Dél-Afrika
Afekete kontinens legdélibb fekvésű országa, melynek területébe ékelődve egy önálló királyság – Lesotho – is található. Ezen kívül 5 országgal határos, és mintegy 3 ezer kilométernyi partszakasza van nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Indiai-óceán mentén. A domborzat a szárazföld belseje felé meredeken emelkedik, az ország legmagasabb pontja a 3446 méteres Injasuti hegycsúcs. Két nagy folyó, az Orange és a Limpopo szelik át az országot.
Afrika leggazdagabbnak tartott országa hosszú történelmi időkre tekinthet vissza. Legrégebbi őslakosai a busmanok, akiknek még ma is élnek leszármazottaik a Kalahári-medencében.
Két óceán határán
A terület első európai felfedezői 1487-ben a portugálok voltak, majd holland telepesek népesítették be a déli partvidéket, és alapították meg 1652-ben az ország első városát, Fokvárost. Leszármazottaik, a búrok és az újonnan érkező britek között hosszas viszály, háborúskodás folyt, mely 1902-ben a britek győzelmével ért véget. Az országot hatalmas ásványkincslelőhelyei tették vonzóvá a mindenkori hódítók számára. Az első gyémánt- és aranybányákat a 18. század végén nyitották meg, és sor került a vasútvonalak kiépítésére is. Fellendült a kereskedelem, Fokváros fontos kikötővé vált. 1910-ben alakult meg a Dél-afrikai Unió, mely 1926-ban a Brit Nemzetközösség tagjává vált. 1961-ben véget ért a brit uralom, a Dél-afrikai Köztársaság kikiáltásával kinyílvánították az ország függetlenségét. A búrok által indított apartheid (a fekete lakosok ellen irányuló faji megkülönböztetés) az élet számos területére begyűrűzött, minden a fehérek kezében összpontosult. Ez a rendszer azonban az 1990-es évek elején összeomlott, és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon. A több évtizedig tartó megkülönböztető politika ellen többen emelték fel szavukat, közülük a legismertebb Nelson Mandela, aki az 1960-as tüntetésben való részvétele miatt került börtönbe. Hosszan tartó raboskodás után 1990-ben szabadult ki, 1993-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták, majd 1994-ben a köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke lett.
| Általános mutatók, 2009 | |
|---|---|
| Mutató | Érték |
| a) 2008. évi adat | |
| Terület, ezer km² | 1 221 |
| Népesség, millió fő | 49,32 |
| Népsűrűség, fő/km² | 40 |
| Árfolyam, ZAR/USD | 8,47 |
| Egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson, USD | 10 244 |
| A GDP volumenváltozása az előző évhez képest, % | –1,8 |
| éves átlagos növekedési üteme, 2001-2009, % | 3,6 |
| Fogyasztóiár-emelkedés az előző évhez képest, % | 7,1 |
| éves átlagos növekedési üteme, 2001–2009, % | 6,2 |
| Foglalkoztatási ráta, % (15 éves és idősebb korcsoportra)a) | 41,1 |
| Munkanélküliségi ráta, % (15–64 éves korcsoportra)a) | 22,9 |
A Magyarországénál 13-szor nagyobb területen közel 5-ször annyian élnek, mint hazánkban, a népsűrűség (40 fő/km²) alig 40 százaléka az itthoninak. A népesség eloszlása mind területileg, mind etnikailag egyenetlen. Az ország kétharmada lakatlan, nyugati és északi (a száraz Kalahári-medence) része gyéren lakott, a lakosság főként a keleti és a déli területeken összpontosul. Éppen ezért a népsűrűség is szélsőségeket jelez, míg Dél-Transvaalban 300, Észak-Fokföldön átlagban 2 fő az egy km²-re jutó lakosok száma.
Hivatalos fővárosa Pretoria, legnagyobb városa Johannesburg, de további két városnak is jelentős szerep jut, Fokváros a törvényhozás, Bloemfontein a bírói ítélkezés központja.
