss adatokkal szolgál az országos és területi szintű gazdasági és társadalmi döntésekhez. Hosszú távú segítséget nyújt a tervezéshez, prognózisok készítéséhez, a fejlesztési irányok meghatározásához. Az adatok segítségével hatékonyabban pályázhatunk az európai uniós és más nemzetközi támogatásokra is.