Törökország
ATörök Köztársaságot 1923-ban alapították. A 780 ezer km²-es ország területéből elenyésző hányad (mintegy 3%) tartozik Európához. Lakosainak száma 2006-ban 73 millió, kétharmaduk volt városi. Isztambul a világ legnépesebb városainak egyike, lakosainak száma meghaladja a 10 milliót, de a fővárosban, Ankarában is 3,6 millióan élnek. A török népcsoporthoz tartozik a lakosok mintegy 80%-a, de jelentős a kurd és az örmény népesség is. Az ország 1949-ben az Európa Tanács tagja lett, majd 1951-ben csatlakozott a NATO-hoz, ahol az Egyesült Államok után a második legnagyobb haderővel rendelkezik. Hadászati kiadásai fokozatosan csökkennek 1999 óta: akkor a GDP 5,4%-át fordították a hadászatra (ez több mint 12 milliárd USD-t jelentett), 2004 óta e kiadások a GDP 3%-a körül mozognak. Törökország ma tagja a legfőbb európai intézményeknek, az Európai Uniónak pedig tagjelölt állama.
Általános mutatók | ||
---|---|---|
Mutatók | 2006 | |
a) 2005. | ||
Terület, 1000 km² | 738,6 | |
Népesség, millió főa) | 73,0 | |
Városi népesség aránya, %a) | 67,3 | |
Egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson, EU-25=100,0 |
28,0 | |
GDP növekedése, % | 6,1 | |
Fogyasztóiár-emelkedés, % | 9,3 | |
Munkanélküliségi ráta, % | 8,4 | |
Internettel rendelkező háztartások aránya, %a) |
8,0 | |
Árfolyam, líra/USD | 1,43 |
A népesség tíz év alatt közel 10 millióval gyarapodott, ennek megfelelően a népsűrűség e periódusban 82-ről 93 főre emelkedett km²-enként. A természetes szaporodás annak ellenére is jelentős (évente több mint 900 ezer fő), hogy sem az élveszületések száma (2000 óta minden évben valamivel több mint 1 millió 360 ezren születnek), sem a halálozások száma nem változik jelentősen. 2005-ben 48 ezerrel kevesebben haltak meg, mint 2003-ban, a halálozási arányszám három év alatt egy ezrelékkel, 6,2-re csökkent. 10 év alatt a népesség korcsoportstruktúrája valamelyest átalakult, lassú öregedés figyelhető meg. Míg 1995-ben a népesség 32%-a volt 15 évesnél fiatalabb, 63%-a 15–64 éves és 5%-a ennél idősebb, addig 2005-ben ugyanezek az arányok 28, 66, illetve 6% voltak.
A születéskor várható élettartam az ezredforduló óta mind a férfiak, mind a nők esetében több mint 3 évvel megnőtt, így az 2005-ben a férfiak esetében 68,9, a nők esetében 73,8 év volt. Törökország Európában kiugróan a legmagasabb csecsemőhalandósági rátával rendelkezik. Bár 2000 óta ez jelentősen csökkent (ekkor 1000 élveszületésre 42 csecsemőhalálozás jutott), 5 évvel később így is 1000 élveszületett csecsemőből közel 24 nem élte meg az 1 éves kort. Összehasonlításképpen: 2005-ben az EU–25-ben ez az arány 4,5, míg Európában a második legmagasabb aránnyal rendelkező Romániában 15 volt.
Főbb népesedési mutatók, 2006 | ||
---|---|---|
Törökország | Magyarország | |
a) 2005. | ||
Ezer lakosra jutó | ||
élveszületés | 18,6 | 9,9 |
halálozás | 6,2 | 13,1 |
természetes szaporodás (+) / fogyás (–) | 12,4 | –3,1 |
Csecsemőhalandóság, ‰ | 23,6a) | 5,7 |
Születéskor várható élettartam, év | ||
férfiak | 68,9a) | 68,6 |
nők | 73,8a) | 76,9 |
A népesség korösszetétele, % | ||
–15 éves | 28,4a) | 15,4 |
15–64 éves | 65,7a) | 68,8 |
65 éves és idősebb | 6,0a) | 15,8 |
1000 férfire jutó nő | 982,0a) | 1 107,0 |
Törökország gazdasága keveréke a modern iparnak és kereskedelemnek, valamint a hagyományos mezőgazdaságnak. Legfontosabb kereskedelmi partnerei az európai államok, melyek az utóbbi években az ország importjának és exportjának is mintegy 40%-át tették ki. Az ezredforduló óta a külkereskedelmi termékforgalom hiánya átmeneti mérséklődés után folyamatosan növekszik. Míg 2000-ben Törökország alig több mint 30 milliárd euró értékben exportált, addig 2006-ban közel 70 milliárd euró értékben, ugyanakkor a behozatal értéke 5 év alatt 52 milliárd euróval nőtt, és 2006-ben meghaladta a 111 milliárd eurót. A mérleghiány – folyó áron, euróban kifejezve – az ezredfordulót követő 1 évben csökkent (2001-ben volt a legalacsonyabb, 11 milliárd euró; az export százalékában pedig 32%) –, de azóta szinte fokozatosan növekszik. E kereskedelmi mérleghiány fő finanszírozójává az utóbbi években a törökországi turizmus vált, amelyből az ország éves bevétele ma már meghaladja 10 milliárd dollárt.
Az ezredfordulót követően a gazdasági helyzetet kiszámíthatatlan növekedés és komoly egyensúlytalanság jellemezte. Az ország gazdasági instabilitása a 2001-es pénzügyi krízis idején tetőzött, aminek legfőbb oka a törékeny bankrendszer volt. Mindez a török GDP 7,5%-os zuhanásához és a valuta leértékelődéséhez vezetett, a kamatlábak elérték a 400%-ot, és az államadósság a GDP 90%-a fölé emelkedett. Az IMF által támogatott reformprogramnak köszönhetően a stabilizáció igen gyorsan ment végbe, a központi bankot függetlenítették, számos elkülönített állami pénzalapot megszüntettek, rugalmasabb lett az árfolyam, illetve új, törvényi keretet kapott a telekommunikációs és az energiaszektor is. Alig egy év alatt újra kezdődött a növekedés, az infláció lényegesen csökkent (a 2001-es 56,8%-ról 2006-ig 9,3%-ra), a nemzeti össztermék növekedett (2004-ben 9%-kal, azóta a növekedés mértéke fokozatosan mérséklődik), illetve a török líra is kezdte visszanyerni értékét.
A gazdasági krízis a munkanélküliséget is jelentősen megnövelte. Az ezredfordulós 6,5%-os munkanélküliségi ráta európai viszonylatban is alacsonynak számított, de a 3 év alatt bekövetkezett 4 százalékpontos emelkedést csak részben sikerült leszorítani; így a török munkanélküliek aránya napjainkban is 8% fölötti.
Az ország előtt álló egyik legnagyobb kihívás – az uniós csatlakozás lehetősége –, nemcsak a gazdasági folyamatokra, hanem az alkotmányos keretekre is kihatott. Amióta 1999-től Törökország hivatalosan is tagjelölt, figyelemre méltó alkotmányos kiegészítések kerültek napirendre, több törvényhozói „harmonizációs csomagot” fogadtak el. Több száz törvényen változtattak, egyebek között a gyülekezés-, szólás- és vallásszabadság érdekében.
Források: Eurostat / Szigetvári Tamás: Törökország az európai uniós csatlakozási tárgyalások kezdetén / (VKI) / SIPRI (Stockholm International Peace Research Institute) / OECD / Demographic Yearbook, 2005, ENSZ, New York
2007. október