Prof. Dr. Kopp Mária (tudományos igazgatóhelyettes, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet; az MTA-SE Mentális Egészségtudományok társult kutatócsoport vezetője) – Prof. Dr. Skrabski Árpád (egyetemi tanár, Apor Vilmos Katolikus Főiskola)

Társadalmi tőke és egészségi állapot

A társadalmi tőke erőssége igen pozitív kapcsolatban áll a testi és lelki egészségi állapottal, a szubjektív „jól-lét”-tel, az életminőséggel. Az utóbbi évtizedekben számos vizsgálat bizonyította, hogy ha az adatokat egyéb lényeges tényezők szerint korrigáljuk, a társadalmi tőke, elsősorban a bizalom, várható élettartam és az egészségi állapot számos mutatójának független előrejelzője. (Kawachi, Berkman, 2000, Skrabski, Kopp, Kawachi 2003). Ennek magyarázataként egyrészt a stresszel, nehézségekkel való megküzdésben a bizalom, az, hogy számíthatunk másokra, fontos puffer tényező, másrészt az egészségvédő magatartást segítik elő a közös normák, a támogatás. Vizsgálatok eredményei szerint Amerikában és Angliában is a társas támogatás, társas kapcsolatok az életminőség fontosabb meghatározói, mint az iskolázottság és a jövedelem.

A társadalmi tőke jellemzői a Hungarostudy országos reprezentatív felmérések szerint

Országos reprezentatív ún. Hungarostudy felméréseinkben 1988-ban 21 000, 1995-ben és 2002-ben 12 600 személlyel végzett otthoni interjúk során a társadalmi tőke jellemzőit vizsgáltuk a 150 magyar kistérségben az egészségi állapottal, más pszichológiai, életmód, társadalmi-gazdasági és pszichoszociális tényezőkkel kapcsolatban. 2006-ban 4500 személy ismételt felkeresésével követéses vizsgálatot bonyolítottunk le, ahol már ok-okozati összefüggések megállapítására is mód nyílt. Azokban az esetekben, ahol a 2002-es és a 2006-os adatokat hasonlítjuk össze, természetesen külön feltüntettük a Hungarostudy 2002-nek azt az almintáját, akik a követéses vizsgálatban is részt vettek. Ez az alminta nem tért el jelentősen a teljes országos reprezentatív mintától, azonban a reprezentativitás érdekében néhány korrekciót hajtottunk végre. (Kopp és mtsai, 2008)

A társadalmi tőkét Putnam (1993) javaslatai alapján Kawachi három dimenzió mentén határozta meg, amelyek a környezetbe vetett bizalom és megbízhatóság, másoktól kapott és másoknak nyújtott segítség, továbbá civil szervezettől kapott segítség és a civil szervezetben vállalt kötelezettség. Mivel vizsgálatainkat Ichiro Kawachival (Harvard Egyetem) együttműködésben végeztük, ezek a társadalmi tőke mutatók megegyeznek az általa alkalmazott mutatókkal.

A társadalmi tőke alakulása 1988 és 2002 között

Vizsgálatainkban a társadalmi bizalmatlanság mértéke volt a megyék, kistérségek közötti halálozási, egészségi különbségek legfontosabb előrejelzője (Skrabski, Kopp, 2003, Skrabski, 2003). Nemzetközi felmérések szerint a legmagasabb bizalomértékeket a skandináv országokban találták, a norvégok 65%-a, a svédek 60%-a állítja, hogy a legtöbb emberben meg lehet bízni, tehát a norvégoknak csupán 35%-át, a svédeknek 40%-át jellemzi a társadalmi bizalmatlanság. (OECD, 2001) Régiónk átalakuló társadalmaiban a bizalom, elsősorban a mindenkire kiterjedő bizalom lényegesen alacsonyabb, mint a legtöbb nyugati országban, különösen alacsony a skandináv országokhoz viszonyítva. A bizalmatlanság és a korrupció szorosan összefügg egymással. Valószínűleg ezzel a problémakörrel függ össze, hogy régiónkban az ember nem lehet eléggé körültekintő, nem lehet eléggé óvatos állításokat igen fontosnak tartják. Kérdés azonban, hogy a körültekintés nélküli bizalom mennyiben lenne reális a mi körülményeink között, nem inkább a valóság figyelembevételének jele-e. Természetesen egy igen rendezett, normakövető társadalomban, mint a skandináv országok népessége nincs szükség ilyen fokú óvatosságra.