Hivatalos nyelve az angol, afrikaans (búr) és 9 bantu nyelv, hivatalos pénzneme a rand. Sokféle népcsoport – zulu (24%), keverék (11%), búr (10%), északi szotó (10%), sosza (10%), déli szotó (7%), angol (6%), és egyéb (16%) – él az ország területén.
Az 1994. évi demokratikus választás óta eltelt időszak alatt sem sikerült az ország gazdasági és társadalmi megosztottságát felszámolni. A dél-afrikai gazdaságpolitika a fekete lakosság gazdasági szerepének, befolyásának növelésére irányul, kedvezmények biztosításával segíti a feketék kvalifikált munkahelyhez és vezető pozícióhoz jutását. Az 1994-es rendszerváltás óta több mint egymillió fehér hagyta el az országot, főleg a növekvő bűnözés és a faji ellentétek – immár a fehérek elleni fordított rasszizmus – miatt. Ennek ellenére a gazdaság túlnyomó része továbbra is a fehér kisebbség irányítása alatt áll.
Az ország mára jelentős ipari hatalommá vált; az ipar és építőipar a bruttó hozzáadott érték 33,7%-át adja, míg a mezőgazdasági termelés 3,3, a szolgáltatások 63,0%-os részarányt képviselnek.
Az egészségügyi ellátás a városokban kielégítő, a vidéki körzetekben sokkal kevésbé hozzáférhető. Az emberek milliói továbbra is szegénységben élnek, a HIV-fertőzöttek száma meghaladja az 5 milliót. Egészségügyi kiadásokra évek óta a GDP 3–3,5%-át költik. Ezer emberre három kórházi ágy és egy orvos jut. A születéskor várható átlagos élettartam a HIV-vírus okozta megbetegedések és halálozások következtében drasztikusan zuhant az elmúlt 15 évben. Míg a várható élettartam hosszát tekintve Magyarország a 78., Dél-Afrika a 178. helyen szerepel az ENSZ rangsorában.
| Népesedési mutatók, 2008 | ||
|---|---|---|
| Dél-afrikai Köztársaság | Magyarország | |
| a) 2007. évi adat | ||
| Ezer lakosra jutó | ||
| élveszületés, fő | 25,1 | 9,9 |
| halálozás, fő | 12,8 | 13,0 |
| Csecsemőhalandóság, ‰ | 45,7 | 5,6 |
| Születéskor várható élettartam, év | ||
| összesen | 50,0a) | 74,2 |
| férfiak | 50,3 | 70,0 |
| nők | 53,9 | 78,3 |
| A népesség korösszetétele, % | ||
| –14 éves | 30,8 | 14,9 |
| 15–64 éves | 64,8 | 68,8 |
| 65 éves és idősebb | 4,4 | 16,3 |
Gyémántbánya
A növekvő szegénység mellett Dél-Afrika a Föld ásványkincsekben leggazdagabb országai közé tartozik, a kontinens gazdaságilag legfejlettebb, legiparosodottabb állama. A világ aranytermelésének több mint 45%-át adja, de nagy mennyiségben termelnek ki uránt, platinafémeket (a világtermelés 55%-át), vasat, krómot, rezet. A gyémántnak mindkét fajtáját, az ipari és az ékszergyémántot is bányásszák. Legnagyobb gyémántbányái Kimberley és Pretoria mellett találhatók.
Az ország mezőgazdasági termelése a szélsőséges csapadékeloszlás miatt erősen ingadozó. A művelt területek jelentős része a fehér farmerek tulajdonában van. A jól felszerelt farmokon juh- és szarvasmarha-tenyésztés, kukorica-, búza-, cukornád- és gyümölcstermelés folyik. A világ mohairszükségletének felét fedezi az egymilliós angórakecske-állomány.
Dél-Afrika energiatermelésének alapja a kőszénbányászat, az ország területén található szénvagyont mintegy 11 milliárd tonnára becsülik. Energiaszükségletének ¾-ét fedezik szénből, ugyanakkor kőolajból és földgázból behozatalra szorul.
