Lakás (a népszámlálás fogalmai szerint): az eredetileg állandó emberi szállás, tartózkodás (otthon) céljára épített vagy lakássá átalakított és jelenleg is lakás céljára alkalmas, meghatározott rendeltetésű (lakó-, főző-, egészségügyi stb.) helyiségek egymással általában műszakilag (építészetileg) is összefüggő egysége, amely a közterületről, udvarról vagy az épületen belüli közös térből (lépcsőház, folyosó stb.) önálló bejárattal rendelkezik.
Szoba: közvetlen természetes megvilágítással és szellőzéssel (ajtóval, ablakkal) rendelkező, legalább 4 m² alapterületű, alvás vagy nappali tartózkodás céljára szolgáló helyiség.
A lakások szobaszáma: a szobák száma szerinti csoportosítás – függetlenül az egyes szobák nagyságától (alapterületétől) – a lakás összes szobáinak együttes száma alapján történt.
A lakásállomány a 2011. évi népszámlálás végleges eredményei alapján továbbvezetett adat, a lakások száma tartalmazza a lakott és nem lakott lakásokat és a lakott üdülőket.
Épített lakás, üdülő: az adott időszakban használatba-vételi engedélyt kapott új lakás, illetve üdülő. Lakás (műszaki értelemben): lakó- és mellékhelyiségek, valamint egyéb helyiségek együttese, amelyek lehetővé teszik a pihenést és az otthoni tevékenységek folytatását, a főzést és az étkezést, a tisztálkodást, a mosást, az illemhely–használatot, valamint az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolását. Az új lakásnak rendelkeznie kell legalább egy, 17 m²-t meghaladó alapterületű lakószobával, és fűthetőnek kell lennie. Üdülő: időszakos tartózkodás, pihenés céljára szolgáló épület, mely egy vagy több üdülőegységet tartalmaz.
Építtető: az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, aki/amely az új lakás megterveztetését, kivitelezését megrendeli és rendelkezik a kivitelezés megkezdéséhez szükséges engedélyekkel. Önkormányzat mint lakásépíttető: a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata és az általuk közszolgáltatás céljából alapított intézmények. Központi költségvetési szerv mint lakásépíttető: a minisztérium, az országos hatáskörű szerv és az általuk meghatározott feladat ellátására létesített önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezet építkezése. Gazdasági szervezet mint lakásépíttető: jogi személyiségű vállalkozás építkezése. Természetes személy mint lakásépíttető: a lakosság saját anyagi erejéből (készpénz+hitel), többnyire saját használatára történő építkezése.
Megszűnt lakások: a települési önkormányzat lakásmegszűnési nyilvántartása alapján az adott évben elemi csapás, megsemmisülés, bontás, átépítés miatt megszűnt lakások.
Lakóépület: építési engedély, egyszerű vagy ellenőrzött bejelentés alapján létesítendő olyan épület, mely kizárólag vagy nagyobb részben (a beépített szintek nettó területének 50%-át meghaladó mértékben) lakásokat tartalmaz.
Nem lakóépület: hivatali és adminisztratív célra használt épületek, kereskedelmi, vendéglátóhelyek, turisztikai és idegenforgalmi célra használt épületek, az oktatási, egészségügyi ellátást szolgáló, valamint a szórakoztatásra, sport céljára használt épületek, közlekedési és távközlési, ipari és mezőgazdasági épületek és minden egyéb nem lakójellegű épület.
Hasznos alapterület: a vakolt vagy burkolt falsíkokkal határolt teljes alapterületnek az a része, ahol a belmagasság legalább 1,90 m.
Lakásépítési költség: az építtető oldaláról felmerülő – becsült – költség. A lakásépítés (kivitelezés) – áfa nélküli – közvetlen és közvetett költségeit, valamint a vállalkozói „tisztes” nyereséget tartalmazza az adott negyedév árszínvonalán számítva. (Figyelmen kívül hagyva – többek között – a telekszerzés költségét, az építés előkészítésének költségeit és azt a vállalkozói hasznot, amely az értékesítésre épített lakások esetében jelentkezik.)