Saját vizsgálataink eredményei összhangban vannak a nemzetközi vizsgálatok azon megállapításával, hogy Magyarországon a társadalmi bizalmatlanság mértéke igen magas, azonban az elmúlt tíz évben igen jelentős változások is kimutathatóak voltak. Ugyanazokkal a kérdésekkel vizsgálva, a társadalmi bizalmatlanság mértéke 1995 és 2002 között csökkent, míg 2002 és 2006 között igen jelentős mértékben emelkedett.

1995-ben az emberek 63%-át jellemezte a társadalmi bizalmatlanság, 63% értett egyet azzal az állítással, hogy „az emberek általában aljasak, önzőek, akik csak ki akarják használni a másikat”. Ez az arány, ugyanazzal a kérdéssel vizsgálva 2002- re valamelyest csökkent, 58% volt. 2006-ban viszont már a megkérdezettek 69%-át jellemezte ez az állítás. Még megdöbbentőbbek a változások azzal az állítással kapcsolatban, hogy „senki sem törődik azzal, hogy mi történik a másikkal”. Ezzel az állítással 1995-ben a magyar népesség 63%-a egyetértett, 2002-ben már csak 50%, míg ugyanez az arány 2006-ra 81%-ra emelkedett. Szintén igen jelentősen változott a „legbiztosabb nem bízni senkiben” állítással egyetértők aránya, 1995-ben 56% volt, 2002-ben 54%. 2006-ban a megkérdezettek 70%-a válaszolta ezt azok közül, akik esetében 2002-ben csak minden második ember érezte így.

A rivalizálás korábbi vizsgálataink eredményei szerint az idő előtti férfihalálozás fontos előrejelzője (Skrabski és mtsai, 2004). Bár a rivalizálás mértéke alacsonyabb, mint a többi társadalmi tőke mutatóé, ez is változott a három időpont között. 1995-ben a megkérdezettek 27%-át, 2002-ben 23%-át, 2006-ban 33%-át jellemezte. Annak ellenére, hogy korábban a civil társadalom fokozatos erősödése volt jellemző, 2002 és 2006 között az egyesületi tagok aránya 13%-ról 10%-ra csökkent a felnőtt népesség körében. A civil szervezetekben való részvétel a férfiak idő előtti halálozási különbségeinek szignifikáns előrejelzője, az alacsony civil szervezeti részvétel magasabb idő előtti halálozással jár. Elsősorban a fejlettebb régiókban magasabb a civil szervezetekben résztvevők aránya. Putnam (1993) alapvető tanulmánya nyomán a civil szervezetekben való részvétel a társadalmi tőke egyik legfontosabb mutatója.

Fukujama különböző országok helyzetét, Putnam az olasz tartományokat összehasonlítva bizonyította, hogy a gazdasági prosperitás szorosan összefügg a társadalmi tőke erősségével, azokban az országokban, illetve tartományokban, ahol a társadalmi tőke, az emberek közötti bizalom erős, a gazdaság is sokkal jobban működik. A társadalmi tőke mutatóinak fenti változásai is szoros kapcsolatot mutatnak a magyar gazdaság helyzetével.

Az anómia változásai a magyar társadalomban

Az anómia, értékvesztés, jövőkép nélküliség értékei 2002 és 2006 között jelentősen emelkedtek. A szabálysértő magatartás, az hogy „aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon” már 2002-ben is magas arányban volt jellemző, a megkérdezettek 80%-a válaszolta ezt. 2006-ban ez az arány 84% volt. Érdekes módon, míg a többi anómia változó egyértelműen rosszabb egészségi állapottal, életminőséggel jár együtt, a szabálysértő magatartás inkább egészségvédő faktorként jelent meg. Ez arra mutat, hogy a mai magyar társadalomban bizonyos értelemben még ma is a túlélés feltétele egyes szabályok áthágása.