Dél-Afrika főbb export- és importpartnerei, 2008
Külkereskedelmi forgalma 2008-ban mintegy 180 milliárd USA-dollárt tett ki, főbb kereskedelmi partnere mind az export, mind az import tekintetében az Európai Unió volt. Fontosabb exportcikkei a nemesfémek mellett a szén, urán, gyapjú, déligyümölcs, vegyipari termékek, míg behozatalra leginkább gépekből, berendezésekből, járművekből, vegyi anyagokból, kőolajból, élelmiszerből szorul.
Az afrikai kontinensen az elmúlt években Dél-Afrika hazánk legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnere lett. Az Afrikába irányuló kivitelünk csaknem egyharmadát veszi fel.
A befektetett tőke gyors megtérülése vonzóvá teszi az országot a külföldi befektetők számára. Az évente beáramló tőke értéke az utóbbi 8 év alatt tízszeresére, 9 milliárd dollárra nőtt, a működőtőke állománya megközelíti a 120 milliárd dollárt. A befektetők közül meghatározó az angol, amerikai és francia tőkéscsoportok szerepe, melyek a gyémántbányászat majdnem egészét, az aranybányászat csaknem kétharmadát birtokolják.
Külföldi turizmus Dél-Afrikában
Dél-Afrika az utóbbi években az egyik jelentős fogadó országa lett a nemzetközi turizmusnak. 20 év alatt megtízszereződött a külföldi turisták száma, az így szerzett bevétel 4,5-szerese az 1990. évinek. A kellemes éghajlat, a csodálatos tájak, a 10 nemzeti park hihetetlenül gazdag állat- és növényvilága, az emberek legkülönfélébb bőrszíne és származása miatt szokták Dél-Afrikát szivárványországnak nevezni.
A sok egzotikus látnivaló között Fokvárosban található a Tábla-hegy, mely a Világörökség része, és többek között kirándulást lehet tenni a világ hét természeti csodái között számon tartott Viktória vízeséshez is.
2010-ben a labdarúgó-világbajnokság megrendezésével Dél-Afrika fokozottan a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Várható hatásaként a turizmus fellendülése mellett mintegy 0,5 százalékpontos gazdasági többletnövekedésre számítanak.
Az afrikai aspiránsok közül a szavazatok több mint 50%-át elnyerő Dél-Afrika rendezhette meg a 2010. június 11. – július 11. között lezajló, sorrendben 19. labdarúgó-világbajnokságot. 9 város 10 stadionjában játszották a mérkőzéseket, összesen mintegy 3,2 millió néző előtt, nem számítva a tévé készülékek előtt ülő milliókat. A 64 mérkőzésen rúgott 145 góllal nem tartozik a legeredményesebb vb-k közé. Dél-Afrika harmadik alkalommal vett részt mundiálon, de egy döntetlen (Mexikó ellen) és egy 3 gólos vereség (Uruguay ellen) után csoportjának harmadik helyezettjeként be is fejeződött számára a játék, és már csak rendező országként szurkolhattak a meccseken. A részt vevő 32 ország közül a huszadik helyet szerezte meg. A trófeát végül Spanyolország (először a vb-k során) gyűjtötte be, második helyen Hollandia, harmadikként Németország csapata végzett.
Az angol és holland telepeseknek köszönhetően markánsan jelen van az európai kultúra, mely az évszázadok során keveredett a fekete törzsi kultúrával. Ennek legrégebbi művészeti alkotásai a busmanok évezredes sziklafestményei és sziklarajzai.
Az infrastruktúra folyamatos fejlesztése révén a teherszállítás döntő része, 85%-a villamosított vasúton történik. A vasútvonalak hossza 23 800 km. Ugyanakkor a közúthálózat csupán harmada rendelkezik szilárd burkolattal. Az ország 143 repülőtere közt számos nemzetközi is található, de jelentős a belföldi légiforgalom is. A hét tengeri kikötőből a legjelentősebbek Durban, Fokváros és Port Elizabeth.
Források: Federal Statistical Office Germany (Destatis) Country profile, South Africa / World EconomicOoutlook, 2010. Október (IMF, Washington D. C.) / World Tourism Organization (WTO) / Wikipédia.
2011. február