Az építési költség indexe: az 1 m²-re jutó lakásépítési költség negyedévenkénti változását mutatja a bázisidőszakhoz – 2015. év átlagához –, illetve az előző év azonos időszakához viszonyítva.
A munkaerőköltség indexében a közvetlen bérköltség szerepel. A több mint 5 főt foglalkoztató vállalkozások építőipari kereset- és létszámadatai alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak kifizetett bruttó kereset és annak mindenkori törvényes járulékai.
Az anyagárindex esetében a lakásépítésben felhasznált anyag közvetlen beszerzési ára az építéshelyre való szállítással együtt szerepel.
Módszertani forrás: Lakásépítési költségindex 2000.I. negyedév (KSH, Budapest, 2000).
Lakáspiaci árindex: A teljes árváltozás a lakásárak mértani átlagának bázisidőszaki értékhez viszonyított, százalékban kifejezett változása. A teljes átlagár változásából regressziós becsléssel elkülönítjük az ún összetételhatást, mely a minőségi összetétel változását mérő index. A teljes árváltozás és az összetételhatás hányadosaként áll elő a tiszta árváltozás indexe, mely az mutatja meg, hogyan alakulnának az árak változatlan minőségi összetétel mellett.
A rendelkezésre álló adatok alapján számított minőségi összetétel változása alapvetően a lakáseladások szerkezetének épülettípusok, települések, vagy lakásnagyság szerinti átrendeződése hatására következhet be, tehát ha pl. a lakáspiaci forgalom az alacsonyabb árszínvonalú területek vagy a kisebb lakások felé tolódik, az összetételromlásként jelenik meg a lakáspiaci árindexekben.
A lakáspiaci árak alakulásának megfigyelése az illetékkiszabási eljárás során rögzített adatokon alapul, melyek a magánszemélyek között létrejött, teljes lakás átruházására vonatkozó adásvételekre vonatkoznak. Az új lakások beazonosítása az újlakás-vásárláshoz igénybe vett kedvezmények alapján történik.
Az összevont lakáspiaci árindex a használt és az új lakások indexeinek súlyozott átlaga. A súlyokat a megelőző év összesített lakáspiaci forgalmának értékadatai adják.
Gázcsőhálózat: az elosztó és a leágazó vezetékek együttes hossza.
Elosztó vezeték: az a gázvezeték, amely a gázt az átadó állomástól a fogyasztókörzetbe juttatja el.
Leágazó vezeték: az elosztó vezetékről a fogyasztóhoz vezető leágazás, mely tartalmazza a csatlakozó vezeték épületbe való belépéséig (telekhatárig) tartó szakaszt is.
Az ivóvízvezeték-hálózat hossza: a település közigazgatási határán belül általában a közterület (út, utca, tér) alá fektetett, üzembe helyezett, illetve rendeltetésszerűen használatba vett főnyomó- és elosztóvezeték-hálózat együttes hossza (bekötővezeték nélkül).
Közcsatorna-hálózat: az adott település közigazgatási határán belül általában közterület alá fektetett, különböző átmérőjű zárt csatornáknak és műtárgyaknak egymáshoz kapcsolt rendszere, amelyeknek rendeltetése a csatornázott települések területén keletkezett szenny-, használt- és csapadékvíz összegyűjtése, továbbá elvezetése a szennyvíztisztító telepekre, illetve más szennyvízbefogadóba.
Elválasztó rendszerű szennyvízcsatorna-hálózat: külön hálózatban (szennyvízcsatorna) vezeti el a szenny- és használt vizet, külön hálózatban pedig a csapadékvizet.
Egyesített rendszerű csatornahálózat: a szenny-, használt és csapadékvizet együtt (ugyanazon hálózaton) vezeti el.