Ezzel szemben az értékvesztést, kilátástalanságot jelző anómia mutatók a krónikus stressz lelkiállapotának legmegfelelőbb jellemzői, mind az egészségi állapot, mind az életminőség jelentős rosszabbodásával járnak együtt. (Kopp, Skrabski, 2008) Azoknak az aránya, akik úgy vélekedtek, hogy „az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni” négy év alatt drasztikusan nőtt 52%-ról 69%-ra. Akik úgy vélték, hogy „minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt sem tudja már, hogy miben higgyen” 72%-ról 82%-ra emelkedett. Azok aránya, akiknek az volt a véleménye, hogy „manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban” 66%-ról 75%-ra nőtt. A 2002-ben is már igen magas anómia értékek 2006-ra tovább növekedtek, ami a magyar társadalom igen súlyos erkölcsi és lelki állapotára utal.

A társas támogatás változásai

A rendszerváltást követően, 1988 és 1995 között jelentősen csökkent a barátoktól és rokonoktól kapott társas támogatás mértéke. Valószínűleg ebben az esetben nem a kapcsolatok romlottak meg ilyen mértékben. 1988-ban, a munkanélküliség, a nagyfokú társadalmi átalakulás megindulása előtt az emberek 68%-a biztosan számított arra, hogy barátaik, rokonaik nehéz helyzetben segíteni fogják őket. 1995-ig kiderült, hogy sok esetben nem számíthatnak a remélt segítségre, ezért csökkent igen jelentős mértékben azok aránya, akik úgy érezték, hogy átlagosan vagy nagyon számíthatnak barátaikra, rokonaikra, ezek aránya csak 51, illetve a rokonok esetében csupán 45% volt. 2002-re a barátoktól, rokonoktól várható támogatás mértéke már ismét megközelítette az 1988-as értéket, 67%, illetve 62%-ra emelkedett. Igen érdekes, hogy míg a társadalmi tőke valamennyi mutatója tekintetében jelenetős rosszabbodás volt 2002 és 2006 között, a barátoktól, rokonoktól várható társas támogatás mértéke tovább emelkedett, 74%-ra, illetve 69%-ra. Hasonlóképpen a partnertől (házastárstól, élettárstól) kapott társas támogatás mértéke is fokozatosan emelkedett 1995 és 2006 között. A magyar társadalom tehát a társadalmi tőke csökkenését, az anómia nagyarányú növekedését 2002 és 2006 között a társas támogatás jelentős mértékű növelésével igyekezett kompenzálni. Ez biztató jele a magyar társadalom életképességének, annak, hogy az általános társadalmi bizalomvesztést a családi, rokoni kapcsolatok erősítésével igyekszünk ellensúlyozni. (Utasi, 2002)

Irodalom:

  1. Kawachi, I, Berkman, L. F. (2000). Social cohesion, social capital, and health. In: Berkman LF and Kawachi I (eds). Social Epidemiology. New York, Oxford University.
  2. Skrabski Á, Kopp MS, Kawachi I.(2003) Social capital in a changing society:cross sectional associations with middle aged female and male mortality, J. Epidemiology and Community Health, 57, 2,114-119.
  3. Kopp M, Rózsa S, Skrabski Á (2008) Az esélyerősítés és életminőség mérésére alkalmazott kérdőíves vizsgálati módszerek, a Hungarostudy 2002 és a Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat kérdőívei, Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp Mária, Semmelweis kiadó, Budapest
  4. Putnam, RD. (1993) Making Democracy Work, Princeton NJ., Princeton University Press 1993.
  5. Skrabski, Á. (2003). A társadalmi tőke és az egészségi állapot az átalakuló társadalomban, A Hét Szabad Művészet Könyvtára, Corvinus Kiadó, Budapest.
  6. OECD (2001) The well-being of nations, The role of human and social capital, OECD, Paris
  7. Utasi Á (2002) Bizalom hálója- mikrotársadalmi kapcsolatok, szolidaritás, Új Mandátum, Budapest